„Engem anyukám egyedül nevelt, sajnos egyáltalán nem tudott főzni. Egész gyerekkoromban sajnálatra méltónak gondoltak, mert ha megkérdezték tőlem, mi a kedvenc ételem, azt válaszoltam, hogy a melegszendvics és a palacsinta. A nagyszüleim ellenben csodálatosan, igazi vidékies ízvilággal főztek. Nagyon szerettem náluk a pacalpörköltet, amit otthon frottír törölközőnek hívtam. Pesten élő nagyszüleim valahányszor meglátogattak, mindig megrakodott ételhordókkal érkeztek és elláttak minket nagyiféle főzttel.
Szerintem annyira mennyei dolog, amikor valaki a szívét-lelkét, idejét beleteszi az ételbe, és szó szerint táplálja a szeretteit.
A Nagykőrösön élő nagyszüleim kertjében, frissen szedett málnából készítettek málnaszörpöt, azóta se ittam olyan finomat – bár mondják, hogy a gyerekeknek erősebb minden érzékszervi tapasztalása, ezért fontosak az íz-emlékek. A nagymamám úgy készítette a levest, hogy frissen vágta hozzá a tyúkot, imádtam az ízét, de az elkészítés módjától mindig kiborultam, befogtam a fülem és elszaladtam. Nagyon sokáig nem akartam szembesülni ezzel a természetes móddal (az állat levágása), ahogy valójában egy húsos étel készül.
Majdnem nyolc éven keresztül vegetáriánus is voltam. Ennek az időszaknak akkor lett vége, amikor az első gyermekemmel várandósan úgy ébredtem fel hajnali kettőkor, hogy én most azonnal tatárbifszteket szeretnék enni, amit persze terhesen tilos. De onnantól kezdve húst hússal, kolbászt szalonnával ettem, és már hajnalban jártam ki a piacra bevásárló körútra.
A testemre hallgattam. Táplálkozással kapcsolatban hiszem, hogy mindent úgy jó csinálni, hogyha nem akarattal, hanem intuitív módon tesszük.
Sajnos kicsi voltam még, 8-9 éves, amikor meghaltak a nagyszüleim. Klasszikus, nagy családi, vasárnapi ebédek nálunk nem voltak, ennek minden gyönyörűségét sokkal később egy barátnőm családja által tapasztaltam meg.
Kecskés Karina a konyhában
Egy sütemény kalandos útja
A mi családunkban a fő kedvenc, az álom süti a csokis brownie. Ennek nagy mestere a középső gyerekem, a 12 éves fiam, aki mellett ilyenkor mi vagyunk a kukták. Évek alatt tökéletesítettük a receptet, elég rögös útja volt, és számtalan történetünk van hozzá.
Előfordult, hogy betettük a sütit sülni, majd elvittük sétálni a kutyát.
Nem voltunk el soká, de mire visszaértünk persze feketére égett – tepsivel együtt dobhattuk ki. Történt olyan is, hogy valami okból kifolyólag félre lett téve a tojás, és végül nem került bele a sütemény tésztájába. Elég száraz, poros lett ez a brownie.
A gyerekek iskolájában születésnapjukkor szokás süteményt vinni otthonról, és így megvendégelni a többieket. Általában reggel kivesszük a sütőből, letakarom egy konyharuhával, és még melegen visszük az suliba. Az egyik alkalommal feltettem a tepsit a kocsi tetejére, és mire bepakoltuk a gyerekeket, a kutyát, a táskákat, a tornazsákot, teljesen megfeledkeztem róla, és ott maradt az autó tetején. Szerencsére közel van, és valami csoda folytán sikerült beérnünk úgy az iskolába, hogy még mindig ott volt a tepsi…
Kétségbeesve kerestem az autó ülésén, amikor rájöttem, hol is felejtettem – mesébe illő módon megúszta. Azóta is emlegetjük. Azt hiszem, azért is választottam kedvenc receptemnek a brownie-t, mert mindig együtt szoktuk csinálni. és a történetek miatt is, ez olyan családi sütemény.
Kecskés Karina szerint a csokis brownie akkor az igazi, ha kívül már megsült, de belül még ragacsos. Szerintünk is! (Illusztráció: Getty Images )
A számunkra tökéletes brownie, Boldi receptje szerint:
Hozzávalók:
3 tábla tejcsoki | 3 tábla étcsoki | 6 db tojás | 30 dkg vaj | 3 ek kakaópor (lehet cukormentes vagy cukros, ki milyet szeret) | 25 dkg liszt | aki, szereti tehet bele 1-2 kanál barna cukrot is
Elkészítés:
Vizet forralunk, és felette az összetört csokit felolvasztjuk a vajjal együtt. A tojások fehérjét és sárgáját külön edényben felverjük, majd egymás után hozzákeverjük a felolvasztott csokimasszához. Ezután belekeverjük a lisztet és a kakaóport is. Kivajazott tepsibe öntjük, 180°C-on sütjük kb. 20 percig. Akkor az igazi, ha kívül már megsült, de belül még ragacsos. Kicsit hagyjuk hűlni, mert sokáig forró.
Jó étvágyat!”
Ha szívesen inspirálódnál a konyhában, figyeld Kedvenc receptem című sorozatunkat, amelyben például Balázs Barbi zsenge zöldborsólevesét is láthattad már.
A képekért (is) köszönet Kecskés Karinának!
