Johanna Quaas 1925 őszén született, idén lesz 99 éves. A Guinness World Records a világ legidősebb aktív versenyző tornászaként tartja nyilván. Ennek nemcsak a kiváló genetika az oka, de Quaas mozgásmániája és kitartása is.

Már gyerekként is állandóan mászott valahová, vagy épp a szőnyegen gyakorlatozott. Szülei hamar felismerték, hogy jó ötlet tornára beíratni. Quaas olyan tehetségesnek bizonyult, hogy már tízéves korától versenyeken indították. Csakhogy közbeszólt a második világháború, ami a német lakosságot is érintette: Quaast kötelező szociális szolgálatra osztották be, ami átmenetileg véget vetett tornászkarrierjének.

Johanna Quaas tornatanárként kezdte

Mivel mást nem tudott tenni, Quaas tornatanárnak tanult, és átmenetileg kézilabdázni kezdett. 1950-től az Institut für Körpererziehung testnevelési Intézetben sportoktatókat képzett, de közreműködött egy női tornáról szóló könyv megírásában is. Bár sikeresnek bizonyult a kézilabdában is,

az igazi szerelem mindig a torna maradt,

még úgy is, hogy a sportot jó ideig tiltották Németország keleti felében. Elkezdett tornászlányokat edzeni és felkészíteni, s olyan sikerek fűződnek a nevéhez, mint az 1964-es tokiói olimpia, ahol mindkét tanítványa, Barbara Dix-Stolz és Christel Felgner-Wunder is előkelő helyen végzett. Eközben magánélete is sikeresen alakult, 1963-ban férjhez ment Gerhard Quaas tornaedzőhöz, akivel három lányt neveltek fel.

Idősebb korában sem hagyta abba a gyakorlást

Quaas már elmúlt 50 éves, amikor visszatért az aktív tornához, és a német tornafesztiválok szenior csoportjában kezdett versenyezni. A Német Torna Fesztiválon egymás után tizenegyszer nyerte el a Német Szenior Torna Bajnoki címet. Az évek teltek, de ő nem fáradt el, rendszeresen indult megmérettetéseken, még 2012-ben, 87 évesen is rendszeres versenyzője volt a szászországi amatőr állami szenior játékoknak.

Ez volt az az év, amikor Johanna Quaas világhírű lett. Párhuzamos korláton és talajon bemutatott gyakorlatairól videót készítettek és feltöltötték a YouTube-ra. Egy héten belül több, mint egymillióan nézték meg a felvételeket, csodálkozva az idős asszony rugalmasságán, kitartásán, izomerején. Quaas nemcsak a Guinness World Records rekordjai közé került be, de megkapta a Nadia Comăneci Sportsmanship Award díjat is.

Az utolsó verseny

2016-ban Quaas férje elhunyt, ami komoly törést jelentett az idős tornász életében. Három lánya, négy unokája, két dédunokája vigasztalták. Elhatározta, hogy azon a nyáron lesz az utolsó versenye a Jahnturnfesten Freyburg-on. Ezt követően már csak vendégként lépett fel különböző tornászeseményeken, még mindig gyakorlatokat bemutatva.

Ugyanakkor bátorságából mit sem veszített:

2016-ban háromezer méterről hajtott végre ejtőernyős ugrást. Rengeteg videó és cikk született róla, a sajtó már csak Turn-Omaként, tornász nagyiként emlegeti. Még 95 évesen is gond nélkül mutatott be egy tökéletes fejenállást, sőt bevallottan minden nap tornázik már az ágyából felkelés után, annak ellenére hogy többször komolyan megsérült. 

A legidősebb aktív tornász 2016-ban, a 90. születésnapjára tandemugrást kapott ajándékba – a sikeres ugrás után férjével, Gerharddal, aki nem sokkal később elhunyt (Fotó: Jan Woitas/picture alliance via Getty Images)

A teste öreg, de a lelke örökké fiatal

2021-ben kerékpározás közben esett nagyot a 98. Jahnturnfesten, combnyaktörést szenvedett, ami miatt meg is kellett műteni. Ez tipikusan az a sérülés, ami idős embereket annyira megviseli, hogy gyakran képtelenek felépülni a műtétből, és pár héten belül életüket vesztik. Nem így Johanna Quaas, aki nemcsak felépült, de mozgáskészségének nagy részét is vissza tudta nyerni. A mozgás lételeme, úgy nyilatkozott, hogy „Talán az a nap, amikor abbahagyom a tornát, az a nap lesz, amikor meghalok.”

Tornázni mindenképpen érdemes, még akkor is, ha nem versenyeztünk soha vagy nem vagyunk olyan hajlékonyak és edzettek, mint Quaas. A megfelelő orvosi felügyelet mellett végzett torna fittebbé tesz, javítja az oly fontos egyensúlyérzéket, rugalmasságot, növeli az izomtömeget, feszesebbé tesz.

A testtartás is sokkal szebbé válik, a gerinc melletti izmok megerősítésével pedig a hátproblémák, fájdalmak is csökkenthetők.

Még a csonterősség fenntartásában vagy növelésében is szerepe van a mindennapos tornának. Minél több új gyakorlatot tanulunk meg, annál fittebben tartjuk az agyunkat is, hiszen összpontosítanunk kell. Az elért sikerek önbizalmat adnak, legyenek akármilyen aprók is.

Ki ne emlékezne Johanna Quaas magyar kortársára, Keleti Ágnes tornászra, aki száz éves kora felett is mosolygott, és spárgázott egyet! 

Kiemelt kép: Waltraud Grubitzsch/picture alliance via Getty Images