„Mi, sorozatgyilkosok vagyunk a fiaitok, a férjeitek, ott vagyunk mindenütt…” Ezek voltak Ted Bundy szavai a kivégzése előtt. Úgy tűnhetett, hogy a világ egy picivel jobb hely lett a hírhedt sorozatgyilkos halálával, mégis rengetegen gyászolták őt, főleg nők.

A nők rosszfiúk iránti vonzódásának gazdag szakirodalma van, és már arra se kapjuk fel a fejünket, amikor a Te című sorozat egyik rajongója azt írja az online térben: Joe Goldberg a legszexibb élő ember. Apró malőr csupán, hogy Joe amúgy megszállott pszichopata és lelkes sorozatgyilkos, aki halomra öli a nőket.

Semmi nem tart vissza minket attól, hogy újra megnézzük A bárányok hallgatnak című klasszikust vagy a Dexter című sorozatot, amelynek

főszereplője kb. olyan szenvtelenül gyilkol, ahogy más rántottát készít.

Bret Easton Ellis Amerikai pszichó című könyve hiába úszott vérben és fájdalomban, a közönség alig várta, hogy végre nagyvásznon is lássa az elképesztő borzalmakat.

Mi a baj velünk, honnan jön ez a morbid vágy, hogy lássuk a rémségeket, és miért szurkolunk gyakran annak, hogy a gyilkos karakter nyerjen?  Többnyire úgy gondolunk magunkra, mint akiknek relatíve felhőtlen gyerekkora volt. Dolgozunk, gyereket nevelünk, berakjuk a mosást, néha rávesszük magunkat az edzésre, pörgetjük az instát, hétvégén pedig lazítunk. Éljük az átlagpolgárok kellemesen szürke életét. És pontosan ettől olyan izgalmas a vér látványa.

Egyre jobban kedveljük a pszichopata hősöket

A történetmesélés alapvető változásainak hatására mára elmosódott a határ a pozitív és negatív hősök között, és olyan karaktereket emelünk az egekig, akiknek amúgy taszítania kéne bennünket. A látszólag rendes, jó szándékú főhős viszont valamiért minden résszel egyre antipatikusabbá válik. Mi állhat a háttérben?

Karizmatikus és összetett karakterek

Egyre gyakrabban látjuk, hogy a filmekben, szériákban feltűnő sorozatgyilkosok rémtetteit felülírja, hogy többdimenziós és delejes erővel bíró személyiségek. A Dexter főszereplője például nem csupán hidegvérű gyilkos: azzal, hogy bűnözőket öl meg, minden gyilkosság erkölcsi színezetet is kap.

A Te című Netflix-sorozat főhőse egyszerre elbűvölő és félelmetes (Fotó: Jose Perez/Bauer-Griffin/GC Images)

A Te elbűvölő és megszállott főhőse, Joe Goldberg pedig reménytelen romantikusként lép elénk, akit a szerelem valahogy mindig tévútra visz. Belső küzdelmei, kiszolgáltatottsága emberivé teszi a figurát, akivel számos néző tud azonosulni.

Kétértelmű történetmesélés

A modern történetek már nem arról szólnak, hogy a parasztfiú megöli a sárkányt, majd a királylánnyal ellovagolnak a naplementében. A manapság népszerű sztorik gyakran magukban hordozzák az erkölcsi kétértelműséget. Ez egyfelől rendkívül jó megközelítés, hiszen

a néző arra kényszerül, hogy ne pusztán fekete-fehérben lássa a világot.

Klasszikus példa erre az Ozark vagy a Totál szívás (Breaking Bad) sorozatok, ahol nézőként a morál szürke zónáit fedezhetjük fel. Azt látjuk, hogy a jó emberek igenis képesek rossz cselekedetekre, a rosszak pedig olykor jót tesznek valakivel. Másfelől itt üthet vissza, hogy a sorozatgyilkosok ezen a lencsén keresztül nézve gyakorta tragikus figuráknak tekinthetők. Főleg, ha a háttérben felsejlik a gyerekkori traumák rémképe. Így a gyilkosság, ha nem is kap felmentést, picit más erkölcsi árnyalatot viszont igen.

Tiltott izgalmak

Ahogy a horrorfilmek esetén, úgy a sorozatgyilkosokról szóló sorozatoknál is ugyanaz a recept: a biztonságos nappali vagy a moziterem sötétjében a legnagyobb nyugalommal élhetjük ki legsötétebb fantáziáinkat. A tiltott gyümölcsbe való harapás ez, amikor úgy élvezhetjük az adrenalin szétáradását testünkben, hogy azért még egy hajszálat se kellett kitépnünk.

Ki ne akarta volna már megfojtani egy kanál vízben a szomszédját, főnökét, férjét, anyósát? Amikor a gyilkos karaktert figyeljük, képzeletben kicsit mi is megtesszük, amit ő. Aztán persze másnap kipréselünk egy köszönést a fogaink közül.

A bennünk élő antihős

A sorozatgyilkosok egyértelműen az antihőst testesítik meg a képernyőn, hiányzik belőlük az erkölcsi érzék, a naiv idealizmus. Saját tökéletlenségeinket is látjuk bennük visszaköszönni, ami ugyancsak segíti a kapcsolódás érzését. Ráadásul többnyire megkérdőjelezik a status quót, ami a mai bizonytalan világban mindazok számára vonzó lehet, akik kiábrándultak a tekintélyből és a társadalmi normákból.

A rossz emberek köztük és bennünk élnek

Érdemes még megemlíteni két társadalmi trendet, amelyek befolyásolják, ahogyan gondolkodunk a gyilkos figurákról.

1. True crime áradat

A valós bűntényeken alapuló tartalmak robbanásszerű terjedése a podcastokban, dokumentumfilmekben és tévéműsorokban a sorozatgyilkosokat a populáris kultúra fontos részévé tette. Könnyebben kapcsolódunk és azonosulunk akár a megtörtént rémtettekkel.

A Megszállottak viadalában a Jodie Comer által alakított Villanelle ellenállhatatlan figura (Fotó: Momodu Mansaray/WireImage)

2. A közösségi média és a személyiségkultusz

A közösségi média elmosta a határvonalat a valóság és a fikció között, a személyes márkaépítés már nem csupán az irritáló kollégánk, Géza sajátja. A sorozatgyilkosok, például Joe Goldberg is internetes szenzációvá vált,

mémek, rajongói oldalak és tetteit véleményező vitaoldalak tartják életben a karaktert,

amely ezáltal még mélyebbre vésődik a kollektív pszichébe.

Népszerű karakterek

Nézzünk meg néhány ellenállhatatlanul vonzó karaktert, akikhez több hullazsákra van szükség, mint zsebkendőre.

Joe Goldbert (Te)

A látszólag hétköznapi srác, aki állandóan és megszállottan szerelmes. Joe egyszerre elbűvölő és félelmetes, a szerelemről alkotott torz felfogása és a nevében történő rémtettei pedig olyan karakterré tették, akit a nézők szeretnek gyűlölni. De inkább csak imádni.

Dexter Morgan (Dexter)

Dexter nappal igazságügyi szakértő, éjjel pedig sorozatgyilkos. Szigorú erkölcsi kódexe és az a tény, hogy csak más gyilkosokat öl meg, a tévétörténet egyik legkedveltebb antihősévé tették.

Hannibal Lecter (Hannibal)

Kifinomult ízlésével, intelligenciájával és varázsával Hannibal egy szofisztikált gyilkos, aki rendszeresen halálos macska-egér játékot folytat áldozatával. Összetett karaktere és a műsor lélektani mélysége a sorozatok egyik abszolút ellenállhatatlan figurájává avanzsálták.

Villanelle (Megszállottak viadala)

Villanelle egy pszichopata bérgyilkos, aki éppoly stílusos és szellemes, mint amennyire halálos. Játékos és kiszámíthatatlan természete, valamint tagadhatatlan bája miatt a rajongók egyik kedvence lett a maga mögött hagyott holttestek számának ellenére.

Az ember bonyolult lény

Szörnyű tetteik ellenére ezeknek a karaktereknek az elsöprő vonzereje, intelligenciája és komplex belső világa képes lehetővé tenni a nézők számára, hogy emberi szinten kapcsolódjanak velük. Megkérdőjelezik a saját, erkölcsről alkotott felfogásunkat, és arra kényszerítenek bennünket, hogy szembenézzünk az emberi természet sötétebb bugyraival.

Nem arról van szó tehát, hogy felmentenénk a sorozatgyilkos figurákat, hanem arról, hogy mennyire bonyolult lények vagyunk. Általuk szembesülhetünk a hibáinkkal, vágyainkkal vagy erkölcsi kétértelműségünkkel. Vonzódásunk azért ilyen erőteljes, mert sok tekintetben ezek a karakterek a mi tükörképeink. Még akkor is, ha ez a tükörkép szélsőséges, veszélyes és természetesen elítélendő.

Ezek a nők inspirálták a Chicago musical gyilkos sztárjait. 

Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu