Már jó ideje egymást érik a televíziós csatornákon a különböző tehetségkutató műsorok. Nagyon sok fiatal azért vesz ezeken részt, mert úgy gondolhatják, az a feladatuk, hogy csillogó életet éljenek a közönség figyelmének fókuszában, gazdagon és gondtalanul. Ám azt már kevesen tudják, hogy sztárkarmával azért születik valaki, hogy nem a saját, hanem a mások életét tegye könnyebbé. Sok híresség mégsem lesz valódi csillag, hanem csak kevés tartalommal bíró celeb.

Ha megnézzük a hírességek életét, akkor általánosságban elmondható, hogy a világ figyelmének fókuszába kerülő ember a kegyetlen reflektorfényben eszmél rá arra, hogy képtelen megfelelni az elvárásoknak. Megkapja ugyan a világ figyelmét, és meglenne a lehetősége rá, hogy valami értékeset és valóban tartalmasat adjon, de maga sem tudja, mi lenne az. Ez az oka, hogy a legtöbb híresség sohasem válik valódi csillaggá, csupán üres héj, puszta lehetőség marad.

A végzet hatalma

A sztárságot leginkább az égbolton lévő csillagokhoz hasonlíthatjuk. Ha egy csillagnak nincs valódi belső magja, önálló energiaforrása, akkor gyorsan kiég. Így van ez a sztárok egy részénél is, akiknél nincs valódi tartalom, nem közvetítenek értéket. Belőlük lehetnek azok a celebek, akik jellemzően botrányokkal kerülnek a sajtótermékekbe.

Akiknek mindegy, hogy mit írnak róluk, az a lényeg, hogy foglalkozzanak velük. Témájuk lehet például a drága óra, a luxusautó és a nyaralás, a válás vagy az új szerelem. Ha a sztár rádöbbenne, hogy ez a fajta karma lehetőség a számára, hogy feladatát – azaz a sztárságát nemes, segítő célok megvalósítására fordítását – teljesítse, akkor úgy tündökölhetne, hogy az életét kereknek és egésznek érezhetné.

A szerelmi és házastársi karma titka.

Valódi csillagsors

Csak nagyon kevés valódi sztár jut el oda, hogy még sikerei csúcsán értelmesebb célt rendeljen a hirtelen szerzett vagyonához és ismertségéhez. Ez egyben megváltás is lehet a sors negatív karmikus visszahatása alól. Ilyen pozitív példa Paul Newman esete, aki ismertségét és vagyonát a krónikus betegségekből felgyógyuló gyermekek pszichés rehabilitációját segítő Bátor Tábor létrehozására használta fel.

Elvis a sztárkarmával – amely automatikusan társul a híressé váláshoz – már nem tudott megbirkózni. Elvis Presley 1977-nem, nem sokkal halála előtt (Fotó: R.D/Images Press/Getty Images)

Vagy, hogy a példakeresésben ne menjünk messzire: Friderikusz Sándor is sokat jótékonykodik úgy, hogy ezt nem veri nagydobra. Szívesen adakozik gyermekek javára, vagy lélegeztetőgépet vásárolt a Szent László Kórház számára. Nem hagyhatjuk szó nélkül Mága Zoltánt sem, akinek karitatív tevékenységét XVI. Benedek pápa is elismerő szavakkal méltatta. Presser Gábor pedig jótékonysági koncerttel segítette a végstádiumú gyógyíthatatlan betegek ápolását biztosító szervezetet.

Elvis Presley karmája

Érdekes megfigyelni, hogy szinte mindegyik sztársorsban kódolva ott rejtezik a mérhetetlenül sok testi és lelki szenvedés, a testi vagy lelki betegség. Ám ez sohasem büntetés, inkább lehetőség, ezen keresztül juthat a már híressé és vagyonossá vált csillag a nemes és az emberiség szélesebb rétegét segítő célok megvalósításához.

A valódi csillaggá válás kikerülhetetlennek látszó eleme a meghasonulás,

a látszólagos és valódi értékek közötti belső harc. Jó példa erre Elvis Presley élete. Ahhoz, hogy a sorsfeladatát be tudja teljesíteni, a sorstól sokkal nagyobb erőt kapott, mint mások. Ugyanis egypetéjű ikerként látta meg a napvilágot, de testvére a születésekor meghalt. Elvis horoszkópja alapján kijelenthetjük: azzal a feladattal született, hogy a tömegből kiemelkedjen, és forradalmi változásokat hozzon létre a szórakoztatóiparban.

De a karma negatívan hatott vissza

Hangjával és a mozgásával beindította a „zúzógépet”, hogy porba taszítsa mindazt, amit addig a zeneiparban követendőnek hittek. Csakhogy Elvis a sztárkarmával – amely automatikusan társul a híressé váláshoz – már nem tudott megbirkózni. Zenéje sokkolta – jó és rossz értelemben – a közönséget, és meg kellett küzdenie a befolyásos, de konzervatív döntéshozók véleményével. Ha gazdagsága csúcsán nemcsak drága autókat ajándékozott volna ismerősöknek és ismeretleneknek, hanem a vagyona és az ismertsége nagy részét jótékony célokra fordítja, akkor

elkerülhette volna sorsa negatív karmikus visszahatását: hogy a gyógyszerek, az alkohol és a drogok fogságába kerüljön.

A rock and roll koronázatlan királya éppen úgy járt, mint az égi csillagok, amelyek közvetlenül a haláluk előtt felfúvódnak, vörös óriás lesz belőlük, és elnyeli őket a fekete lyuk. Elvis élete vége felé egyre üresebbnek érezhette magát, belső tartalom híján nem volt mivel táplálnia már a megkövetelt csillogást, és végül a nagyságba – illetve, hogy nem volt képes már olyan produkcióra, mint amelyik naggyá tette – halt bele.

Ha megértette volna, hogy mit kíván tőle a sztárkamra, képes lett volna a saját lehetőségei birtokában jobbá tenni a világot, amelyben élt, és akkor valószínűleg nem ilyen korán, méltatlanul fejezi be az életét.

Balra Dö­mölky Lidia, a női tőrvívás világbajnoka, jobbra Tolnay Klári színművésznő 1961-ben (Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal)

Mások segítése az élete

A magyar hírességek közül kiemelkedik Tolnay Klári élete, aki a Rák jegyének szülötte, és akinek ugyan fontos volt a családja, mégis a karma, a sztárkarma egy másik ágát teljesítette be. Ugyanis a születési horoszkópja alapján egyértelmű: életfeladata az volt, hogy a család helyett másokon segítsen, olyanoknak nyújtson vigasztalást, támogatást, akiket nem ismert, vagy utána soha többé nem lát.

Nem valószínű, hogy Tolnay Klári mindezzel tisztában volt,

ám a sors nem hagyja magára az embert, ha a vállalt feladatáról van szó, és ösztönösen az útjára tereli, hogy mégis teljesítse.

Tolnay Klári tehetségével, a szerepei tökéletes alakításával, varázslatos megjelenésével tette végül az embereket boldoggá. Fényt, reményt, szépséget hozott az életükbe, és játéka hatására talán a nézők elfelejtették a hétköznapok nehézségeit.

Az elesetteken, a rászorulókon való segítés sztárkarma életfeladatát is teljesítette, hiszen köztudott volt, hogy a II. világháború idején üldözötteket bújtatott. Például Décsi Mór barátja a deportálás idején a színésznő ágyneműtartójában húzta meg magát, és amikor a művésznő ajtaján kopogtattak, Tolnay az ágyra feküdt. Az egyenruhások nem merték megkérni, hogy álljon fel, elhitték neki, hogy senkit sem rejteget.

A cikk eredetileg a Nők Lapja Ezotéria 2023/04. lapszámában jelent meg.

Kiemelt kép: Tolnay Klári 1969-ben – Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal, Elvis Presley 1957 környékén – Fotó: Photo by Sunset Boulevard/Corbis via Getty Images/nőklapja.hu