Kettőezerötszáz kilométernél járunk a tervezett négyezernégyszázból, amikor egy gigászi zuhé közben elhagyjuk az Everglades Nemzeti Park izgalmas, aligátorleső szakaszait. Ahogy haladunk a csomagokkal jól megpakolt autónkkal a csupán egy sávból álló úton, balra az Atlanti-óceánban gyönyörködünk, jobbra pedig, szinte karnyújtásnyira a Mexikói-öböl hullámai nyűgöznek le.

A szigetre bevezető Hétmérföldes hídról a sok bájos hajót látva olyan érzés kerít hatalmába, mintha nem is lennék jelen, mintha egy fotót, vagyis inkább egy festményt látnék. Az Egyesült Államok legdélebbi pontjára értünk a családdal, amit a Southernmost Point bója megérintésével dokumentálok az online fotóalbumunkban. A színesre festett kő azt jelzi, mindössze 90 mérföldre vagyunk Kubától.

Az első kávézóban belekortyolok egy ananászos koktélba, mohón beleharapok egy key-lime pitémbe, és már bizsereg is bennem a karibi életérzés. Csodálatos pálmafák, rózsaszín, lila, zöld, sárga, lila zsalugáterek a nyaralók ablakain, naptól kipirosodott, megfáradt halászok, a kávézóban és a gyógyszertár előtt kunyeráló kakasok, na meg a dülledt szemű, bamba leguánok. Nem tudok betelni.

A színesre festett kő azt jelzi, mindössze 90 mérföldre vagyunk Kubától (Fotó: Getty Images)

Kuba és Budapest

Elsétálunk a világítótoronyhoz, az éttermeiről és üzleteiről híres Duval Streetre és a Mallory térre, ahol a helyi kagyló és szuvenírárusok közül odalép hozzánk egy mezítlábas kubai srác. Hatalmas macsétával a kezében, hadonászva bont fel nekünk egy kókuszdiót. Miközben ízlelgetjük, mesél Magyarországról, úgy fújja a híreket, mintha épp vizsgázna. Meglepő a naprakészsége, és az is, hogy egyetlen dollárt sem fogad el a friss kókuszért cserébe.

Key West-i látogatásunk egyik legfontosabb mérföldköve Ernest Hemingway házának meglátogatása. A fiúkat a hotel medencéjénél hagyjuk, és csak csajok, anyu, a lányom és én kerekedünk fel. Régi vágyam volt, ez, el sem hiszem, hogy teljesült.

A Key West-i házban Hemingway Pauline Pfeiffer újságíróval élt, akitől 1940-ben vált el (Fotók: a szerző)

Együtt lépünk be a sárgás-zöldes színre festett házba, ami egykor az író otthona volt, ma már múzeum. Anyu minden Hemingway könyvet elolvasott, a tizenhat éves Léna még egyet sem, de azt hiszem, már ő is megérett arra, hogy kezébe vegye az elsőt. Én pedig szeretném végre angol nyelven is olvasni az általam kedvelt regényeit, tökéletes lesz hangolódásnak ez a látogatás.

A Chicagóban született író karrierje 1925-ben, 26 éves korában kezdődött Párizsban A mi időnkben című novelláskötetével. Újságíróként, haditudósítóként is dolgozott. Legnagyobb regényei: Akiért a harang szól, Édenkert, Az öreg halász és a tenger, Búcsú a fegyverektől. Hemingway-t meg nem értett zseniként tartották számon, és nemcsak az íróasztalnál diktált elképesztő iramot.

A Nobel-díjas szerző féktelen, önpusztító életmódjáról, kétes nőügyeiről, fényűzéséről, alkoholizmusáról, depressziójáról és nyughatatlanságáról rengeteg irodalomtörténeti legenda kering. „Ahhoz, hogy az életről írhass, előbb élned kell!” – vallotta az író, aki igyekezett is eleget tenni hitvallásának.

Hemingway 1928 áprilisában érkezett Key Westre, párizsi szokásai szerint kora reggel írt, délután pedig felfedezte a környéket.

Számos remekműve itt született, ebben az egy tehetős nagybácsi támogatásával megvásárolt házban. A Búcsú a fegyverektől című regényét állítólag három hét alatt fejezte be.

Macska a hálószobában

Hosszú sorokra számítottam a múzeum bejáratánál, és bár valóban nem voltak kevesen, gyorsan ment a bejutás. Belépve pedig el is feledkeztem arról, hogy már fél órája a borsos árú parkolójegyen bosszankodom – egy helyi lakos találta fel magát, hogy hasznot húz az autóval érkezőkből.

Ernest Hemingway medencéje már akkor is luxusnak számított (Fotó: a szerző)

A múzeum kertje szinte dzsungel: pálmák, páfrányok, banánfák, bambuszok karolnak egymásba. Az itteni kánikula és magas páratartalom kedvez nekik, és ha ilyet látok, én sem bánom az amúgy nehezen viselhető hőséget. Már a jegypénztárban ülő barátságos idős úr precízen, oldalra fésült hajával, krémszínű ingjével is azt jelzi, időutazásra indulunk. Mintha Hemingway hagyta volna őt itt nekünk. A belépő 18 dollár fejenként, és már megint eszembe jut, a parkolás többe került…

Érdekel, hogyan élt Elizabeth Taylor? Nézz be velünk egykori otthonába!

Megpihenni vágyóknak szánt, padokkal tarkított kerti útvonalon jutunk be a ház mögötti medencéhez. Azt mondják, ez volt akkoriban az első földbe épített, sós vízű medence Key Westen. 1937–38 között épült és 20 000 dollárba került. Valódi luxusnak számított akkoriban. Képzeletben most mi is lubickolunk egyet az író és felesége, Pauline társaságában.

Sok macska Hemingway Snow White nevű hatujjú macskájának leszármazottja (Fotó: a szerző)

Ahogy sétálgatunk, egyre több macskát fedezünk fel. Van amelyik a trópusi növények árnyékban bújik meg, de olyan is, aki a látogatók kamerái előtt pózol. Mint később megtudjuk, legalább hatvan cica él a birtokon. Ritkaságnak számító hatlábujjú macskák is, amelyek Hemingway Snow White nevű hatujjú macskájának leszármazottjai. Érdekesség, hogy Hemingway a legtöbb macskáját híres emberről nevezte el, és ezt a hagyományt azóta is folytatják a múzeumban, ahol szigorú állategészségügyi felügyelet van.

Magányos írógép

A házba belépve megcsodálhatjuk a nyugat-amerikai, dél-afrikai utazásai alatt begyűjtött antik bútorokat, trófeákat, bőröket, hiszen az író nemcsak horgászni, de vadászni is nagyon szeretett. Mondanom sem kell, a hálószobaágyon is jókora macska hever. A fürdő francia art deco csempéi, a konyha régies eleganciája pedig lenyűgöző.

A kerek fa asztalon ott pihen Ernest Hemingway írógépe (Fotók: a szerző)

Nyikorgó, nehezen nyíló szűk üvegajtó vezet a házban kialakított könyvesboltba. Itt az ideje, hogy megvegyem az első angol nyelvű kötetet, és persze egy az író nevével fémjelzett könyvjelzőt, tollat és egye fene néhány macskás ajándéktárgyat.

Ezután még felmegyünk egy keskeny lépcsőn a kisház padlásszobájába, ahol Hemingway műveinek nagy részét írta. A kerek fa asztalon ott pihen az írógép. Amelyen még mennyi nagy mű születhetett volna… De Ernest Hemingway 1961-ben meghalt, főbe lőtte magát.

A szállásunkra sétálva még betérünk az elsőként kipróbált kávézóba, és a tengerben gyönyörködve, biztos, ami biztos, egy Margarita koktélt kérek az ananászlé helyett. A fiúkat a medencéből halásszuk ki, ott voltak, ahol hagytuk őket, jutalmuk egy macskás kulcstartó és egy macskás notesz. Talán utóbbi az enyém lesz, jegyzetelni bele a Hemingway-idézeteket.

Nem csak Ernest Hemingway házába látogathatunk el: ebben a cikkben összeszedtünk néhány híres író otthonát, amely ma múzeumként működik.

Szöveg: Turbék Ildikó

Kiemelt kép: Ernest Hemingway amerikai író és haditudósító 1944 júliusában – Fotó: Kurt Hutton/Picture Post/Hulton Archive/Getty Images // Az Ernest Hemingway Otthon és Múzeum –Fotó: Jeffrey Greenberg/Universal Images Group via Getty Images