Victoria Helen MacFarlane 1897-ben született a skóciai Callenderben. Már fiatal korában furcsán – az akkori megfogalmazás szerint hisztérikusan – viselkedett, jövendölései megijesztették osztálytársait, viselkedése pedig vallásos édesanyját. Mindezek ellenére sikerült elvégeznie az iskolát, munkát vállalni, sőt, 1916-ban még férjhez is ment. A háborús veteránként bútorokat készítő Henry Duncant nem zavarták felesége paranormális képességei, boldogan éltek együtt és neveltek fel hat gyereket.
Helen Duncan, a híres jósnő
Mrs. Duncan 1926-tól, mellékállásban kezdett el szeánszokat tartani. Azt hangoztatta, hogy képes beszélni a szellemekkel. Ehhez egy ektoplazmának nevezett anyagot használt, amit a szájából eregetett – azt állítva, hogy ez segít a szellemeknek testi formát ölteni. Így nemcsak beszélgetni lehetett az elhunytakkal, de meg is lehetett őket érinteni.
A szeánszok jól sikerültek, Duncan egyre híresebbé vált, így 1928-ben egy fotós is meg akarta örökíteni őt.
Harvey Metcalfe azonban sokkal inkább leleplezte a jósnőt, a megjelent szellemek ugyanis festett papírmaséból készült, fehér leplekbe burkolt bábuk voltak csupán. 1931-ben a London Spiritualist Alliance vizsgálatából az is kiderült, hogy a híres „ektoplazma” főként toalettpapírból és tojásfehérjéből készült, és semmi köze nem volt a szellemekhez.
Helen Duncan azonnal lebukott, amikor lefényképezték az állítólagos ektoplazmát és a papírmasé-szellemet (Kép: Wikimedia Commons/Fodor Fan)
Az ilyen ügyek miatt Duncant nagyon sokan kiáltották ki csalónak, és pénzbüntetésre is ítélték. Csakhogy időnként úgy tűnhetett, jóslatai valóban valóra válnak.
Helen Duncan és az elsüllyedt hajó
A második világháború alatt Duncan családjával Portsmouthban élt – ugyanabban a városban, amely otthont adott a Királyi Haditengerészet bázisának. A jósnő az egyik szeánszán azt hirdette, hogy elsüllyedt az HMS Barham nevű hadihajó, ami jókora felzúdulást keltett, ugyanis a hajót valóban elsüllyesztették, ám ezt a tengerészet nagy erőkkel titkolta. Csak több hónappal a szeánsz után hozták nyilvánosságra a hatóságok, hogy valóban ez történt,
korábban kizárólag a hozzátartozókat értesítették. Ez viszont bőven elég lehetett ahhoz, hogy Duncan tudomást szerezzen az eseményről.
A hatóságok nagyon nem örültek, amikor a jósnő, akinek a csalások és leleplezések ellenére még mindig rengetegen hittek, szétkürtölte a hadititkot. 1944-ben razziát tartották nála és közönségével együtt letartóztatták, attól tartva, hogy bármilyen fontos információt hajlandó pénzre váltani a szeánszain, tekintet nélkül a lehetséges következményekre.
Helen Duncan 1944-ben, letartóztatása idején (Fotó forrása: Daily Mirror/Mirrorpix/Getty Images)
Helen Duncan volt „az utolsó boszorkány”
Mivel az akkor élő, csalással kapcsolatos törvények viszonylag enyhe büntetéssel jártak, a bíróságon előszedték és leporolták az 1735-ös boszorkánytörvényt. Erre való hivatkozással ugyanis már börtönre ítélhették Duncant. A per nagy szenzációnak bizonyult, csak úgy özönlöttek a tárgyalóterembe az újságírók. Duncan utolsó, kétségbeesett próbálkozásként felajánlotta, hogy tart egy szeánszot a tárgyalóteremben, hogy bebizonyítsa, nem csaló, de ezt nem engedélyezték. Helyette 9 hónapot kellett eltöltenie a londoni Holloway börtönben.
Az asszony 1944 őszén szabadult, és a továbbiakban igyekezett nem felhívni magára a hatóságok figyelmét. A szeánszokkal azonban nem hagyott fel teljesen: 1956-ban ismét elkapták, de hajlott korára és rossz egészségi állapotára tekintettel nem emeltek vádat ellene. Nem sokkal ezután el is hunyt az utolsó boszorkányként emlegetett Helen Duncan. Leszármazottai és támogatói sokáig kampányoltak azért, hogy a jósnő posztumusz kegyelmet kapjon. A kérelmeket a skót parlament 2001-ben, 2008-ban és 2012-ben is elutasította.
Baba Vanga jósnőként sokkal pontosabb találatokat adott Duncannél – híresebbé is vált. No de tudod, mi az ő leghíresebb jövendölése?
Kiemelt kép: Helen Duncan skót jósnő portréja – Fotó: Harry Price (1931) Regurgitation and the Duncan Mediumship / Wikimedia Commons/Fodor Fan
