I. Erzsébet királynő féltékenyen őrizte a hatalmát, mert nagyon is jól tudta, hogy az milyen ingatag lábakon áll. Sokan nem szerették, hogy nő ül az angol trónon, rendszeresen támadták azért, mert nem katolikus, és nyilván az is felmerült időről időre, hogy a származása törvénytelen, hiszen apja, VIII. Henrik érvényteleníttette anyjával, Boleyn Annával kötött házasságát.

A helyzetét nehezítette, hogy mindenki tudta, bátyja, VI. Eduárd halála előtt a koronát nem nővérére és rá hagyta, hanem egy Jane Grey nevű nőre. Bár a bitorlót kilenc nap után sikerült letaszítani a trónról, ettől még a Grey család hivatalosan továbbra is a trón hivatalos örököse maradt, és Jane húgai folyamatosan fenyegetést jelentettek.

A Grey nővérek története: Jane Grey

Lady Jane Grey (fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)

Az egész VIII. Henrikkel kezdődött, akinek nem csak hat felesége volt, de két nővére is, akikről a történelem szeret elfeledkezni. Nővére, Margaret a skót király felesége lett, húga, Mária pedig a francia királyhoz ment, ám ez a frigy csak egy évig tartott. A 19 éves özvegy ezután titokban a király legjobb barátjához ment feleségül, Charles Brandonhoz.

VIII. Henrik, bár először bosszantotta húga árulása, hamar megbocsájtott neki, és úgy rendelkezett, hogy ha a saját gyerekei örökös nélkül halnának meg, akkor ne logikus és törvényes módon a nővére, hanem a húga leszármazottai kövessék a trónon, mert gyűlölte a skótokat.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy VIII. Henrik fia, VI. Eduárd, saját húgait is kizárta az öröklésből, így jöttek képbe VI. Eduárd unokatestvérei, a Grey lányok, Tudor Mária, VIII. Henrik fentebb említett húgának unokái: Jane, Katherine és Mary Grey.

Mivel a 16 éves, anglikán Jane a király halálának idején már férjnél volt, ezért sokan úgy gondolták, hogy sokkal jobb királynő lenne belőle, mint a 37 éves, hajadon, katolikus Mária. Jane nem akart királynő lenni, de nem sokat tehetett ellene. Hiába sírt, könyörgött – az apja megverte a koronázás előtt, és kényszerítette, hogy elfoglalja a trónt.

Pedig hallgatnia kellett volna a lányára – kilenc nappal később ugyanis bevonult Londonba Mária hercegnő, VIII. Henrik és Aragóniai Katalin lánya, aki elnyerte nemcsak a város támogatását, de a trónt is.

I. Mária királynő tudta, hogy nem unokahúga volt az, aki a trónjára tört, ezért eredetileg beérte annyi büntetéssel, hogy börtönbe zárta és elkobozta a család birtokait. Ám amikor egy év után Lady Jane Grey apja az apa lázadást szított, és lányát felhasználva megpróbálta megdönteni a királyi hatalmat, nem volt más választása. Jane Greyt és apját is kivégeztette.

Ez nem változtatott azon, hogy Jane két húga továbbra is a trón örökösének számított. Ekkor azonban még mindenki bízott benne, hogy ez úgyse számít, hiszen ott volt előttük VIII. Henrik két lánya: Mária és Erzsébet. Örököse azonban egyiknek sem született. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy I. Erzsébet nem kíván férjhez menni, az egész nemzetet foglalkoztatni kezdte a kérdés, ki fogja majd követni a trónon?

A Grey nővérek, 2. felvonás: Katherine veszélyt jelent

Erzsébet őszintén kedvelte unokahúgait, a Grey nővéreket. Amikor hatalomra került, visszaadta a családnak a birtokok nagy részét, és az idősebb lányt, Katherine-t az udvarhölgyévé tette. (Mary ekkor még csak tízéves volt, és túl fiatal egy ilyen posztra.) Az azonban nyilvánvaló volt, hogy a lányoknak, mint a trón örököseinek szigorú szabályok szerint kellett élniük. Ezek egyike az volt, hogy az uralkodó hozzájárulása nélkül nem mehettek férjhez.

A királynőnek esze ágában sem volt vetélytársát erősíteni egy gazdag és befolyásos férjjel. Katherine viszont, aki a források szerint igazi szépség volt, nem akart pártában maradni. Ezért hát 1560-ban titokban hozzáment Edward Seymourhoz, Hartford grófjához, aki egyébként VIII. Henrik harmadik feleségének unokaöccse volt. Picike esküvőt tartottak. Csak egy pap volt jelen és Edward húga. Ez óriási hibának bizonyult.

Ugyanis néhány hónap múlva az esküvő mindkét tanúja meghalt, így később nem tudták bizonyítani, hogy az valóban megtörtént.

Katherine azonban azt gondolta, ez nem számít, mert közben terhes lett. Nyolc hónapos terhes volt már, amikor minden kiderült, és I. Erzsébet nemcsak dührohamot kapott a hírre, de őt is és férjét is a Towerbe záratta. Itt született meg Katherine Grey gyermeke, Edward. Egy potenciális férfi trónörökös óriási veszélyt jelentett I. Erzsébet uralkodására, ezért a pár a Towerben maradt.

Katherine Grey és Edward fia (fotó: Wikipedia)

Ám a börtönőrök megsajnálták a fiatal, szép és szomorú szerelmeseket, és megengedték nekik, hogy időnként találkozzanak, ami olyan jól sikerült, hogy Katherine újra terhes lett és szerencsétlenségére még egy fiút szült. I. Erzsébet ekkor érvénytelenítette a pár házasságát, gyermekeiket törvénytelennek minősítette (ezzel jogosulatlanná váltak a trónra), a párt külön épületbe záratta, és soha többé nem engedte ki egyiket sem.

Mary Grey soha nem akart királynő lenni

A Grey család azonban továbbra is veszélyt jelentett, mert még így is ott volt Mary, a harmadik Grey lány. A vörös hajú, fekete szemű lány mindig is kilógott a családból. A források szerint alig volt 120 centiméteres a magassága, és feljegyezték, hogy súlyos gerincferdülése volt, ami jellemző szövődménye a törpenövésnek. A spanyol nagykövet azt is lejegyezte, hogy csúnya és púpos volt, de ő az egyetlen, aki egyáltalán vette a fáradtságot, hogy leírja a külsejét.

Minden mást a festményekből próbálnak kikövetkeztetni a történészek. Ez azonban nem egyszerű dolog. Van olyan kép, ahol egyértelműen látható, hogy kissé rövidebbek a karjai és magasabb a homloka, mint az átlagos – ez pedig jellemző az achondroplaziásokra, akik a törpenövésűek kétharmadát alkotják.

Más képeken azonban Mary teljesen átlagos arányokkal rendelkezik. Ez persze érthető, hiszen már régen is szokás volt idealizálni a festmények megrendelőit. Arról pedig, hogy a trón örökösének bármiféle baja lenne, nem illett beszélni.

A 16. században sokan úgy vélték, hogy a bűnös tettek, gondolatok eltorzítják a testet, tehát minden testi tökéletlenség a morális, erkölcsi tévelygés jele. Mivel az uralkodó Isten által kijelölt vezető, felségárulásnak számított az is, ha valaki utalni merészelt arra, hogy az uralkodó bármely közeli rokonával, utódjával gond lenne.

Bal oldalon Lady Mary Grey valószínűsíthetően idealizált portréja (fotó: The Chequers Trust), jobb oldalon a valósághűbb verzió Hans Eworth munkája, ezen hangsúlyosak Lady Mary gyűrűi (fotó: Wikipedia)

Szerelem mindhalálig

Mary tudta, hogy fenyegetést jelent I. Erzsébet számára, és látta nővérei sorsát, mégis szerette volna valahogy a saját útját járni. Kitalálta hát, hogy édesanyja példáját követi, aki felségáruló férjének halála után egy közemberhez ment feleségül, így többé nem jelenhetett meg az udvarban. Ez azonban nagyon is megfelelt neki, mert második férjével békében és boldogan élt.

Eldöntötte hát, hogy ő is rangon alul házasodik. Beleszeretett a palota egyik őrébe, egy vagyontalan kisnemesbe. Egészen furcsa szerelem volt ez, ami a kortársakat is meglepte.

Mary 19 éves volt, a férfi, Thomas Keyes 40, özvegyember, hat gyerekkel és több mint kétméteres magassággal.

A források szerint azonban igaz szerelem volt köztük. Egy évnyi udvarlás után titokban összeházasodtak, és hogy ezt a frigyet ne lehessen letagadni, több vendéget is hívtak a kézfogóra.

Mary azt remélte, hogy a királynő majd száműzi engedetlenségéért, de elszámította magát. Amikor I. Erzsébet tíz nappal később megtudta, mi történt a háta mögött, azonnal börtönbe vettette őt is, férjét is. Természetesen jó messzire egymástól.

Büntetésük kegyetlen volt. Maryt bezárták a Chequers kastély legkisebb, alig tíz négyzetméteres szobájába, ahonnan hetente csak egyszer mehetett ki sétálni, de nem volt se társasága, sem könyvei. Férjét pedig egy olyan aprócska börtönszobába zárták, ahol kiegyenesedni sem tudott. A férfit három év után engedték csak ki, majd egy vidéki kastélyba küldték felügyelőnek, de soha többé nem találkozhatott feleségével. Hat évvel az esküvő után elhunyt. 

A megbocsátás

Maryt két év után áthelyezték ugyan egy másik kastélyba, ahol már voltak könyvei és többet sétálhatott, de a háziak gyűlölték. Férje halála után enyhült csak I. Erzsébet haragja, mert ekkor engedélyezte, hogy Mary a mostohaapjához költözzön, ahol szeretettel fogadták. Ekkor készült róla az a portré is, ami azt bizonyítja, hogy a rabság évei sem tudták megtörni, mert a kép előterében a keze van, és rámutat arra a gyűrűre, amivel férje eljegyezte.

Fogsága alatt egyébként többször kérvényezte, hogy magához vehesse elhunyt kedvese árváit, de ezt a királynő nem engedélyezte – ám amikor kicsit nagyobb szabadsága lett, sokszor segítette az akkorra felnőtt gyerekeket, és még keresztanyaságot is vállalt az egyik lánynál.

A királynő bocsánatát végül 1577-ben, 12 évvel a balul sikerült házasság után nyerte el, aki visszahívta az udvarba és kinevezte udvarhölgyévé. Sajnos alig egy évvel később, 33 évesen a pestis áldozata lett. Vele kihalt az a Grey ág, ami oly sok fejfájást okozott I. Erzsébetnek. A kérdés azonban, hogy ki kövesse a trónon, nem oldódott meg. I. Erzsébet halála után VIII. Henrik nővérének dédunokája követte: I. Jakab, akivel egyesült a skót és az angol királyi ház.

Mindez hozhatott volna akár békét is, de sajnos pont ennek az ellenkezője történt.

Kiemelt kép: Canva