A hegymászás hivatalosan az 1980-as évek közepén vált versenysporttá, de története a sportban még ennél is régebbre nyúlik vissza.
  • Manapság egy viszonylag újnak számító, sokkal biztonságosabb versenyszám idézi meg minden idők legveszélyesebb olimpiai sportágát. 
  • Az alpinizmus művelőit 1894 és 1946 között díjazta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 
  • Az olimpiai versenyszám során többen életüket vesztették.

A sziklamászás egyik ága, a sportmászás (vagy boulderezés) új és modern olimpiai versenyszámnak számít, ami nemcsak a természetben, de városiasabb formában, úgynevezett mászótermekben is végezhető – és ami köteleket, hevedereket hátrahagyva, pusztán egy pár (szerintem iszonyatosan kényelmetlen) mászócipő és némi krétapor segítségével fokozza az izgalmakat.  

Hogy mennyire nem egyszerű sportágról van szó, azt néhány alkalommal jómagam is megtapasztalhattam – maradjunk annyiban, hogy a boulder nem a tériszonyosok sportja, így én sem csináltam belőle rendszert a későbbiekben.

falmászás

Semmi pánik, a teremben szerencsére puha szivacs van alattunk (fotó: Getty Images)

A nézők és sportrajongók a tokiói olimpia programjában is találkozhattak a versenyszám három szakágával, a gyorsasági mászással, a magassági mászással és a szabadmászással, ahol az akkor 18 éves spanyol sziklamászó, Alberto Ginés López lett a sportág első olimpiai aranyérmese. 

Olimpia 2024: 9 éves kislány képviseli hazáját a magyar sakkolimpián.

Az olimpia történetének legveszélyesebb sportága

Bár a sportmászás viszonylag újdonságnak számít, elődje, az alpinizmus (azaz a hegymászás) régebben hivatalos olimpiai versenyszám volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megalakulásának évétől, 1894 és 1946 között.

Tekintve a kőkemény fizikai és mentális megpróbáltatásokat, a szervezők úgy gondolták, hogy az akkoriban lehetetlen küldetésnek tűnő csúcsok hódítói is megérdemlik az elismerést, akiket rendszerint utólag, a záróünnepségeken díjaztak.

A hegymászás női pionírjairól itt írtunk korábban.

Figyelembe véve az elmúlt évek legnagyobb alpinista bravúrjait, az első érmeket 1924. február 5-én, a franciaországi Chamonix-ban rendezett első téli olimpiai játékokon adták át a Charles Granville Bruce tábornok, Edward Strutt alezredes és George Mallory hegymászó csapatának az 1922-es Mount Everest-expedíció 8236 méteres teljesítéséért. (Ez volt az első és egyetlen alkalom az olimpiai játékok során, amikor egy nemzetközi csapatot díjaztak.) 

Mount Everest-expedíció

Az 1922-es Mount Everest-expedíció (fotó: J.B. Noel/Royal Geographical Society via Getty Images)

Az pedig talán senkit sem ér váratlanul, hogy a csúcs felé vezető út közel sem volt veszélytelen, különösen megfelelő eszközök; speciális télikabátok, kötelek és hevederek hiányában. A harmadik próbálkozás során a csapatnak ráadásul egy semmiből érkezett hatalmas lavinával is számolnia kellett: ekkor hét indiai serpa és egy nepáli katona vesztette életét, kiknek posztumusz aranyérmét később Strutt alezredes vette át.

A versenyszellem veszélybe hajt

A férfi ekkor megfogadta, hogy az érmeket feljuttatja az Everest csúcsára, ám próbálkozása sajnos nem járt sikerrel. Az aranyérmet végül George Mallory hegymászó sem tarthatta a kezében, hiszen nem sokkal azután, hogy Strutt átvette az elismeréseket, Mallory 1924-ben újabb kísérletet tett az Everesten, ahonnan soha nem került elő élve. Holttestét egy 1999-es expedíció során találták meg.

A későbbi években, 1932-ben Franz és Tony Schmidt német testvérpárt díjazták aranyéremmel az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsa, a Matterhorn megmászásáért. 1936-ban a nácik legnagyobb bánatára pedig egy svájci állampolgárságú, de zsidó származású német geológus házaspár, Günter és Hettie Dyhrenfurth nyert aranyat himalájai útjukért – ezzel pedig ők lettek az utolsók, akik alpinistaként értek el sikereket az olimpián. (Az expedíció során Hettie egyébként egy 20 éven át töretlen, 7315 méteres női magassági rekordot is felállított).

Figyelembe véve a halálozási arányt, a NOB tagok időközben azonban úgy határoztak, hogy

a versenyszellem és az aranyérem lehetősége életveszélyes kockázatvállalásra ösztönözheti az expedíciók tagjait,

így a hegyi utakon történő alpinizmust 1946-ban végleg törölték az olimpiai versenyszámok közül.  

A hegymászás szelleme, mint egykori olimpiai sportág azonban manapság sem tűnt el teljesen a köztudatból. Gondoljunk csak a nemrég debütáló olimpiai falmászásra vagy Kenton Cool hegymászóra, aki 2012-ben Edward Strutt tiszteletére az 1922-es Mount Everest-expedíción résztvevő Charles Wakefield olimpiai aranyérmével a kezében hódította meg a Mount Everest csúcsát.

A linkre kattintva a 2024-es párizsi olimpiáról is olvashatsz néhány érdekességet!

Kiemelt kép: Getty Images