Az elmúlt évezredekben folyamatosan változott a trend, minden korban mást tartottak szépnek. Hol a teltebb, hol a fiúsabb alakot dicsőítették, hol a kerek arc volt divatos, hol a hosszúkás. Egyvalami azonban nem változott: az arc szimmetriájára tartott igény.

Anélkül, hogy tudatosítanánk, azokat a vonásokat tartjuk szépnek, amelyek az arc jobb és bal felén nem igazán különböznek. No de miért alakult ez így és mikor válunk szimmetrikussá?

Az emberi test szimmetriája

Mint minden gerinces állat, az ember is kétoldali szimmetriával rendelkezik, azaz függőlegesen a test közepén húzott képzeletbeli vonalra nézve tükrözve jelenik meg, kivéve persze a belső szerveket. Ez már az embrionális fejlődés során megfigyelhető, s később is ugyanazoknak a sejteknek, géneknek kell ugyanolyan mértékben aktiválódniuk mindkét oldalon ahhoz, hogy a szimmetria megmaradjon.

A növekedésünk és a fejlődésünk azonban nem teljesen tökéletes.

Eleve az az oldalunk, amelyik a domináns kézhez és lábhoz kötődik, formásabb és izmosabb. Méretbeli eltérések is gyakran előfordulnak, a bal kezünk kicsit kisebb, mint a jobb, vagy fordítva. Sokaknak a lábuk is eltér, fél vagy akár egy egész számmal nagyobb, mint a másik.

Ugyanígy az arcunk két fele is ritkán ugyanolyan: az anyajegyek, ráncok nem feltétlenül párosával jelentkeznek, létezik féloldalas mosoly, kicsit feljebb helyet foglaló szemöldök és gyakori a méretbeli eltérés a két szem, s két fül, illetve a két orrlyuk között is.

Az arc szimmetriájáról Picassónak meglenne a keresetlen véleménye (Kép: Getty Images)

Az aszimmetria mértéke számít

Mivel a szemünk a szimmetrikus archoz vonzódik, azokat látjuk a legvonzóbbnak, akiknél ezek a méretbeli eltérések szinte minimálisak. A kutatók szerint azért, mert a két oldalon elhelyezkedő gének megfelelően összehangolt munkája, azaz a harmónia annak a jele, hogy az illetőnek szinte tökéletes a genetikai állománya, jobban fejlett az immunrendszerre, azaz érdemes gyereket vállalni vele.

Minden apró eltérés, tudományos nyelven mikroaszimmetra egyre kevésbé vonzóvá varázsolja az arcot,

legyen szó férfiről vagy nőről, hiszen rosszabb hatásfokkal működő genetikára, növekedésre, fejlődésre utal. Erről pedig tudattalanul arra következtetünk, hogy az illető nem egészséges. Aszimmetriát ugyanis különböző fertőzések, gyulladások, allergiás reakciók, sérülések, mutációk, DNS-károsodások, paraziták, valamint genetikai és anyagcsere-betegségek okoznak, mi pedig ezek egyikét sem kívánjuk az utódunknak.

Nem csak a szerelemben számít az arc

A szimmetria iránti vonzalmunk olyan erős, hogy nem csak a párválasztásban befolyásol minket. A kutatók szerint még szövetségeseket és barátokat is szeretünk ez alapján választani magunknak.

Minél magasabb státuszú és jobb genetikájú valaki, annál szívesebben időzünk a társaságában,

hiszen evolúciós szempontból jobb társaság, tele extra lehetőségekkel, jó genetikával, könnyebben hozzáférhető, megosztható erőforrásokkal. Amióta pedig két lábon járunk és egymás arcát szemléljük folyamatosan, sőt a társas interakcióink főszereplője a fej, a legapróbb eltéréseket is megtanultuk kiszűrni.

Ahogy idősödünk, egyre jobban hasonlítunk a párunkra… De vajon tényleg?

Mit tehet az, akinek arcából hiányzik a kívánt szimmetria?

A szimmetriamániával az a gond, hogy azok, akiknek nem egyforma az arcuk két oldala, hátrányba kerülhetnek a többiekkel szemben. Márpedig egy sor olyan állapot vagy betegség létezik, ami elrontja a harmóniát. Az első, ami eszünkbe jut, a stroke, ami jellemzően a test egyik felét érinti, bénítja le.

A pácienseknek aszimmetrikussá válik az arcuk, csak egyik szemhéjuk, szájuk sarka fittyed le, a másik nem.

Hasonló a helyzet az arcbénulással is, ami jellemzően csak az arc egyik felét érinti. Könnyen felborul az egyensúly baleset vagy műtét következtében, a fogak elvesztésekor vagy pótlásakor, vagy a kötőszövetet érintő autoimmun betegségek esetén is. A legfőbb szimmetriagyilkos pedig maga az öregedés, ami nagyon ritkán érinti pont ugyanolyan mértékben a két arcfelet.

Marad a remény, hogy sokan kíváncsiak az arc mellett a személyiségre is, a kisugárzás fontosságáról értekezünk, de mindenképpen azon dolgozunk, hogy önbizalmunkat megerősítsük. Vigaszt nyújthat a tudat, hogy az önkéntelen vonzalmak, legyen szó párválasztásról vagy barátságról, más, tudat alatti észleléseken is múlnak.

Például azokat, akiknek hasonlít hozzánk az arca, megbízhatóbbnak tartjuk.

A vonzerő észlelésénél figyelembe vesszük azt is, az adott arc mennyire nőies vagy férfias. Keressük a hasonlóságot nemcsak a saját vonásainkkal, de a szüleinkével, testvéreinkével, kedves rokonainkéval is. Sőt mások arcának megítélése függ az életkörülményeinktől, életkorunktól és a nemi hormonok szintjétől is. Megannyi más szempont, amit figyelembe vehetünk.

Trükk a tükrökkel

Nem kell kétségbe esnünk, ha nem tudjuk visszanyerni arcunk szimmetriáját, vagy sosem élvezhettük a meglétét. Sok esetben a vizsgálatok során az arc egyik felét letakarták a képeken, majd a meglévő felet tükrözték tökéletesen szimmetrikusra. Az eredmény torz, harmóniáját vesztett arc lett. Hogy miért? Mert tükrözés nélkül az arcunk összképe látványosan szép egységet hozhat létre, vonzóbbat, mint amit a tökéletes szimmetriával el tudnánk érni. Azaz evolúció ide vagy oda, az összkép éppolyan fontos, mint a szimmetria. 

Arcunkról még a csillagjegyünk is árulkodhat: te is a szerencsések közé tartozol?

Kiemelt kép: Getty Images