Egy erdélyi édesapa és egy felvidéki édesanya zsidó gyermekeként született Székely Éva 1927. április 3-án Budapesten. Származása miatt nemcsak a hatalom képviselői, hanem iskolatársai is úgy vélték, kegyetlenkedhetnek vele. Ő viszont nem hagyta magát, a küzdelem motívuma pedig egész életében elkísérte.
Már kicsinyke korában vonzotta a víz. Akkor is épp a strandon volt, mikor Csik Ferenc az 1936-os berlini olimpián 100 gyorson elsőként ért célba. A rádióközvetítést hallgatta az egész uszoda, és amikor felcsendült a Himnusz,
egy emberként állt vigyázzba és énekelt teli torokból a népes tömeg. A csupán kilencéves Székely Évát valósággal megbabonázta ez az élmény.
Ott azonnal elhatározta, hogy egyszer ő is olimpiai bajnok lesz. Ezt a tervét pedig még akkor sem adta fel, amikor zsidó származása miatt eltiltották a versenyzéstől. Évekig nem sportolhatott, munkaszolgálatra fogták és megalázó körülmények között élt, a koncentrációs tábortól viszont csodával határos módon megmenekült.
„Ha beledöglök is, olimpiai bajnok leszek”
A második világháború legsötétebb éveiben is csak az olimpiai arany lebegett a szeme előtt. Tizennégy éves korában, mikor még mindig nem engedték úszni, éjjelente lépcsőzéssel erősítette fizikumát. „Eldöntöttem, hogy ha beledöglök is, olimpiai bajnok leszek” – emlékezett vissza később ezekre az időkre. Ő volt az egyetlen, aki tudta, küzdelme nem hiábavaló.
Ahogy aztán a háborúnak vége lett, ismét a világot jelentő rajtkőre állhatott, és
1945-ben rögtön országos csúcsot úszott 100 méter mellen – ilyen elegáns bravúrral tért vissza a mezőnybe.
Azzal pedig, mikor két évvel később, 1947-ben a nők között elsőként úszott versenyen 200 méter mellet pillangózva, teljesen lenyűgözte a szurkolóközönséget. Ekkoriban ugyanis még nem létezett a pillangó mint versenyszám, de a mellúszás hivatalosan rögzített szabályai lehetővé tették, hogy így ússzon.
Pillangókisasszony
Az ország minden egyes szárnycsapással egyre mélyebben a szívébe zárta ezt a kivételesen tehetséges fiatal úszót. Pillangókisasszonynak kezdték becézni, ő pedig sorra nyerte az Európa- és magyar bajnoki, főiskolai világbajnoki érmeket, illetve az 1948-as londoni olimpián 200 mellen negyedik lett, a gyorsváltóval pedig ötödikként úsztak be.
Óriási reményekkel ment neki a következő olimpiának, és hiába kapott gyomorhurutot a felkészülés alatt, 1952-ben Helsinkiben 400 méter gyorson hatodik lett, 200 méter mellen pedig aranyérmet nyert. Legalább 3 másodperccel hagyta le ellenfeleit, a teljes távot pillangóban úszta le, és ezt senki más nem tudta megtenni rajta kívül. A következő olimpiára a szövetség be is tiltotta, hogy mellen így tempózzanak a versenyzők.
1954-ben aztán kihagyta az Európa-bajnokságot, mivel épp gyermeke született (a későbbi olimpikon Gyarmati Andrea). De a magyar bajnokságon azért ebben az évben is szerzett két aranyat és egy ezüstöt, majd 1955-ben ismét magyar bajnok lett a gyorsváltóval, és már kopogtatott is a következő olimpia…
1954, Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, XII. Főiskolai Világbajnokság, Szívós István vízilabdázó, Székely Éva olimpiai bajnok úszónő, jobbra Tumpek György Európa-bajnok úszó (Fotó: Fortepan / Sárosi Imre)
1956-ban, Melbourne-ben láthatta utoljára úszni az olimpiai közönség – tőlük egy 200 méter mellen szerzett ezüstéremmel búcsúzott. Akkor még készült visszavonulni, az 1960-as római olimpia előtt viszont az állam ultimátumot adott neki és férjének, a vízilabdázó Gyarmati Dezsőnek.
Mivel ötvenhat után egy évre az USA-ba költöztek, ezúttal már csak egyikőjüket engedték ki az országból versenyezni.
Székely Éva itthon maradt. Gyarmati Dezsővel 1964-ben váltak el.
Székely Éva olimpiai bajnok, gyógyszerész, író
Ezután búcsút intett a versenyzésnek, de mivel már korábban gyógyszerészi végzettséget szerzett az orvosi egyetemen (profi sportolóként a MÁV-kórház patikájában is dolgozott), mindig volt B-, de még C-terve is. 1963-ban jelent meg első könyve, Az én módszerem. Úszók edzése és versenyzése, tudását pedig a gyakorlatban is kamatoztatta: 1965-ben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, és a továbbiakban szakedzőként tevékenykedett.
1966-tól lánya, Gyarmati Andrea edzője lett, aki szintén olimpiai ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnok úszóvá vált közös munkájuk eredményeként. (Gyarmati Andrea és Hesz Mihály olimpiai bajnok kajakozó fia, Székely Éva unokája, Hesz Máté szintén profi sportoló, válogatott vízilabdázó lett.) Székely Éva élete későbbi szakaszában a nyilvánosság elől visszavonultan élt, neve fémjelzésével azonban még öt könyv jelent meg: az Ússzál velem!, a Sírni csak a győztesnek szabad, a Jöttem, láttam… Vesztettem?, a Megúsztam és az Amiről még nem meséltem… című interjúkötet).
A Nők Lapja hasábjain 90 éves korában, 2017-ben beszélgetett utoljára Szegő Andrással,
aki megkérdezte tőle, mit szeretne még csinálni. „Úsznék… Néhány éve egyszer hajnalban lementem az uszodába, amikor még nem volt ott senki, és egyedül a medencében leúsztam még két hosszt. Ezzel formálisan elbúcsúztam nagy szerelmemtől, de belül nem tudtam teljességgel lezárni” – mondta.
Székely Éva 2020. február 29-én, 92 éves korában hunyt el, a Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő 2022. április 2-a óta viseli a nevét.
1981-ben jelent meg Székely Éva Sírni csak a győztesnek szabad! című, nagy sikerű könyve. Ennek kapcsán akkor is interjút készített vele a Nők Lapja. Te olvastad már?
Kiemelt kép: 1952, Finnország, Helsinki, XV. nyári olimpiai játékok, Littomeritzky Mária és Székely Éva olimpiai bajnok úszónők – Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Elindult a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk!
