Miközben a cukorbetegség régóta ismert betegség, világszerte százmilliós számú érintettel, egy a szintén a cukoranyagcserével összefüggő másik kórkép, az inzulinrezisztancia itthon csak körülbelül 15 éve került az érdeklődés középpontjába. Mi is ez pontosan? Valóban egyre gyakoribb, vagy csak jobban ismerjük a tüneteket? Hogyan kezelhetjük? Mi köze az inzulinhoz és hogyan előzhetjük meg?

Mi a szerepe az inzulinnak?

A szervezet cukoranyagcseréje alapvető szerepet játszik az energiatermelésben és a sejtek működésében, hiszen a glükóz a sejtek legfőbb energiaforrása. Az agy, az izmok és számos más szerv folyamatos glükózellátást igényel a normál működéshez. A glükóz a táplálékok lebontásából származik, és a bélrendszerből felszívódva a máj közvetítésével a véráramba kerül, innen a sejtekbe jut, ahol energiaforrásként hasznosul.

Ahhoz azonban, hogy a glükóz eljuthasson a sejtekbe, egy hormonra, a hasnyálmirigyben termelődő inzulinra van szükség. Az inzulin feladata, hogy segítse a glükóz bejutását a sejtekbe, emellett fontos szerepet játszik a glükóz véráramban való koncentrációjának szabályozásában, ezzel megakadályozva a hiperglikémia (magas vércukorszint) és a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) kialakulását. 

Cukor és inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a szervezet sejtjei kevésbé érzékenyek az inzulinra, azaz nehezebben veszik fel a glükózt a véráramból annak ellenére, hogy elegendő inzulin van jelen. Ez a helyzet fokozott inzulintermelést eredményez, mivel a szervezet így próbálja elérni, hogy a sejtek megfelelő mennyiségű glükózt tudjanak felvenni. A többletinzulin csökkenti a vércukorszintet, így az normál határértéken belül marad, viszont az emelkedett inzulinszint már ekkor megjelenik a laborértékeinkben.

Az inzulinrezisztencia kialakulásában több tényező is szerepet játszhat.

Egyrészt ott a genetikai hajlam, hiszen tudott, hogy bizonyos gének hajlamosíthatnak az inzulinrezisztencia kialakulására. Másfelől problémás az elhízás is: a túlsúly, különösen a hasi típusú (viscerális) elhízás, növeli az inzulinrezisztencia kockázatát. A fizikai aktivitás hiánya megint csak csökkenti a szervezet inzulinérzékenységét, ami elősegíti az inzulinrezisztencia kialakulását, a telített zsírokban gazdag étrend pedig szintén hozzájárulhat hasonló hatást válthat ki. 

Inzulinrezisztencia és cukorbetegség

Az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség közötti legfőbb különbség az inzulinnal kapcsolatos tolerancia súlyosságában van. Az inzulinrezisztencia korai stádiumában a szervezet még kompenzálja az inzulinérzékenység csökkenését fokozott inzulintermeléssel, így a vércukorszint normál tartományban marad, és ezt az állapotot kompenzált inzulinrezisztenciának nevezzük.

Ha azonban a hasnyálmirigy sejtjei nem képesek tovább fokozni az inzulintermelést, a vércukorszint emelkedni kezd, ami

2-es típusú cukorbetegséghez vezethet.

A cukorbetegség tehát egy előrehaladott állapot, amelyet egyrészt inzulinrezisztencia, másrészt a károsodott inzulinkiválasztás kombinációja jellemez.

Az inzulinrezisztencia tünetei

Az inzulinrezisztencia gyakran hosszú ideig tünetmentes marad, és csak akkor fedezik fel, amikor már jelentős anyagcserezavarok alakultak ki. Ez annak ellenére így van, hogy az inzulinrezisztanciára egy sor tünet már jóval azelőtt felhívja a tünetet, hogy a vércukor-értékekben eltérés mutatkozna.

Gyakran jelentkezik például fokozott fáradékonyság,

mivel a sejtek nem képesek hatékonyan felhasználni a glükózt, ami energiahiányt okoz. Gyakori tünet a hasi elhízás, és az étvágy megváltozása: az inzulinrezisztenciában szenvedők gyakran tapasztalnak fokozott éhségérzetet, különösen szénhidrátban gazdag ételek iránt sóvárognak erősen.

Az inzulinrezisztencia összefügghet a magas vérnyomással (azaz annak hirtelen emelkedése intő jel lehet), emellett előfordulhat egy speciális megjelenésű (barna, bársonyos felületű)  bőrkiütés  is az érintettek esetében. Szénhidrát-anyagcserénk mentális egészségünkre is kihatással van. Az inzulin hatékonyságának csökkenése miatt a sejtek nem képesek felvenni a működésükhöz elegendő glükózt, ami megakadályozza, hogy az agyunkhoz is elegendő energia jusson.

A folyamat eredménye az agyköd, egy olyan állapot, amikor kognitív képességek jelentősen romlanak. 

Az inzulinrezisztencia diagnózisa

Az inzulinrezisztancia diagnosztizálása többféle vizsgálattal lehetséges. Az éhomi vércukorszint és az inzulinszint mérése a leggyakrabban alkalmazott módszer, mert az emelkedett inzulinszint önmagában is inzulinrezisztenciára utalhat. Az inzulinrezisztencia index (HOMA-IR) kiszámítása az éhomi vércukorszint és az inzulinszint alapján történik és a magasabb érték szintén inzulinrezisztenciára utal.

Bevett diagnosztikai módszer a terheléses teszt is, melynek során a beteg 75 gramm glükózt tartalmazó oldatot iszik meg, majd a vércukorszintet és az inzulinszintet 2 órán keresztül többször mérik. Az eredmények alapján következtetni lehet az inzulinrezisztencia jelenlétére. A hemoglobin A1c szintje a vizsgálatot megelőző 2-3 hónap átlagos vércukorszintjét tükrözi, és emelkedett értéke jelezheti az inzulinrezisztencia vagy a cukorbetegség jelenlétét.

Az inzulinrezisztancia érintettjei

Az inzulinrezisztencia gyakran fordul elő a túlsúlyos vagy elhízott emberek körében, különösen azoknál, akiknél a zsigeri zsírszövet nagyobb mennyiségben van jelen. Ezen kívül nagyobb kockázatnak vannak kitéve azok, akik mozgásszegény életmódot folytatnak, vagy akiknek családjában előfordult 2-es típusú cukorbetegség. Nők esetében emellett a policisztás ovárium szindróma is gyakran társul inzulinrezisztenciával, továbbá a menopauzán átesett nők is fokozott veszélynek vannak kitéve, mivel az ösztrogén szintjének csökkenése hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához.

Az inzulinrezisztancia számtalan komoly következménnyel jár, amelyekből az egyik legismertebb a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása.

A magas inzulinszint és a vérben keringő cukor hozzájárulhat az erek károsodásához,

ami növeli a szívbetegségek, a stroke és az érelmeszesedés kockázatát. Az inzulinrezisztencia összefügghet a magas vérnyomással is, ami szintén növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Az inzulinrezisztencia emellett gyakran társul elhízással, különösen hasi típusú elhízással, miközben az elhízás tovább rontja az inzulinérzékenységet, ezáltal egy ördögi kört hozva létre. Az inzulinrezisztencia gyakran része egy nagyobb, úgynevezett metabolikus szindrómának, amely magában foglalja a magas vércukorszintet, a magas vérnyomást, az emelkedett vérzsírszinteket és az elhízást.

Ez a szindróma jelentősen növeli a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Az inzulinrezisztencia fokozott gyulladásos válaszokat idézhet elő a szervezetben, ami további egészségügyi problémákhoz vezethet. Az inzulinrezisztencia kezelés nélkül súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, ezért fontos időben felismerni és kezelni, akár életmódbeli változtatásokkal, diétával, testmozgással, vagy szükség esetén gyógyszeres kezeléssel.

Az inzulinrezisztencia kezelése és megelőzése

Az inzulinrezisztencia kezelésének és megelőzésének legjobb módszere az, ha igyekszünk odafigyelni a megfelelő étrendre. A mediterrán diéta, azaz a zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonákban és egészséges zsírokban gazdag étkezés bizonyítottan, segíthet csökkenteni az inzulinrezisztenciát. Az aerob és súlyzós edzések javítják az izmok inzulinérzékenységét, így már heti 150 perc közepes intenzitású fizikai aktivitás is jelentős javulást eredményezhet. Emellett a testsúly 5-10%-os csökkentése is jelentősen javíthatja az inzulinérzékenységet.

Ha az életmódbeli változtatások nem vezetnek megfelelő eredményre, gyógyszeres kezelésre lehet szükség. Az inzulinrezisztanciára alkalmazott gyógyszerek szabályozzák a glüktermelést és javítja az inzulinérzékenységet. Emellett újabb típusú gyógyszerek is rendelkezésre állnak, amelyek különböző egyéb mechanizmusokon keresztül javítják az inzulinérzékenységet és csökkentik a vércukorszintet. Az inzulinrezisztencia kezelésének részeként

fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés és a vércukor-, és az inzulinszint folyamatos monitorozása,

ez ugyanis segít megelőzni az olyan súlyos szövődmények kialakulását, mint például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri betegségek.

Az inzulinrezisztencia a modern társadalomban egyre gyakoribbá válik. Bár gyakran tünetmentesen alakul ki, hosszú távon súlyos egészségügyi következményekkel járhat. A megelőzés és kezelés elsődleges eszközei az életmódbeli változtatások és a rendszeres kontroll. Ha ezek nem elegendőek, gyógyszeres kezelés is szóba jöhet. Az inzulinrezisztencia időben történő felismerése és kezelése kulcsfontosságú a szövődmények elkerülése érdekében, különösen azoknál, akiknél genetikai hajlam vagy egyéb rizikófaktorok fennállnak.

Ebben a cikkben minden fontos információt összefoglaltunk a cukorbetegségről!

Kiemelt kép: Getty Images