Több mint 700 millió eladott példányával bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, de még így is 160 kiadatlan kéziratot hagyott maga után, sőt 1991-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével is kitüntették.
Barbara Cartlandra máig a romantika királynőjeként hivatkoznak, de az életrajzírója szerint a tündöklő, szellemes és intelligens brit hölgy 723 regényével rá is szolgált erre a hangzatos irodalmi címre. Amikor nem épp fáradhatatlanul diktálta vörös bársonykanapéjáról a szerelmes történeteket, magára öltötte elegáns rókaprémjét, csillogó gyöngysorát és fehér Rolls-Royce-ával nyakába vette az országutat.
Barbara Cartland: glamúr és háborúk
Elmondása szerint a rengeteg rózsaszín, mellyel körülvette magát, segített stimulálni elméjét, ami magyarázatul szolgál a védjegyévé vált pink sifonra, flitterre és tüllre, és persze arra a tényre is, hogy halála napjáig elképesztő munkamorállal dolgozott.
Ám hosszú és kalandos élete egyáltalán nem igazodott az általa oly gyakran papírra vetett, kiszámítható forgatókönyvhöz. A csillogó glamouron túl megélt két világháborút, több közeli hozzátartozóját is elveszítette, de a súlyos anyagi és magánéleti válságok sem kerülték el.
Barbara Cartland rendkívüli életének legfontosabb pillanataiból szemezgetve igyekszünk feltárni, ki volt valójában ez a Danielle Steel-t is meghazudtoló, termékeny írónő, kinek leánya, Raine Diana walesi hercegné mostohaanyja volt.
Egy koktélpartin figyeltek fel rá
Minden idők legtöbb könyvét publikáló szerzője 1901. július 9-én látta meg a napvilágot Mary Barbara Hamilton Cartland néven. James és Polly Cartland gyermekeként jómódú családba született, ám gondtalan mindennapjaiknak egy csapásra vége szakadt, amikor nagyapja csődbe ment és öngyilkos lett, apja pedig elesett az első világháborúban.
Hogy eltartsa három gyermekét, Barbara édesanyja Londonba költözve élelmiszerüzletet nyitott. A fiatal lány már itt kóstolt bele a nagyvárosi társasági élet pezsgő mindennapjaiba, de talán még ő sem gondolta, hogy a fényűző koktélpartik aztán gyökeresen megváltoztatják az életét.
Az egyik ilyen alkalmon ugyanis felfigyelt rá egy újságíró, akit elvarázsolt Barbara kivételes történetmesélői tehetsége,
és felkérte, írjon néhány pikírt pletykatöredéket a Daily Expressbe, fejenként öt shillingért. Mint egy korabeli Lady Whistledown, Barbara Tudor álnév alatt hamarosan már vezércikkek kerültek ki a keze alól. Az ambiciózus, álmodozó fiatal lány hirtelenjében a legfelsőbb körökben találta magát, ahol a társasági élet üde színfoltjaként tündökölt.
„Az emberek nem forgolódnak meztelenül a könyveimben”
Mielőtt Barbara igent mondott volna Alexander McCorquodale-nek, elmondása szerint 49 lánykérést utasított vissza, ám végül válásuk után a férfi unokatestvére, Hugh McCorquodale mellett állapodott meg.
Az 1930-as években főként öccse, Ronald politikai karrierjének egyengetése töltötte ki az idejét, ennek ellenére ekkortájt kezdett csak igazán elmerülni történelmi-romantikus regényei írásában. Főhősei rendre jóravaló, gyönyörű kisasszonyok, akik földöntúli szerelem után vágyódnak, s bár ártatlan szereplői gazdag férfiak és hercegek karjai között lelik meg az örök boldogságot, Barbara szigorúan kikötötte,
„soha nem fekszenek le senkivel anélkül, hogy ne lenne gyűrű az ujjukon – legalábbis a 118. oldalig biztosan nem.”
Ezt egy 1987-es, The Timesnak adott interjújában szögezte le, amikor Kockán nyert szerelem (A Hazard of Hearts) című regényéből brit televíziós filmet készítettek Helena Bonham Carter, Christopher Plummer és Dame Diana Rigg főszereplésével. Ahogy könyvei többségének cselekménye, a biztos recept ez esetben is azt kívánta, hogy a tiszta lelkű, ám elszegényedett hősnő találkozzon egy zord, cinikus, gazdag férfival, akiről végül kiderül, hogy valójában nagy szíve van.
Ehhez már csupán egy egzotikus helyszín hiányzott, de hogy feldobja a jól bevált receptet, Barbara gyakran izgalmas történelmi részletekkel fűszerezte írásait. Ő maga is örömét lelte a korhű díszletek kidolgozásában, a kutatásban, és természetesen saját élményeiből is előszeretettel merített ihletet.
Volt olyan év, amikor 23 könyve jelent meg
Miután mindkét fiútestvére odaveszett a dunkerque-i csatamezőn, hogy enyhítse fájdalmát, Barbara önkéntes munkába temetkezett.
Megyei tanácsosként dolgozott, alapítványokat hozott létre, nőket, időseket és szegény gyermekeket támogatott, hogy oktatásukat elősegítse, miközben rendíthetetlenül, szinte terápiás jelleggel gyarapította írásai gyűjteményét. A közvélekedéssel ellentétben azonban nem csupán szerelmes regényeket jegyzett. Színdarabokat, rádióoperákat, szakácskönyveket és történelmi életrajzokat is írt, így történt, hogy férje halálát követően volt olyan év, amikor 23 könyve jelent meg.
Fia elmondása szerint napi 8000 szót is képes volt papírra vetni vagy lediktálni asszisztensének,
ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag hetente befejezett egy újabb könyvet. Figyelemre méltó, több mint 700 címet számláló öröksége 750 millió példányban, 60 nyelvre lefordítva kelt el világszerte. Úgy vélte, népszerűsége kulcsa az, hogy a legtöbb ember egyszerűen csak arra vágyik, amit ő leír: Hamupipőke-történetekre, boldog befejezéssel.
Az olvasói 98%-át kitevő hölgyek mellett állítólag férfiak is rajongtak történeteiért. Különösen az orvosok és ügyvédek lelték örömüket a régimódi románcokban, de a szóbeszéd szerint a néhai egyiptomi elnök, Anvar Szadat, de még Winston Churchill sem vetette meg a Cartland-féle kiszámítható, érzelmes lektűröket.
Beatrix Potter házában élt
Barbara Cartland már azelőtt a romantika királynője lett, hogy Diana a szívek királynőjévé vált volna, de nem rokoni kapcsolatuk támasztotta fel az írónőben az arisztokrácia iránti rajongását. Bár lánya, Raine révén – aki hozzáment Spencer grófjához, vagyis Diana hercegné édesapjához – hivatalosan is bekerült a legfelsőbb körökbe, Barbarát a saját jogán is szívesen látta a brit előkelőség. Köreikben előszeretettel játszott rá a meseszerű életet élő, elegáns írónő imidzsére.
Az interjúkon a királynő divattervezőjének rózsaszín kreációiban jelent meg, mindig feltűnő kalapban és parókában, kutyájával az oldalán.
1950-től élete végéig Beatrix Potter egykori házában élt, ebben a viktoriánus vidéki kastélyban érte utol a végzet 2000. május 21-én. Dame Barbara Cartland álmában hunyt el 98 évesen, miután leélt közel egy teljes évszázadot. És nem is akárhogyan. Elképesztő élete során az íráson kívül három gyermeket nevelt fel, utazott repülőgépen, vitorlázott a tengeren, hegyeket mászott és még a disznótenyésztésben is rekordokat döntött 400 hektáros magánbirtokán.
Barbara gyakran hangoztatta, hogy hosszú életét a jógának, a ginzengnek, a fokhagymának és a méznek köszönheti, de valójában kiapadhatatlan kreativitása, tettrekészsége és életszeretete tartotta mozgásban oly sok éven át.
1981-ben még az America’s National Home Furnishings díját is elnyerte saját tervezésű, rózsaszín lakástextíliáival és írószereivel, de ugyanebben az évben indította útjára a Barbara Cartland’s Romantic Tours névre hallgató turistaprogramot is. Az exkluzív esemény során a vendégek teázhattak az írónő birtokán, sőt, még Diana hercegné édesapjával, Spencer grófjával is elkölthettek egy finom ebédet.
Személyes filozófiája összefoglalja, milyen gondolatok ösztönözték őt arra, hogy bármi történjék is, mindig csak a következő lépésre koncentráljon:
„Számomra a legnagyobb kiváltság, amelyhez jogunk lehet, maga az élet.”
Olvasnál még rendkívüli írónőkről? Ezek a szerzők megírták saját élettörténetüket, és híresek lettek.
Kiemelt kép: Ben Martin/Getty Images