Ha egy kicsivel több eszünk lenne, viszonylagos békében és egyetértésben élhetnénk együtt a Föld élőlényeivel. Még azokkal az állatokkal is, amelyek nagyobbak és erősebbek nálunk. A tápláléklánc kegyetlennek tűnő folyamatát nem mi találtuk ki, de azon túl, hogy a ragadozók prédákra vadásznak, a jellemzően növényevő prédák pedig lelegelik a növényeket, senki sem árt senkinek. Az élelemért, ivóvízért, területért ugyan folynak időnként fajok közti harcok,
de nem láttuk még, hogy az állatok háborúkat indítanának egymás ellen, vagy kiirtanának más fajokat csupán azért, mert útban vannak.
Az elvárosiasodott és elszaporodott ember az, aki kilóg az összképből, aki úgy bánik a természeti környezetével, a haszonállataival, ahogy más az ellenségével sem, a vadállatokat pedig kiszorítja természetes élőhelyeikről. Persze az emberiség nagy általánosítást jelent, rengetegen tesznek a környezetvédelemért és harcolnak az állatok jogaiért, az összkép és a jövő azonban így is borús.
Szerencsére az állatok mások, mint mi vagyunk: vagy elmenekülnek előlünk, mert megtanulták, hogy veszélyt jelentünk rájuk, vagy közel engednek magukhoz és akár az életünket is megmentik, ha úgy adódik.
Nem csak kutyák mentenek életet
Gondoljunk csak bele a kereső- és segítőkutyák életébe, ők a munkaidejüket azzal töltik, hogy segítik az embereket. Ugyanakkor messze nem ők az egyetlenek, akik hajlamosak erre. A delfinek rendszeresen mentenek meg fáradt úszókat cápáktól és a fulladástól, a macskák jelzik gazdáiknak, ha földrengés közeleg vagy ég a ház, és időnként még a madarak is azon vannak, hogy segítsenek nekünk.
Egy alkalommal egy kétéves kislány, Hannah került bajba. Anyukája, Samantha Kuusk és barátnője, Meagan Howard együtt éltek Denverben. Azokon a reggeleken, amikor Samanthának órája volt, Meagan vigyázott a kétéves kislányára, Hannah-ra. Nem volt egyedül: mindig velük volt Meagan házi papagája, Willie is.
A papagáj intelligens, érdeklődő állatként megtanulta az emberi szavakat és lelkesen vett részt a kis család életében.
Egy napon 2006-ban, amikor Samantha az iskolában volt, Hannah a reggeli rajzfilmjét nézte, miközben Meagan a konyhában szöszmötölt. Miután elkészítette a kislány reggelijét és kiette hűlni az asztalra, elszaladt a fürdőszobába. Meagan arra rohant be, hogy a papagáj eszeveszetten rikoltozik. Két szót ismételgetett, azt hogy mama és hogy baby.
Kiderül, hogy Hannah elcsente a reggelijét, a szájába tömte, félrenyelt, és épp nem kap levegőt. A kékülő kislányt Heimlich-manőverrel sikerült megmenteni, de ki tudja, mi történt volna, ha Willie, a papagáj nem tesz meg mindent, hogy felhívja a figyelmet a vészhelyzetre.
A gorilla, aki megmentett egy kisgyereket
Ebben a történetben egészen másfajta segítségnyújtásról esik szó, a főszereplő pedig a 8 éves nőstény gorilla, Binti Jua, a Chicago melletti Brookfield állatkert lakója. 1996 augusztusában, ebédidő körül egy kíváncsi, hároméves kisfiú felügyelet nélkül maradt és felmászott a gorillákhoz vezető korlátra. Elvesztette az egyensúlyát és hat métert zuhant, be a főemlősök területére.
A látogatók kiabálására előkerült az állatkert vezető gondozója, Craig Demitros. Felmérve a helyzetet, kiadta a legmagasabb szintű riasztást, hiszen a szituáció potenciálisan életveszélyes volt a beesett kisfiúnak.
Ha túl is élte az esést, ki tudja, biztonságban van-e a hatalmas gorillák között?
Ráadásul Binti Jua, hátán saját, másfél éves kölykével, odament a mozdulatlanul fekvő fiúhoz. Felemelte a gyereket és a karjába vette. Elindult vele, átkelt egy patakon és igyekezett a többi gorillától távol vinni és biztonságba helyezni őt. Eközben az állatkert munkatársai slagokkal próbálták távol tartani a többi állatot. Binti Jua egy darabig ringatta a kisfiút, majd letette, otthagyta és csatlakozott a társaihoz. Így már az állatkert munkatársai mentősökkel együtt leereszkedhettek, stabilizálták a gyerek állapotát, és felvitték az állatkerti mentőautóba.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy Binti Jua milyen céllal vitte a többiektől biztonságos távolba a gyereket, de az biztos, hogy nem bántotta, inkább segíteni próbált rajta. A kisfiú azóta felnőtt férfi lett, maradandó károsodás nélkül felépült az esésből, Binti Jua pedig mátriárkaként élt a gorillák között.
Elefánt is lehet életmentő állat
Egy este a nyugat-bengáli Olgara faluban, Indiában egy magányos erdei elefánt élelmet keresve betörte egy család otthonának ajtaját és áttörte a falat. A kis lakás kártyavárként kezdett összeomlani a hatalmas állat belépte után, ám ekkor a család legkisebb tagja hangosan felsírt. Az elefánt nemcsak azonnal megállt, de
kinyújtotta az ormányát és elkezdte leszedegetni a törmeléket a kisgyerekről.
Gyengéden bánt vele, ahogy az elefántok egymás között az ormányukkal simogatják az utódaikat. Ezután az elefánt nem ment tovább előre, hanem megfordult és távozott az erdőbe. Ha végiggondoljuk, hány elefántrezervátumot kell létrehozni (és még mindig nincs elég), mert az orvvadászok nemcsak a bikákat lövik ki, de gyakran a magukat ellátni képtelen bébielefántokat nevelgető anyaállatokat is, még erősebben érezzük a kontrasztot a két fajta viselkedés között.
Elefánt is lehet életmentő, még akkor is, ha a hatalmas állatok gyakran élelmet keresve a falvakba sétálnak be (Kép: Getty Images)
A házidisznó, aki elment segítséget hívni
Jo Ann Altsman 1998-ban a férjével a pennsylvaniai Presque Isle északi erdeiben nyaralt. Míg férje horgásztúrán vett részt, Jo egyedül maradt és szívrohamot kapott a lakókocsiban. Annyira rosszul lett, hogy képtelen volt segítségért kiáltani. Házi kedvencként tartott disznója, Lulu azonban szó szerint megmentette az életét.
Az okos állat sérülések árán ugyan, de átpréselte magát a kutyaajtón, kinyitotta a kaput, kirohant az utcára, és lefeküdt a forgalom elé. Beszélni nem tudott, így halottnak tettette magát, hogy felhívja magára az autósok figyelmét. Több kocsi is elhaladt mellette, de egy férfi megállt és kiszállt, hogy megnézze, mi a baj.
Az ajtón átnyomakodástól vérző Lulu erre felpattant és elindult a mobilház felé, ahol Jo Ann feküdt.
A férfi szerencsére követte, és épp el akarta magyarázni Jo Ann-nek, hogy a háziállata megsérült, amikor az asszony végre meg tudott szólalni és közölte, hogy szívrohama van és mentőre van szüksége. Jo Ann még időben kórházba került, de az orvosok szerint negyed órás késlekedés is végzetes lehetett volna. Lulu, miután helyrejött a megsebződött bőre, egyfajta híresség lett,
szerepelt David Letterman és Oprah műsorában is, sőt összebarátkozott az egy időben szintén disznót tartó George Clooneyval.
Hőstettéért megkapta a The American Society for the Prevention of Cruelty to Animals kitüntetését, amit a New York-i Essex House-ban tartott díszes ebéden ünnepeltek meg. A disznók egyébként meglepően okosak, ragaszkodók és tiszták, nem véletlen tarthatók házikedvencként is.
Korábban külön cikkben írtunk kutyák hősies tetteiről.
Kiemelt kép: Getty Images
Szeretnél találkozni a Nők Lapja újságíróival és szakértőivel? Szeretettel várunk a Példakép Díj átadóján! Jegyek már kaphatók!
