Hacsikó, a leghűségesebb kutya
Hacsikó, a hófehér akita kutya, két éven át minden reggel kikísérte gazdáját, Ueno Hidesaburot a Sibuja vasútállomásra. Megvárta, ameddig a férfi felszáll a vonatra, aztán letelepedett a peron közelében és türelmesen várakozni kezdett. Amikor este Ueno megérkezett, együtt sétáltak haza. Egy nap azonban hiába várt. Gazdája, 1925-ben, alig 53 évesen agyvérzést kapott a munkahelyén, és meghalt.
Hacsikó azonban nem adta fel a várakozást. A következő kilenc évben minden nap visszatért a tokiói pályaudvarra,
és izgatottan várta soha meg nem érkező gazdáját. Az állomás dolgozói megpróbálták elkergetni, de nem sikerült nekik. Olyanok is akadtak, akik örökbe akarták fogadni, és hazavitték, de ő mindenkitől elszökött. Akár esett, akár fújt, télen-nyáron, a vonat érkezésének idején ott ült türelmesen a peronon.
Hacsikó történetére felfigyelt egy újságíró, aki 1932-ben cikket írt róla, és Hacsikó sorsa hamarosan egész Japánban ismert lett. Története a megingathatatlan hűség, szeretet szimbólumává vált, és nagyon sok embert meghatott. 1934-ben közadakozásból bronzszobrot emeltek tiszteletére, aminek felavatásán még Hacsikó is részt vett, de sajnos ekkor már nagyon beteg volt, és egy évvel később rákban elpusztult. Hamvait gazdája mellé temették.
A szobrot a második világháború alatt beolvasztották, hogy mozdonyalkatrészeket készítsenek belőle, de 1948-ban a szobrász fia, Takeshi Ando, az eredeti rajzok és tervek alapján újra elkészítette. Jelenleg ez Tokio leghíresebb köztéri szobra.
Hacsikó neve azt jelenti: Nyolcaska és azért kapta a nevét, mert ez a japánok szerencseszáma (Fotó: Getty Images)
Hacsikó szobra a Sibuja vasútállomáson található, ahol minden évben szeptember 8-án, a kutya halálának évfordulóján kis ceremóniával emlékeznek meg rá.
Nem ez az egyetlen szobor, ami emléket állít Hacsikónak. 2015-ben, a kutya halálának 80. évfordulójára a Tokiói Egyetem gyűjtést indított, hogy újra egyesítse a legendás párost. A Tsutomo Ueda által elkészített szobor azt a pillanatot ábrázolja, amikor Ueno leszáll a vonatról, boldogan kitárja a karját, és hűséges kutyája felugrik rá:
Greyfriars Bobby, Edinburgh közös kutyája
Ami Japánnak Hacsikó – Skóciának Greyfriars Bobby. Egy aprócska skye terrier, akinek akkora szíve volt, hogy 14 éven át, 1872-ig őrizte gazdája sírját. A legenda szerint a gazdi, John Gray éjjeliőrként járőrözött Edinburgh-ban és miután tuberkolózisban meghalt, a Greyfriars temetőben helyezték nyugalomra. Kutyája, Bobby, aki két éven át éjjel-nappal az oldalán volt, nem akarta magára hagyni gazdáját, és a sírjára feküdt a temetés után.
Bobby szobra 1873 óta Skócia egyik legfontosabb látnivalója (Fotó: Getty Images)
Naponta egyszer kelt csak fel, akkor is csak a vendéglőig ment,
ahol korábban gazdájával ettek és ahol a tulajdonos továbbra is enni adott neki. A temető őrei először megpróbálták elkergetni a kutyát, de végül megesett rajta a szívük. Bobby pedig lassan Edinburgh hírességévé vált. 1867-ben majdnem sintérkézre került, amikor a város bevezette az ebadót, de Sir William Chambers, a város polgármestere, aki egyben egy állatvédő intézmény igazgatója is volt, vállalta magára Bobby engedélyének kifizetését. Bobbyt halála után a Greyfriars temető mellett helyezték végső nyugalomra.
Sírkövén ez áll: „Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én. /Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára”
A megható történet elbűvölte a híres állatvédőt, Lady Burdett-Coutts bárónőt, ezért megbízta William Brodie szobrászművészt, hogy örökítse meg Bobbyt szobor formájában és a műalkotás 1873 óta Skócia egyik legfontosabb látnivalójává vált.
Úgy tartják, szerencsét hoz annak, aki megdörzsöli Bobby orrát.
Bár a történetet több könyv és film is megörökítette, a modern kutatók kétségbe vonják a történet igazságtartalmát. A 19. századi Európában ugyanis nagyon sok kóbor kutya talált temetőben menedéket. Az emberek azt hitték, hogy gazdájukat gyászolják, ezért ételt vittek nekik, ezzel pedig odaszoktatták őket.
Kvíz: Híres irodalmi művek híres kutyái — Ismered mindet?
Balto, a gyerekek megmentője
1925 januárjában torokgyík járvány tört ki a nyugat-alaszkai Nome városában, ám a városban lévő oltóanyag szavatossága lejárt. A helyi gyermekorvos ugyan megrendelte az új vakcinákat, de azok nem értek oda időben, mert a kikötő befagyott, a vonatsínek eljegesedtek, a helyi repülő motorja pedig elromlott. Egyetlen módon lehetett csak eljuttatni az oltóanyagot Nome-ba: szánhúzó kutyákkal.
Ez hivatalosan heteket vett volna igénybe. Néhány elszánt férfi azonban úgy döntött, megpróbálják a lehetetlent. Húszan vállalták, hogy ezer kilométert tesznek meg váltott szánokkal, és végül elképesztő gyorsan 127 óra vagyis öt és fél nap alatt sikerült megtenniük a távot. Az út legveszélyesebb részét, 420 kilométert egy Leonhard Seppala nevű hajtó tette meg Togo nevű kutyája vezetésével a befagyott tengeren át.
Az utolsó, legkönnyebbnek számító 80 kilométert egy fekete szőrű, fehér tappancsú keverék husky kapta, aki Gunnar Kaasennel tette meg ezt a távot: a szánhúzó Balto pedig híres lett. Ekkor azonban olyan
kegyetlen vihar tört ki, hogy hivatalosan lemondták a küldetést, de Kaasen úgy döntött, nem vár.
Nekivágott a reménytelen küldetésnek. Rengeteg akadállyal kellett szembenéznie, útközben időlegesen a látását is elveszítette, és egy alkalommal a szérumot is elveszítette a hóviharban. Csodával határos módon, Balto segítségével azonban mégis sikerült időben elérnie a várost és a gyerekek megmenekültek.
A „szérumfutam” bekerült az újságokba, és tíz hónappal később a New York-i Centrál Parkban szobrot emeltek Balto tiszteletére, amit Frederick Roth készített. A kutya eredeti tulajdonosa, Seppala azonban féltékeny lett, amiért a történetekből kimaradt az ő hozzájárulása, ezért Baltót eladta egy árverésen. A hős kutya ekkor egy cirkuszhoz került, ahol rémes körülmények között tartották. Egyik rajongója azonban felismerte, és gyűjtést indított kiszabadítására. Balto így élete utolsó hat évét békében, a clevelandi állatkertben töltötte.
A hős kutya, Balto története rengeteg könyvet és filmet inspirált az elmúlt száz évben (Fotó: Getty Images)
Seppala erőfeszítéseinek hála a világ később megismerte azért Togo eredményeit is. Ma már több film és regény szól róla is és 2011-ben a Time magazin minden idők leghősiesebb állatának nevezte. 2022-ben a Maine állambeli Poland Springsben, ahol élete utolsó éveit töltötte, bronzszobrot avattak tiszteletére.
Lajka, a leghíresebb űrutazó kutya
1957. november 3-án lőtték fel Bajkonúrból azt a Szputnyik 2 műholdat, fedélzetén az első élőlénnyel, aki Föld körüli pályára állt. Lajka sajnos nem élte túl az utazás megpróbáltatásait. A hivatalos közlemény szerint a három éves szuka tíz napig élt a fémkapszulában, majd ételébe fájdalommentesen ölő mérget kevertek, így elpusztult. A valóságot csak 2002-ben vallotta be egy ott dolgozó tudós.
A sintértelepről megmentett keverék alig 7 órával a fellövés után meghalt a hűtőrendszer meghibásodása miatt,
és soha nem volt tervben, hogy visszahozzák.
Hruscsov ugyanis csak az indítás előtt négy héttel találta ki, hogy a bolsevik forradalom 40. évfordulóját a Szovjetuniónak egy élőlény űrbe juttatásával kell ünnepelnie. Gondolta, ezzel be tudják bizonyítani, hogy előrébb járnak az űrversenyben, mint az Amerikaiak. Így extrém rövid idő állt csak a tudósok rendelkezésére, hogy megépítsék a műholdat és betanítsák annak utasát.
Kifejezetten kistermetű, kóbor kutyát kerestek erre a feladatra, abban reménykedve, hogy szívósabb és igénytelenebb lesz. Ezután pedig kegyetlen feladatok sorozatát végeztették el a kiválasztott hárommal, hogy kiderítsék, melyik a legerősebb fizikailag és szellemileg is.
A kutyák az űrhajósokhoz hasonló kiképzést kaptak,
centrifugába ültették őket, extrém zajos helyen tartották, szűk kutyaszkafanderbe kényszerítették és napról napra egyre kisebb helyre zárták, hogy megszokja a mozdulatlanságot. Lajka bizonyult a legnyugodtabbnak és legokosabbnak, így az övé lett a megtiszteltetés, hogy feláldozhatta életét a Szovjetunió dicsőségéért. Ezt a sok kegyetlenséget a korabeli orosz szakemberek is csak nehezen tudták lenyelni, ezért az egyik technikus a kilövés előtti napon hazavitte Lajkát, hogy legalább egyetlen napra megtapasztalhassa, milyen szerető családban élni.
A küldetés hivatalosan az orosz oldalról óriási sikernek számított, mert bebizonyították, hogy az élő szervezet képes túlélni az űrstartot és a súlytalanságot is. Lajkából pedig igazi sztár lett, akiről rengeteg mesekönyvet írtak. Nyugaton azonban nem volt ekkora a lelkesedés. Sokan már akkor is elfogadhatatlannak tartották ezt az állatkínzást, hiszen nem volt sem terv, sem technika arra, hogy visszahozzák.
A husky keverék Lajka neve azt jelenti: ugatós. (Fotó: Wikipeda)
Az első kutyák, akik élve tértek vissza az űrből, a szovjet űrprogram keretében 1960. augusztus 19-én felbocsátott Belka és Strelka (Mókus és Kisnyíl) voltak. Strelka később hat kölyökkutyának adott életet, amelyek közül az egyiket Hruscsov odaajándékozott John F. Kennedy amerikai elnöknek.
Barry, az életmentő bernáthegyi
A Svájcot és Olaszorságot összekötő Nagy Szent Bernát hágón 1050 óta áll egy kolostor, melynek szerzetesei évszázadok óta segítenek átkelni a zarándokoknak a veszélyes területen nagy termetű, vastag bundájú bernáthegyi kutyáik segítségével. Eredetileg csak arra használták a hatalmas, erős kutyákat, hogy megkönnyítsék az emberek előrejutását a hóban.
Az állat a kísérő ember előtt haladt, hatalmas testével, erőteljes lábaival utat tört a hóban, és kiváló szimatával mindig megtalálta az ösvényt. Hamar kiderült azonban, hogy a kutyák kiváló szimata a lavinák által elsodort embereket is képet megtalálni, akár 8-10 méterrel a hó alatt. Az évszázadok alatt a hágón dolgozó bernáthegyiek közül a
leghíresebb az 1800-as évek elején született Barry lett, aki a legendák szerint 40 embert mentett meg,
és akinek a leszármazottai a mai napig ott élnek a kolostorban. A hagyomány szerint minden generációban a legbátrabb, legéletrevalóbb kölyök kapja a Barry nevet. Bár a bernáthegyik jó híre neki köszönhető – sajnos úgy tűnik a hőstetteiről szóló történetekből semmi nem igaz. Legenda, hogy Barry egyszer megmentett volna a haláltól egy jégbarlangban alvó kisfiút, akinek az édesanyját elsodorta a lavina, majd a gyermeket a hátára kapva vitte menedékbe. Ez ugyanis egy korábbi mese átdolgozása.
Barry tiszteletére szobrot állítottak a berni állatkertben (Fotó: Wikipedia/Tommie Hansen)
De az sem igaz, hogy rumoshordót vitt volna a nyakában, hogy az ital felmelegítse az átfagyottakat, mert azt csak később találták ki. A legmakacsabb tévedés azonban egy franciaországi emlékművön található, amit a Cimetière des Chiens kisállattemetőben állítottak Barry tiszteletére és ahol ez olvasható:
„Il sauva la vie à 40 personnes. Il fut tué par le 41ème”, azaz negyven ember életét mentette meg, a negyvenegyedik megölte. A történet szerint egy svájci katona eltévedt a hegyekben, és betemette a hó. Barry kiszagolta, hol van a férfi és kiásta, majd megnyalta annak az arcát.
A svájci katona azonban amikor riadtan magához ért, a hóvaksága miatt azt hitte, hogy egy farkas talált rá, és szuronyával ledöfte a kutyát. Ezt a legendát a legkönnyebb cáfolni, mert Barry kitömött teste a mai napig látható a Berni Természettudományi Múzeumban, és nincs rajta sebesülés. A valóságban ugyanis a híres eb 12 éves korában nyugdíjba vonult, és 14 évesen békésen elaludt.
3 híres magyar kutya, akiket az egész világ ismert.
Kiemelt kép: Getty Images
