Ha megcsalásról van szó, hajlamosabbak vagyunk azt gondolni, hogy a férfiak sokkal többször kacsintanak félre, de a szebbik nem is bőszen kiveszi részét a hűtlenkedésben. Brit és ausztrál kutatók ezúttal arra voltak kíváncsiak, hogy mi motiválja a nőket a félrelépéskor.
Az apák jogosan aggódhatnak a félrelépés miatt
Az Evolution and Human Behavior szakfolyóiratban megjelent tanulmány során arra keresték a választ, hogy a hűtlenkedő nők milyen szempontok alapján választanak szeretőt, és mindeközben hogyan viszonyulnak eközben eredeti párjukhoz.
Arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék a partnerüket fizikai, személyiségi és szülői kvalitások mentén. A fizikai vonzalom kapcsán a következő kategóriák közül választhattak: „Nagyon szexinek találtam”, „Nem tetszett a kinézete,” vagy „Inkább csúnyának láttam”.
A szülői minőségre vonatkozó válaszok pedig az alábbiak közül kerültek ki: „Úgy gondoltam, hogy jó apai tulajdonságokkal rendelkezik”, „Úgy gondoltam, hogy lehet rá számítani a gyereknevelésben” vagy „Úgy gondoltam, hogy az olyan férfiak, mint ő, rossz apák”.
Kiderült, hogy a nők szeretőjük fizikai vonzalmát 1,93 ponttal magasabbra értékelték, mint állandó partnerükét,
míg a szülői kvalitásait 3,33 ponttal alacsonyabbra.
Mindent a jó génekért?
A kutatók úgy gondolják, hogy a nők egyszerűen jó géneket akarnak örökíteni az utódokra, ez a kettős párválasztás elméletének alapja, melyet a tanulmány is igazol.
A nők tehát a „jó gének” érdekében csalják meg párjukat, miközben gyereknevelés szempontjából inkább rájuk hagyatkoznak.
Arra vonatkozólag viszont nem találtak bizonyítékot, hogy a résztvevők a szerető mellett tették volna le voksukat az állandó partner helyett. „A hűtlenség olyan taktika, amely számos, evolúciósan koherens stratégiát szolgál ki, beleértve új erőforrások megszerzését, az új társra váltást, valamint a genetikai előnyök megszerzését az utódoknak” – mondta el Macken Murphy, a Melbourne-i Egyetem PhD hallgatója, a felmérés egyik vezetője.
„De természetesen evolúciós hűtlenségünk nem jelenti azt, hogy félre kellene lépnünk, és a legtöbb ember nem is teszi” – tette hozzá.
A Harvard Egyetem kutatói szerint az eredmények korábbi tanulmányokat igazolnak, amelyekben rámutattak, hogy a félrelépés jelentősen függ a partner kinézetétől.
Azért nem minden a génekről szól
Hogy nem minden az utódokról és a gyereknevelésről szól, az most is bebizonyosodott, hiszen a kutatásban résztvevők egy hányada nem is említette az apai rátermettséget.
Voltak, akik unaloműzésből léptek félre, mások pedig azért csalták meg párjukat, mert nem fektettek elég energiát a kapcsolatba.
Voltak, akik bosszúból lettek hűtlenek, hogy újra visszanyerjék lelki nyugalmukat párjuk megcsalása után, mások pedig elégedetlenek voltak a kapcsolatukkal. Úgy érezték, hogy boldogtalanok, elhanyagolják őket és nem kapnak elég érzelmi támogatást a társuktól.
„Viccesnek tűnhet, de a női hűtlenség evolúciós mozgatórugói heves vita tárgyát képezik a tudományos körökben – mondta Murphy. – Bizonyos értelemben túl sok jó magyarázat van rá!”
Mi történik a megcsalás után? Van, amikor sikerül újjáépíteni a kapcsolatot.
Kiemelt kép: Getty Images