• Komolyan próbára teszi a kapcsolatokat, ha a szülő ki nem állhatja a gyerek partnerét.
• A viselkedésnek vannak kevésbé egyértelmű jelei is.
• Az okok feltárása után legyünk taktikusak a szüleinkkel. 

Emlékszem, hogy egy emberként nevettünk a moziban, amikor játszották az Apádra ütök című filmet Robert de Niro főszereplésével. A poénok ültek, és mindenki szórakoztatónak találta, ahogyan a szigorú családfő szép lassan kikészíti leendő vejét.

Arra is emlékszem, amikor én szembesültem először a szülői rosszallással az új barátom bemutatásánál. Nem illetek össze, nagyon másképp gondolkodtok, hangzott a szülői verdikt, és felháborodásomnál csak csodálkozásom volt nagyobb. Mégis hogy szűrték ezt le egy félórás kávézás alatt?

Később persze kiderült, hogy igazuk volt, és én csak hálás lehettem, amiért megkíméltek egy rossz kapcsolattól. Az esetek nagy részében azonban mind a filmbeli Pamela Byrnesek vagyunk, aki hazaviszi szerelmét, Ben Stillert, és elszabadul a pokol.

De amíg a film két órájában önfeledten nevetünk, a szülői elutasítás a való életben távolról sem tűnik viccesnek.

Nem csupán a szülők, az egész család is ellenállhat az új kapcsolatnak. 

A szülői elégedetlenség jelei

Számos oka lehet annak, ha a szülő nem fogadja el a gyerek partnerét, és még változatosabbak az eszközök, ahogyan ezt kimutatja. Nézzünk meg közülük egy párat!

1. Kizárás

Klasszikus eset, ha véletlenül csak minket hívnak meg egy családi eseményre, a társunkat nem. Vagy akkor jönnek hozzánk látogatóba, amikor épp egyedül vagyunk. Az első néhány esetben ez a viselkedés még jótékonyan elfedhető, de ha rendszeressé válik, biztosak lehetünk benne, hogy nem kedvelik a párunkat.

Ne engedjük magunkat gyerekként kezelni (Fotó: Getty Images)

2. Kritika

A derekán azért már látszik, hogy főzöl rá. Nem kéne már többet keresnie ennyi idősen? Mikor kezdett így kopaszodni? Finom vagy kevésbé finom utalások garmadájával tud a szülő előállni, ha arról van szó, hogy kritizálni kell a partnert.

Egy-egy vicces beszólás a legjobb kapcsolatba is belefér,

de ha szép lassan úgy érezzük, hogy valójában egy semmirekellő, kövér, kopaszodó ördöggel kötöttük össze az életünket, kezdjünk el gondolkodni.

Ide tartozik a bezzeg a nővéred férje megjegyzés vagy a láttad, milyen jól megy Péternek, mióta Spanyolországba költözött? Péter az exed, aki a szüleid szerint kicsit hebehurgya volt, amíg jártatok, de azóta természetesen megtáltosodott.

3. Hideg viselkedés

Amikor a levegőre is allergiás barátodnak rendszeresen mogyorós szeletet hoznak a vendégségbe, biztos lehetsz benne, hogy van még mit dolgozni a kapcsolaton. A szülő távolságtartása, a beszélgetés elkerülése egyértelmű jelei annak, hogy nem fogadják el a partnered.

4. Testbeszéd

Nincs élesebb fokmérője a szülői jóváhagyás hiányának, mint az árulkodó testbeszéd. Minden szemforgatás, sóhaj, cöcögés újabb szög a kapcsolat koporsójába. Amiért túl kedves a pénztárossal, amiért bunkó a pénztárossal, amiért papucs módjára ablakot mos vagy ellenkezőleg, nem vesz részt a házimunkában.

A sor a végtelenségig folytatható, de

bármelyik jelzést is tapasztaljuk, fájdalmas érzés, hiszen mindannyian vágyunk a szülői jóváhagyásra.

Akár tudatos, akár tudattalan viselkedésről van szó, a helyzet óhatatlanul nyomot hagy a szülő-gyerek viszonyon is.

Egyrészt a halmozódó érzelmi stressz a szülő elégedetlensége miatt feszültséghez vezethet, illetve állandó konfliktusok kialakulásához. Másrészt úgy érezhetjük, hogy választanunk kell a partner és a szülő között, ami rendkívül megterhelő, ráadásul bűntudatunk is lehet tőle.

Súlyosabb esetben, vagy ha alapvetően könnyen el lehet minket bizonytalanítani, a konstans negatív vibrálás hatására megkérdőjelezzük a saját értékítéleteinket. Sőt, a társunkba vetett hitet. Ami nyilvánvalóan visszahat az egész párkapcsolatra, meggyengítheti az alapokat és akár szakításhoz vezethet.

Tudatosítsuk magunkban: nem kell választani szülő és partner között (Fotó: Getty Images)

Milyen eszközünk van a szülővel szemben?

Hangsúlyozzuk, hogy nem azokról az esetekről beszélünk, amikor a szülői aggodalom megalapozott, mert például egy abuzív kapcsolatról van szó. Az alábbi szempontok segíthetnek eligazodni a bonyolult kapcsolatok útvesztőiben.

Kerüljük a konfliktust!

Felesleges kiélezni a feszültséget és összepattanni a legkisebb dolgokon, minden vita eszkalálódhat, ha nem találunk nyugvópontot. Ahelyett, hogy beleállnánk a konfliktusba, mutassuk meg a szülőnek, hogy remek párkapcsolatban vagyunk, ami nem befolyásolja az irántuk való szeretetünket.

Maradjunk őszinték és tisztelettudók!

Bármilyen csábító, felnőtt emberként nem kell visszamennünk nyolcéves énünk dacolásához vagy épp engedelmességéhez.

Ha úgy érezzük, hogy a szüleink támadnak minket, nem szükséges védekezni, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nekik van igazuk.

Próbáld megérteni az aggodalmaikat, de kérdezz rá az okokra. A virágos ing vagy a szerintük ápolatlan szakáll még nem indok arra, hogy feldúlják a kapcsolatodat.

Álljunk ki a választásaink mellett!

Ha őszintén hiszünk a kapcsolatban, egyszerűen védjük meg! Mondjuk el a szülőknek, hogy miért vagyunk boldogok a társunk mellett, miért fontos nekünk ez a kapcsolat, és mit kapunk tőle. Sok esetben intelligencia kérdése, mennyire hajlandók kompromisszumot kötni a szülők. Ahol nem segítenek az észérvek, és az indulatok döntenek, ott nehéz bármit is elérni.

Húzzuk meg a határokat!

Alapvető fontosságú a határok meghúzása: a szülőnek éreznie kell, hogy már nem a gyerekkor szabályai érvényesek ránk, mert saját szabályaink vannak egy másik emberrel közösen. Tisztázzuk velük, hogy ugyan meghallgatjuk a véleményüket, az életünkkel, így a kapcsolatunkkal összefüggő döntéseket mi hozzuk meg.

Idővel megenyhülhetnek a szülők, ha azt látják, hogy a gyerekük boldog és elégedett, sok esetben csupán némi türelemre van szükség, hogy mindenki hozzászokjon az új felálláshoz. És amit mindvégig tartsunk szem előtt: ne engedjük el a társunk kezét! Támogassuk őt és biztosítsuk az érzéseinkről. Ha nem figyelünk oda, két szék közé a pad alá eshetünk, ahol a szülő szavai fognak visszhangzani a fejünkben: ugye én megmondtam.

5 klasszikus szülői hiba, amit nem szabad elkövetni. 

Kiemelt kép: Getty Images