Ahány gazdi és ahány macska, annyi furcsa, elképesztő történetet ismerünk meg. Négylábú barátaink ugyanis nemcsak dorombolásukkal és testmelegükkel nyújtanak pluszt, de azzal is, hogy egyfolytában kitalálnak valami szokatlan új hobbit, amivel egyrészt az őrületbe kergethetnek, másrészt misztikusnak tűnnek miattuk, mivel semmilyen épkézláb magyarázatot nem találunk rájuk.

Elkezdik embermódra használni a vécét, beugranak a mosógépbe, amitől egyébként rettegnek. Isznak a poharunkból, miközben nekik ott a szökőkútjuk és az itatótáljuk, egyik napról a másikra furcsa ételekre gerjednek húsevő létükre, és már a rántott cukkinink sincs biztonságban.

Végighányják az ágyunkat, miközben semmi szokatlant nem ettek, és tömjük beléjük a szőroldó pasztát. Örökbe fogadnak más fajú teremtményeket, de a családi kutyát kitartóan utálják. Egyik pillanatban bújnak, a másikban mintha megszállta volna őket valami, és már a függönyt karmolják fújtatva. Teljesen megérteni sosem fogjuk a macskák viselkedését, de addig is tanuljunk a többi gazdi és cicája történeteiből.

A macskák örök gyerekek?

Az egyik legfurcsább macskaszokás a túl korán leválasztott kölyköknél jelenik meg, de bármilyen idős korban kitalálhatja a cica, hogy holnaptól a bolyhos fürdőköpenyünk az anyja, és naponta igényli a cuclizást. Elsőre bizarrnak hangzik, őszintén szólva második hallásra is, de ez a macskát kicsit sem zavarja. Amiből csak tud a rajtunk lévő ruhán, abból cuclit csavar magának és szopizást imitál.

Akár többször is egy nap, hiszen számára ez egyfajta megnyugtató cumizás.

Így aztán, ha megkergette valami, fél, ideges vagy épp aludna, akkor jön oda és erőszakos cuppogtatás és gyúrás következik, amíg ki nem dől vagy meg nem unja. Ez különösen vendégek előtt állít be minket (minket, nem a macskát!) szörnyszülöttnek. Bizonyos esetekben ha van otthon másik macska, akkor az ő emlői, illetve régi orvosi nyelven csecsei lesznek az áldozatok, és meglepő módon ezt még a kandúrok is időnként eltűrik fajtársaiknak.

Szopizni nem csak kismacskák, de meglett, idős cicák is szoktak, de láttunk már olyat is, hogy ehelyett a középkorú kandúr rendszeresen elkérte gazdája egyik ujját, a szájába vette, gyengéden rágcsálva benyálazta, majd várta, hogy egyfajta mosdatásként végighúzzák az ujjat a fején. Sokszor. Évek teltek el így, leszoktatni képtelenség volt. 

A macska viselkedése gyakran emberi ésszel meg nem magyarázható (Fotó: Getty Images)

Szokatlan ételek, szokatlan viselkedések

Úgy tanultuk, hogy a macskák, ellentétben a kutyákkal, kizárólagos húsevők, azaz nem szabad nekik mást adni az állati fehérjén kívül. Ezt a tankönyvet sajnos a cicák nem olvasták. Így aztán szenvedélyükké válik a pogácsa, a gyerek megmaradt zsemléjének iskolatáskából való kilopása és elrágása. A pattogatott kukorica iránt is kialakulhat olthatatlan szenvedély, és persze a sértődés, ha nem hagytunk neki belőle, de

gyakori a különféle zöldségek vagy gyümölcsök iránti megszállottság is.

Mi aggódva nézzük, rosszul lesz-e a lopáson kapott állat, és azt látjuk, hogy tökéletesen egészséges, akkor is, ha borsón él egér helyett. Persze a legtöbb nem neki való étel csak akkor érdekes, ha azt el lehet lopni vagy ki lehet túrni a szemetesből, ha elé tesszük a tálkájába, undorodva fordul el. Ugyanakkor minden macskatartó tudja, hogy ez alapvető cicaszokás. Mindegy, milyen fenséges húseledelt vagy méregdrága konzervet teszünk eléjük, ha épp nincs kedvük hozzá, a nyers sárgarépát fogják rágni a konyha sarkában.

A lényeg a kiszámíthatatlanság

Egy egész élethosszba telik kitapasztalni, melyik macska mikor és mit hajlandó megenni, épeszű rotáció a száraz- és nedves táp vagy a márkák között egyáltalán nem figyelhető meg. A jó gazdinak ötféle cicakajája van a kamrában, csak hogy hajnalban a házi ördög a hatodik fajtáért nyávogjon hangosan és kitartóan. Egyetlen trükk működik legalább néha, ha

fogjuk a visszautasított húst tálkástul, és megkínáljuk vele a kutyát.

Eb hiányában ne tálaljuk az eledelt, vegyük magunkhoz egy tálcán, és tegyünk úgy, mintha mi ennénk meg suttyomban úgy, hogy a macskának szándékosan nem adunk belőle, hiába könyörög. Még ezután se tegyük a tálkájába (fúj), hagyjuk elöl álnaivan, és menjünk el vécére. Mire visszaérünk, gyanúsan csökken az eledel mennyisége. Felháborodni kötelező, különben a trükk mit sem ér!

A háttérben húzódó okok

A furcsa evési szokások egészen addig szórakoztatóak, amíg biztosak vagyunk benne, hogy a macskánk eleget eszik és nem szenved semmilyen hiánybetegségben. Vigyük el az állatorvoshoz, ha táplálkozási gondok adódnának, mert még az is kiderülhet, hogy a macska a pica nevű betegségben szenved, ami az ehetetlen tárgyak kényszeres elfogyasztását jelenti.

Az orvos elmondja azt is, milyen ételek mérgezőek a macskák számára, ezek ellopása egyáltalán nem játék.

Ilyen a csoki, a mazsola, a fokhagyma, a kávé, az alkohol, a mérgező szobanövények, a nátrium-bentonitot tartalmazó alom, és még sorolhatnánk. Ilyen esetekben nincs helye tréfának, csak a termékek szekrénybe zárásának (már amennyiben a macska nem tanulta meg kinyitni a szekrényajtót, amire sajnos jó sok példát láttunk már). 

Az alom körüli ügyek

Mi mással tarthat még sakkban minket a macskánk az ételen kívül? Hát persze, hogy az ürítési szokásaival. Alapvető, hogy minden macskát ivartalanítsunk nemtől függetlenül, hiszen csak így akadályozhatjuk meg hatékonyan a nem kívánt szaporulatot és a tüzelés körüli hisztériát. A kandúroknál azonban nagyon fontos az idő, hiszen ha rászoktak arra, hogy különösen büdös vizelettel jelölgessék a területüket a lakásban, előfordul, hogy már hormonok hiányában is megmarad ez a szokás.

Nem mintha a macskáknak többlettesztoszteronra lenne szükségük ahhoz, hogy oda pisiljenek, ahová nem kéne,

ennek okát teljesen egészséges, húgyúti gondokkal nem küszködő macskáknál sem tárták még fel. Elvetemült gazdik váltig állítják, hogy a cicák egyfajta fegyverként használják saját ürüléküket és vizeletüket, és ha két napig nem aludtunk otthon, szándékosan beletojnak az ágyunkba, vagy ha nem figyelünk oda rájuk eléggé, pisitócsát adnak büntetésül.

Persze gazdiként próbálhatunk leleményesek lenni és kiszolgálni a macskák kényességét, kísérletezhetünk almokkal és az alomtálcák elhelyezésével (egy sosem elég), de úgysem nyerhetünk. Ha végképp elvesztettük a kontrollt, vagy a macska nem tűnik tökéletesen egészségesnek, mindenképp vigyük állatorvoshoz, ellenkező esetben törődjünk bele abba, hogy ő nyer. Mindig.

Szokatlan búvóhelyek

A macskák alapvetően soha nem oda fekszenek, ahová szeretnénk. Ha az ölünkbe vennénk őket, menekülnek, a cicaágy érintetlenül hever, bezzeg a dobozába már belefeküdtek. Az asztalok, ablakpárkányok, könyvespolcok mind kedvenc helyek, de csak ha van mit lelökni róluk. Órákig kell keresni Cirmit, mert vagy a fedett alomtálca sarkában hortyog csendesen, vagy a ruhásszekrény egy, általunk eddig fel nem fedezett sarkában.

Miért, miért, miért? A kutatóknak legalább erre van jó válaszuk. A macskák a természetben nemcsak vadászok, de zsákmányállatok is,

így ennek megfelelően mániájuk, hogy hatékonyan elbújjanak.

Minél szokatlanabb helyre, annál jobb. A tökélyre fejlesztett képesség megóvja őket minden képzelt támadótól, mi pedig legalább alaposan kitakarítjuk a lakást, miközben kétségbeesve keresgéljük őket szűk, sötét, hozzá nem férhető helyeken.

Az alomban azért szeretnek pihenni, mert annak szaga elfedi az övékét, így a nem létező ragadozók nem akadnak a szagnyomukra. A magas helyeken heverészés azért fontos nekik, mert fentről belátják az egész helységet, így az uralmuk alatt is tartják, ami biztonságérzettel jár. Ha több macska él velünk, ők egymás sakkban tartására is használják a stratégiailag fontos helyeket. Ha tehetjük, ne tartsunk semmi értékeset a polcokon, asztalokon, vagy ha igen, ragasszuk őket a helyükre.

Mici és a mosógép

A mosógép sincs biztonságban: egy alkalommal Mici, a szomszéd várandós, teknőctarka nősténye eltűnt. Hiába keresték, nem lett meg, amíg egyikük el nem ment vécére, ahol furcsa, fojtott nyávogásra lett figyelmes. Addig fülelt, amíg ki nem derült, hogy a hang a lezárt mosógépből jön. Mici jó ötletnek tartotta, hogy befészkelje magát a felültöltős gép nyitott dobjába, csakhogy túl nagy volt a lendület, és az ugrástól, no meg a súlyától elfordult a dob, a nyílása pedig már a gép belseje felé nézett.

Mozdítani sem lehetett.

Kénytelenek voltak SOS mosógépszerelőt hívni, aki kíváncsi gyereke társaságában, igen vidáman érkezett és elmondta, hogy még életében nem kapott ilyen megbízást. A család azon izgult, hogy Mici talán meg is fialt odabent, erre utalt a dorombolás és a nyugodt viselkedés is. Pedig erről nem volt szó: a macska jól érezte magát, és valószínűleg nem értette, mit ugrálnak ott körülötte a könnyeiket törülgető emberek. Mici végül méltóságát megőrizve távozott a fürdőszobából, ami a gazdikról már nem volt elmondható. Mostanra azonban belenyugodtak, hogy macskával az élet állandó kalandok sorozata. 

Ez alól nem kivételek a magasrangú vagy történelmileg jelentős gazdik sem, macskáik maradandót alkottak. 

Kiemelt kép: Getty Images