A Magyar Helsinki Bizottság azért dolgozik, hogy a mostaninál sokkal több fogvatartott juthasson el hozzátartozója temetésére. Érvényesüljön a törvény és az emberiesség diktálta főszabály. Nem csak a kegyeleti jog, de a költségtakarékosság szempontjából is fontos volna, hogy akit lehetséges, azt kíséret nélkül engedjék el hozzátartozója temetésére.
Kapcsolódó
Anya-baba körlet a kecskeméti börtönben
A parancsnoki mérlegelésnél a biztonsági szempont továbbra is maradjon meghatározó, de ne legyen kizárólagos. A kérelem elbírálásában a humánus és alapjogi szempontok is legyenek hangsúlyosak, sokkal hangsúlyosabbak, mint most. A börtön a rabokat sem foszthatja meg önkényesen a végső búcsú lehetőségétől. Ahogyan a családot sem attól, hogy együtt gyászoljon a temetésen.
A kegyeleti jog mindenkit megillet
Ráadásul a 2022-ben és 2023-ban összesen adott 46 börtönparancsnoki engedély sem jelenti azt, hogy minden esetben megtörtént a kegyeleti célú rendkívüli eltávozás. Ugyanis azt rendszeresen szigorú feltételekhez kötik. Előfordul, hogy a fogvatartottak (és éppen a kisebb súlyú bűncselekmények miatt elítéltek) nem vállalják azt a szégyent, hogy börtönőrök vezetőszáron, megbilincselve, szoros őrizetben kísérjék őket a sírhoz a gyászoló gyülekezet szeme láttára.
Az is sokakat tart vissza a kérelmezéstől, hogy a kísérés teljes költségét nekik kellene állniuk. Az árszabás irreálisan magas, és előfordul túlszámlázás is.
Budapestről egy 43 km-re lévő kisváros köztemetőjébe például 324 ezer forintot kértek volna el a rabtól és családjától. Nem világos, miért is kellene ehhez 11 kísérő őr és 3 gépkocsi, amikor 2 kísérővel és 1 autóval 4 órával számolva 40 ezer forintból is megoldható lenne. Főszabály szerint a börtönparancsnok csak kivételes esetben tilthatja meg a fogvatartott temetésen és sírlátogatáson való részvételét. Ehhez képest a gyakorlatban a kivétel lett a főszabály.
A kegyeleti jog gyakorlása az elítélteket is megilleti (Fotó: Illusztráció – Pexels)
Az is előfordul, hogy a parancsnok csak a temetés után hozza meg a döntését, vagy csak akkor közlik a fogvatartottal. A döntés ellen pedig gyakorlatilag nincs hatékony jogorvoslat, hiszen mire a felsőbb szerv döntene, a temetés már rég lezajlott.
Az emberi méltóság, a magán- és családi élethez való jog, amelynek része a kegyeleti jog gyakorlása is, mindenkit megillet – a fogvatartottakat is.
Igazságtalan extra büntetés, ha az elítélt – kevés valós kivételtől eltekintve – nem lehet ott szerettei temetésén.
A gyásztanácsadó véleménye
„A gyászmunka, a halott hozzátartozó elengedése a szabad világban is gyötrelmes folyamat. Még nehezebb a börtönben, ahol nincs családi, közösségi segítség, nincsenek meg a veszteség feldolgozásának rituális állomásai. A temetési ceremónia, a végső tiszteletadás kulcsfontosságú, éppen ezért magától értetődő a veszteség feldolgozásában. Ha megvonják a rabtól a lehetőséget, annak lelki trauma, önvád és összeomlás lehet a következménye” – mondja Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó.
A gyász félresiklott feldolgozása a börtön dolgát is nehezíti. Az ilyen rab sokkal nehezebben kezelhető, visszailleszkedése a társadalomba akadályokba ütközik.
Az önkényes korlátozás azonban nemcsak a fogvatartottak alapjogát sérti, hanem a családjaikét is. A kegyelet mindenkié. Gyászban minden családtagra szükség van, arra is, akit börtönbe zárnak. A Magyar Helsinki Bizottság évek óta nyújt segítséget ilyen ügyekben fogvatartottaknak és családtagjaiknak.
Forrás: Magyar Helsinki Bizottság
„Nem a mi bűnünk, mégis a mi büntetésünk” – Kapcsolattartás plexifalon keresztül, a börtön falain belül
Kiemelt kép: Illusztráció – Fotó: Pexels
