Már csak egyet kell aludni, és a nyitóünnepséggel hivatalosan is elkezdődik minden idők legnagyobb sportünnepsége, a XXXIII. nyári olimpiai játékok. A 2024-es nemzetközi sporteseményt ezúttal a háromszoros házigazda Párizs rendezi meg.

Miközben a világ lélegzetvisszafojtva számolja a perceket, a francia főváros készül a főszerepre. Ami persze nem újdonság, hiszen Párizs a bolygó egyik leglátogatottabb és legszebb városa, a következő bő két hét azonban még inkább rászegezi a tekinteteket.

A sportolók már az olimpiai falu kartonágyait tesztelik, Lady Gaga skálázik a nyitóünnepi fellépésre, és rossz nyelvek szerint a helyi patkányok is készen állnak, hogy a legrosszabb pillanatban bukkanjanak fel a Szajna partján.

Amíg Párizs grandiózus pompával és utánozhatatlan stílusban várja a nagyérdeműt, ugorjunk vissza néhány évet a kezdetekre! Amikor még nem voltak kijelzők, szponzorok és csók-kamera sem szórakoztatta a nézőket a versenyek közti szünetekben. Idézzünk fel néhány érdekes tényt, melyek közül biztos, hogy nem ismerted mindegyiket.

De előtte lessünk be a párizsi olimpia kulisszái mögé.

Az ókori olimpiai játékok meglepő titkai

Nem tudjuk, hogy báró Pierre de Coubertin, az újkori olimpiai mozgalom atyja ma mennyire lenne elégedett az ötkarikás játékok szellemiségével, de az biztos, hogy az ókori versenyek haláláig tartó ihletként szolgáltak. Íme, néhány érdekesség!

Az ókori olimpiák egyik helyszíne Görögországban (Fotó: Dan Smith/Getty Images)

1. Az olimpia sokkal több volt, mint sportverseny

Amíg a mai játékok kiélezett küzdelmekről, sportbravúrokról és feszült izgalmakról szólnak, addig az ókori esemény alapvetően egy sokrétű kulturális fesztivál volt. Az i. e. 776-tól megrendezett játékokon az atlétikai versenyek mellett művészi előadások, vallási szertartások, sőt politikai tárgyalások is gazdagították a programot. Költők, zenészek és szónokok gyűltek össze, hogy bemutassák tehetségüket, így az emberi teljesítményt minden oldalról képviselték.

A görögök főistenének, Zeusznak a tiszteletére megrendezett esemény valójában remek ürügy volt.

A Földközi-tenger medencéjének minden pontjáról összegyűlő görögök dőzsölő grillezése hedonizmus volt a javából:

az olajfákkal tarkított helyszínen tucatszámra vágták le a teheneket, hogy aztán lelkesen szurkoljanak az atlétáknak.

2. Meztelenül versenyeztek a sportolók

Habár a sportolók manapság sem viselnek rengeteg ruhát, ókori társaikhoz képest túlöltözöttek. Az ókori görögök számára természetes volt a nyilvános meztelenség, így magától értetődő volt, hogy az olimpiák versenyzői is csupaszon állnak rajthoz. A gyakorlat egyfelől Zeusz előtti tisztelgés volt, az emberi test szépségének és erejének az ünneplése.

Másfelől az atléták közötti egyenlőséget is szimbolizálta, a társadalmi rang helyett a fizikai képességek kerültek előtérbe.

No meg némi olívaolaj, hogy szépen csillogjon a bőr. Történészek között még mindig tart a vita arról, hogy mi motiválta a meztelenséget, de a fentiek igazolása, hogy a versenyzők egyszerűen büszkék voltak a testükre, amelyet nem szégyelltek közszemlére tenni az istenek és a többiek előtt.

3. Aranyérem helyett koszorú

Miközben a modern olimpiák külön aloldalt készítenek a medálok tervezési folyamatának, az ókori játékokon nem vacakoltak holmi arany-, ezüst- és bronzérem dizájnnal. Sőt, a második vagy a harmadik hely sem igazán számított. A versenyek győztesei olajágból, máskor borostyánból vagy vadzellerből font koszorút kaptak, na és halhatatlan dicsőséget. Az olimpiai győzelemmel járó presztízs felbecsülhetetlen volt:

a legmagasabb elismerésként bronzszobrot állíthattak fel magunknak az istenek szentélyében,

de az olimpikonok városállamai ugyancsak  kitettek magukért minden tekintetben. Ingyenes lakomák, adómentesség, hősnek kijáró bevonulás, örök színházbelépő, kormányzati pozíciók és persze dicshimnusz is járt a sportolóknak.

Ezen az i. e. 5. századból származó kerámián egy olimpikont épp koszorúznak (Fotó: DEA / G. DAGLI ORTI/De Agostini via Getty Images)

4. Nők csak szűzként

Mialatt Párizsban azt fogjuk ünnepelni, hogy az olimpiák történetében először szerepel egyforma számú női és férfi sportoló, a nemek közötti egyenlőség gúnyos mosolyt csalt volna az ókoriak arcára.

Az ókori olimpiák ugyanis leginkább a szabad hellén férfi polgárok játékai voltak. A nők a külföldiekhez és a rabszolgákhoz hasonlóan nem vehettek részt versenyzőként, különösen a házas nők, akiket még a halálbüntetés réme is fenyegetett, ha csak közel mentek a helyszínhez.

Egyedül a hajadon szüzek léphettek az olimpia szent területére, sőt számukra külön fesztivált is rendeztek.

Noha a versenyek védőszentje Zeusz felesége, Héra volt, természetesen meg sem közelítették a hagyományos olimpia jelentőségét. Egyetlen kivétel volt nem szüzek számára a részvételre, a lóversenyek díjait ugyanis nem a hajtók, hanem a lótulajdonosok nyerték el, akik között például hercegnők is voltak.

5. A sportszerűségbe még az erőszak is belefér

Amíg a modern kori olimpiák szellemiségének gerincét a versenyek tisztasága és sportszerűsége képezi, addig az ókori ötkarikás játékok bizony nem ódzkodtak egy kis brutalitástól. Két klasszikus hellén sport, a birkózás és az ökölvívás kombinációjaként mutatkozott be a versenyeken a pankration. A nyúlszívűeknek egyáltalán nem való sport során

minden lehetséges formában harcolhattak a versenyzők, csupán a harapás és a szemkinyomás számított tabunak.

A mérkőzés gyakran csupán akkor ért véget, amikor az egyik sportoló harcképtelenné vált, vagy elismerte a vereséget, de nem volt ismeretlen a haláleset sem.

A friss keresztény császárnak túl pogány volt az olimpia

Az ókori olimpiák annyira népszerűek voltak, hogy még azután is folytatódtak, miután a rómaiak leigázták Görögországot. A közel 1200 éves tradíciónak a kereszténységet államvallássá emelő Theodosius római császár vetett véget i. sz. 393-ban, amikor a pogány ünnepek betiltására való hivatkozással megszüntette a játékokat.

Csodálatos példája az alábbi történet annak, hogy mennyire fontos volt a görögök számára az olimpia. Amikor a perzsák betörtek a birodalomba i.e. 480-ban, a görögök még a haza biztonságát is kockára tették az ötkarikás játékok kedvéért. Hiába akartak felállítani ugyanis egy hatalmas szövetséges hadsereget, túl sokan akartak részt venni az olimpián, ezért várni kellett a toborzással.

Nekünk pedig több mint másfél évezredet kellett várni arra, hogy közösen ünnepeljük a világ legjobb sportolóit az emberiség egyik legszebb ünnepén.

Így szurkolunk mi! A magyaroknak mindig kiemelt fontosságú az olimpia.

Kiemelt kép: Beata Zawrzel/NurPhoto/Getty Images