A fecskék, gólyák, egyéb költöző madarak azért indulnak útnak nyár végén, mert ragaszkodnak az optimális tápanyagellátáshoz. A hidegebb, esős hónapokra melegebb helyeket keresnek, ahol megtalálhatják a táplálékul szolgáló rovarokat, kétéltűeket, apró emlősöket.

Bár már Magyarországon is egyre melegebb minden ősz, a tél meg hó nélküli, tíz fokos őszként vonul végig a naptáron, az érzékeny madarak kevés kivételtől eltekintve inkább a jó meleget és a bőséget választják. Sok gólya, pláne ha megsérültek vagy nem sikerült elég tartalékot gyűjteniük a nagy utazáshoz, itthon is áttelelnek, méghozzá emberi segítség nélkül.

Most akkor hol élnek a madarak?

Hosszan lehetne vitatkozni azon, hogy a gólyák, a fecskék és a költöző madarak hazai fajoknak számítanak-e, vagy afrikainak. Itt is, ott is hónapokat töltenek. A válasz nagyon egyszerű: gólyák és fecskék nem csak nálunk élnek tavasztól őszig, de szerte Európában és Amerikában is. A fehér gólyából a legnagyobb populációk Lengyelországban és Spanyolországban élnek, fecskékből pedig még rosszabbul állunk. Magyarországon csak a füsti fecske, a molnárfecske és a partifecske fészkel.

Egyetlen közös van bennük: az afrikai telelés.

Ez a válasz talán eldönti a rég folyó vitát. Az is nagy kérdés szokott lenni, hogy ha olyan jó Afrikában, miért vonulnak el onnan a madarak minden tavasszal? Szeretnek sportolni? A válasznak sokkal inkább a táplálékhoz van köze: az európai tavasztól kezdve Afrikában hatalmas versengés kezdődik az élelemért. Akkora a konkurencia, hogy a költöző madarak inkább vállalják a hosszú utat és oda járnak szaporodni, ahol nincs ekkora tömeg és ahol kvázi csúcsragadozóként tudnak vadászni.

Gólyák Afrikában a téli időszakban, amikor sokkal jobb a klíma és van elég élelem a madaraknak (Kép: Getty Images)

A fecskék és gólyák vándorlási ciklusa

Bárt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az itteni szaporodási ciklus után a madarak a lábukat lógatni utaznak Afrikába, azért ez messze nem igaz. A nagyobb fajok, például a ragadozómadarak és a fehér gólyák utazásairól meglehetősen sokat tudunk, mivel szépen ellátjuk őket nyomkövetővel, de a fecskék mozgásának lekövetése már nehezebb feladat.

Minél kisebb a madár, annál bonyolultabb jeladót szerelni rá. Ennek ellenére a földrajzi nyomkövető eszközökkel ellátott fecskékről különböző tanulmányok kimutatták, hogy

egyesek több mint 20 000 kilométert tettek meg,

átkelve például a Szaharán Kamerunig és a Kongói Demokratikus Köztársaságig. A gólyák is délre igyekeznek, de akadnak, akik például csak Izraelig mennek. Miután a madarak megérkeznek Afrikába, nem töltik az egész telet ugyanazon a helyen, nincs koktél és napágy, folyamatos mozgásban vannak és táplálékot keresnek. Az idén született ifjak megerősödnek, felnőtté válnak, hogy következő tavasszal a nagy repülés után ők is családot alapítsanak.

Az indulás meghatározott sorrendje

Miután nyár végén csoportokba verődtek, és felhizlalták magukat, a madarak nekiindulnak Afrika felé az akár tízezer kilométeres útnak. Fajon belül is több hullámot figyelhetünk meg, elsőként általában a legerősebb hímek indulnak el. A fecskék napi háromszáz kilométert tesznek meg, 32 km/h-s sebességgel. Közben tengereken és sivatagokon kelnek át, küzdenek a széllel, a viharokkal, az éhezéssel és a kimerültséggel is.

A gólyák napi 100-200 kilométert tesznek csak meg, így decemberre érnek haza Afrikába.

Az indulás időpontja nem csak a tápláltságtól függ, a madarak érzik, mikor megfelelőek az időjárási körülmények és mikor kapnak hátszelet, mikor nem lesz eső felettük. Ezen kívül minden költöző faj világos ütemtervet követ, augusztus elejétől az ősz folyamán minden faj másik időpontban vág neki a telelésnek.

A sarlósfecske indul a leghamarabb, ő most már nincs is Magyarországon, legkésőbb augusztus elején útnak indul. Szüksége is van rá, hiszen ő teszi meg a legnagyobb utat a migráló fajok közül.

Milyen hazai madarak költöznek még?

Nem a gólya és a fecske az egyedüli költöző madár Magyarországon. Az összes fajt felsorolni szinte lehetetlen. Azt viszont kevesen tudják, hogy a hattyú is vonul, azok a példányok, akiket a Balatonban csodáltunk és természetesen nem etettünk, ősszel és télen már melegebb vidékeken, de minimum Horvátországban úszkálnak, helyükre pedig északról érkező barátaik érkeznek.

A bütykös hattyú akár ezer kilométert is utazhat télen, hogy megfelelő táplálékra találjon.

Látványos jelenség még a vadludak őszi húzása, akik V alakot formázva hasítják az eget. Ősszel tízféle fajukkal is találkozhatunk. Ők északon költenek, és ősztől tavaszig nálunk vészelik át a hideg időt, ám ha nálunk is erős hidegfrontok érkeznek, továbbállnak dél felé. Október elejétől a darvak is nagy látványosságot jelentenek hazánkban, ők is Afrikába tartanak északról, nálunk csak megpihennek, de így is fantasztikus látványt nyújtanak.

Rajtuk kívül a fecskék és gólyák is hálásak a magyar ornitológusnak, Schmidt Egonnak, aki rengeteget tett a madarakért. 

Kiemelt kép: Getty Images