Veled sem történt meg soha, hogy olyan jól érzed magad valahol, hogy egyszerűen nem tudod abbahagyni a bulizást, annyira elkap a gépszíj egy fesztivál csúcsélménye után, hogy még egy bő hónapig csapatod? Nem történt meg? Ja, velem sem. A mi családunkban csak a hatvan pluszos alkoholista apám szokott harminc-negyven napig egyhuzamban bulizni, vagy legyünk korrektek: inni. Ilyenkor nem is eszik. Tényleg semmit. Ez is tipikus gépszíj ivós tünet. A sör eltelít, kalóriát ad. Ha a teljesen kiürült és kizsigerelt testet már reggel hatkor elkezdjük zamatos alkoholcseppekkel megtölteni, akkor a létezéshez szükséges minden kilozsúl energia abból lesz, ami old: szorongást, szöveteket, családot.

Az alkoholizmus kezdete 

Huszonnyolc éve iszik az apám. Már nem emlékszem arra a józan életű fiatal, jóképű férfira, akit jobban szerettem, mint az anyukámat. Nála is megvoltak a jól ismert fokozatok: először csak napi egy-két sör, majd mellé felesek. Eleinte még csak munka után ivott, aztán az éjszakai műszakra már ittasan vezetett be. Amikor először rúgták ki egy munkahelyi szondázást követően, valahogy visszakönyörögte magát, fél évig bírta az absztinenciát, majd annyira szétcsúszott, hogy igazából már nem volt kit kirúgni. Többet jóformán feléjük sem nézett.

Ugye az alkoholizmus legkedveltebb táptalaja a szégyen. Apám pedig nagyon szégyellte magát.

Néhányszor talpra tudott állni még: középkorú, életerős, munkaképes fiatalember nem ülhet otthon – gondolom, ez hajtotta az újabb és újabb álláshirdetések böngészésére, amit újabb figyelmeztetések, majd kirúgások követtek, hogy egyre inkább az álláshirdetések legyenek az állandóság az életben, az életünkben. És a folyton felmerülő kérdés: vajon dolgozott-e annyit az új helyen, hogy kapjon utána munkanélküli segélyt? Mert hát valamiből két gyereket fel kell nevelni.

Amikor két év leforgása alatt már a negyedik munkahelyéről akarták kirúgni, valóban leállt. Három évig nem ivott egy kortyot sem – és nekünk fogalmunk sincs, mi zajlott akkor benne, miért sikerült az, ami azóta soha. Akkoriban kérdezgetni sem mertük, örültünk annak, ami van, és olyan erős tojáshéjon lépkedős érzés volt bennünk még évek múltán is, hogy kizárt volt megkockáztatni, hogy szóba hozzuk az alkoholt. Még a végén mi juttatjuk az eszébe! Az borzasztó lenne, az pokol! Én pont ekkor kerültem el egyetemre Budapestre, és csak sajnálkozhattam, hogy a józan időszak nem pont az én érettségim évét tette kicsit zavartalanabbá. (Akkor nem kellett volna minden nap ötkor kelnem, hogy veszekedés-mentes övezetben, nyugalomban tanulhassak.)

Az alkoholista szülő, ha gépszíj ivó: állandó a bizonytalanság (Fotó: Canva)

Csodák nincsenek, alkoholizmus van

Mivel nem járt semmilyen őt erősítő vagy gyógyító szakemberhez, sem AA csoportba, eléggé kiszámítható módon, három év után visszaesett. Minden kezdődött elölről, illetve kicsit másképp, mint azelőtt. Időszakos ivó lett, gépszíj ivó. Ez a fogalom nem rendszeres ivást jelent, hanem bizonyos időszakokban történő, rohamszerű alkoholizálást. Nála tényleg rohamszerűen működik: az első pohár után láncivóvá válik, és egészen addig iszik, amíg le nem részegedik vagy be nem alszik. Én ilyenkor azt képzelem, mintha az első sör elfogyasztása után csak egy bő hónap leteltéig folyamatosan kérné a pultnál az újabb söröket. Kemény? Sajnos igaz.

Az életünkben folyamatos lett a vihar előtti csend érzése. Talált ugyan új munkahelyet, néha hónapokig nem ivott, majd ha egyszer elkezdte, hat hétig nem ment be dolgozni, nyilván mindig kirúgták. A kisvárosban gyakorlatilag minden helyen dolgozott már, ahol lehetett. Végül még három-négy falnak rohanás után ötvenpár évesen úgy döntött, inkább nem néz több álláshirdetést. Soha nem beszélt róla, hogy tudta, teljesen felesleges lenne. Főleg ha mindeközben egyébként van mit enni, van tető a feje felett, mert van egy anyám, aki a kis fizetéséből mindezeket biztosítja számára.

Apámnál ezer forintnál több évek óta nem volt. Legalábbis a családi pénzből nem. Tipikus következmény a családi dinamikában, hogy az alkoholista teljesen gyerekszerepbe kerül: apám egy szódavízre is anyámtól kéri el a kétszázötven forintot. A minap engem kért meg, hogy szóljak anyámnak, töltsön pénzt a telefonjára.

Igazi népbetegség: így tesz tönkre egyre több nőt az alkohol, és ezért marad a probléma a szőnyeg alatt évekig!

Anomáliák

Egy alkoholistánál, főleg egy gépszíjas ivónál nagyon sok anomália megtapasztalható. Eleve ilyen, hogy anyám pénzéből soha nincs nála nagyobb összeg, hiszen azonnal menne vele a kocsmába, közben a saját pénzét nem költi el, szorgalmasan gyűjtögeti, hogy aztán abból működjön a következő „ivó-körút” (családon belül már csak így hívjuk). Jogos a kérdés, hogy miből gyűjtöget, ha nem dolgozik? Hát plazmát ad! Úgy sírtam, amikor megtudtam.

Azt hittem, megindul alattam a föld, hogy az apám eladja a vére javát, hogy az ereiben alkohol folyjon.

A vénáimat nem tőle örököltem, nekem egy sima vérvételkor sem találják soha, őt pedig heti kétszer is meg tudják szúrni évek óta. Mondjuk a sok szúrás már heget képez a karjain, így már drogfüggőnek is nézhető. Bár apámnak így gyakorlatilag van pénze, a normál életben továbbra is úgy tesz, mint akinek nincsen, hiszen az anyukám által megkeresett fizetésből kéri a kenyérre és szódára valót, ha pedig elmegyünk együtt valahova félévente egyszer, akkor elfogadja tőlem a kávét, nem hív meg rá, nem fizeti ki a magáét. Ha nem alkoholról van szó, nem tartja magánál a plazmás pénzt. Van mit kiveséznünk a pszichológusommal, így kerül apám kezeletlen alkoholizmusa milliókba, ha az elmúlt harminc év számláit veszem.

A gépszíjas ivó és a család

Bár egyrészről jogosan gondolja egy kívülálló, hogy egy mindennap részeg embernél jobb egy gépszíjas ivó apa, de csak aki benne él, tudja, mennyire nehéz elviselni, hogy soha nem lehet még csak sejteni sem, mi az uralkodó széljárás. Volt olyan, hogy három hónapig nem ivott, máskor három hét ivószünet után újrakezdte. Honnan tudjam, hogy két hét múlva hazamehetek-e az unokájával? Nyilván a gyerekemet nem akarom kitenni egy lábán alig álló, beszélni sem tudó nagypapa látványának, így lemondtam arról, hogy az életnek ez a része valaha is tervezhető legyen. Legtöbbször ugyan nem kezdi el az ivást, ha tudja, hogy két hét múlva érkezünk, de olyan is volt már, hogy más szállás után kellett néznünk. Szóval nem csak pszichológusra, szállásra is költhettem. Köszi, apa!

A gépszíjas alkoholista szülő elveszi tőlünk, felnőtt vagy még nem felnőtt gyerekektől, hogy legalább a szüleinkben biztosak lehessünk. Hatalmas veszteség ez, számtalan sorstársam megerősítheti…

Szöveg: Fodor Kincső; kiemelt kép: Canva