Egy komoly kapcsolat nem tud egyik napról a másikra véget érni. A megromlott párkapcsolatban fel-felbukkannak azok a szakaszok, amelyek már a végső búcsú jelei, csak nem szeretjük őket észrevenni. Az alábbi fázisok tehát nem azok, amelyeken egy szakítás után végigmegyünk, hiszen az már maga a gyászfolyamat, hanem azt mutatják be, mi történik előtte.

Miként zárjuk le magunkban a szerelmet, hogyan vonulunk vissza az elkerülhetetlen, kínos beszélgetésig. Természetesen minden ember és kapcsolat teljesen más, tehát nem szabad általánosítani. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kapcsolatok, szakítások elemzése során felismerhetünk mintákat, amelyek tömegeknél jelentkeznek. Ezeket szedte sorba Mark L. Knapp pszichológus professzor.

1. A szakítás első szakasza: a különbségek hangsúlyozása

Miközben egy szerelem és egy kapcsolat arról szól, hogyan tudjuk összefésülni különbözőségeinket, sőt akár örülni is nekik, az első szakítási fázisban pont ezek idegesítenek minket a legjobban. Sokkal inkább észrevesszük és kiemeljük azokat, amelyek elválasztanak egymástól, emiatt pedig gyakrabban is vitázunk. A mi helyett az én kerül előtérbe, ami azzal is jár, hogy

kevésbé szívesen veszünk részt közös programokon, és inkább építjük saját magunkat.

A másik hibái pedig, amelyek korábban szerethetőnek vagy jelentéktelennek tűntek, mostanra hatalmas, irritáló problémáknak tűnnek, amiket alig tudunk elviselni. Fontos szempont az életcélok, jövőbeli tervek egyeztetése is, a szakítás első fázisában már külön utakon, különböző dolgokat tervezgetünk.

A szakítás szakaszai nagyon fájdalmasak lehetnek (Fotó: Getty Images)

2. A szakítás második szakasza: felszínesség

Ebben a fázisban a kommunikáció minőségében és mennyiségében is tovább romlik. Ez nem feltétlenül jelent óriási veszekedéseket, a megoldatlan konfliktusok egy idő után becsúsznak a szőnyeg alá, kezdjük elkerülni őket, nem beszélni róluk, hiszen úgysem tudjuk őket feloldani. A kényes témák kerülése mellett egyre kevesebb a közösen töltött idő is.

Az érzések egyszerre pozitívak és negatívak ebben a szakaszban, ami jókora belső felfordulással jár.

Nem vagyunk benne biztosak, hogy szakítani szeretnénk, de abban sem, hogy együtt kellene maradni. Mivel már nem osztjuk meg az érzéseinket és gondolatainkat a másikkal, a szakadék egyre növekszik, és a beszélgetések már munkahelyi egyeztetésekhez kezdenek hasonlítani: ki mit vegyen és mikor, honnan hozza el a gyereket, mikor kell szülőire menni. Mindkét fél a saját világában kezd élni, ez pedig egyenesen a harmadik szakaszhoz vezet.

3. A szakítás harmadik szakasza: stagnálás

Miközben az első két szakaszban vad vitákat, érzelmi hullámvasutat éltünk meg, a harmadik szakasz bizonyos értelemben nyugodtabb. Kiástuk az árkokat és elkezdődik az állóháború. Nem rontunk a másikra, csak jókora távolságban kezdünk el létezni. Ha beszélgetnünk kell, az erőltetett vagy túl udvarias, feszült hangvételű.

Még mindig nem tudja senki eldönteni egyértelműen, hogy szakítani kellene, a mérleg nyelve folyamatosan billeg,

de már kezdjük magunkat szoktatni a gondolathoz. A kapcsolat működtetéséhez, beindításához úgy tűnik, rengeteg energiára lenne szükség. Vérre és verejtékre, aminek kiontásához már nincs kedvünk. Anélkül viszont marad a lemondás és a reménytelenség érzése, ami pont annyira elég, hogy kapcsolat külső burkát tovább vigyük előre megszokásból, kényelemből, félelemből.

4. A szakítás negyedik szakasza: az elkerülés

Mivel már tartalma nincs a kapcsolatnak, ezért a fizikai és érzelmi távolság tovább nő ebben a fázisban. Már nincs szex, együtt alvás, összebújás sem, telefonhívás helyett üzenetekben kommunikálunk, ha találkoznunk kell, barátokat szervezünk magunk köré. Egyre több olyan hobbiba kezdünk, amelyben nincs jelen a párunk. Szinte két külön életet élünk, igyekszünk úgy elmenni otthonról és hazatérni, hogy elkerüljük a másikat.

5. A szakítás ötödik, végső szakasza: a kapcsolat megszüntetése

A külön életet egy ponton valamelyik fél megelégeli, vagy azért, mert új kapcsolatba kezdene, vagy a le nem zártság frusztrálja nagyon. Elérkezik az ideje a nagy szakító beszélgetésnek. Megbeszéljük, ki hogy érzi magát, sokszor már fáradtan ahhoz is, hogy vitatkozzunk, majd a földi javak elosztása következik.

Ki mikor költözik ki, kié lesz a kanapé, mi legyen a kutyával, a közös klubtagsággal, a rokonlátogatások lemondásával, és még sorolhatnánk.

Itt már nem a harag az uralkodó érzelem (hacsak nem egyoldalú a szakítás, vagy kap lángra a féltékenység, amiért a másik nagyon hamar kezd új életet), hanem a szomorúság, a gyász. Érdekes, hogy ilyenkor utoljára gyakran sikerül még egy jót beszélgetni arról, vajon mit rontottunk el a kapcsolatban, miként éljük meg a jelent és a jövőt. Ezt viszont már csak a megkönnyebbülés táplálja, hogy nem kell több erőfeszítést tennünk a kapcsolat működtetéséért.

A szakítás valóban véget érhet barátsággal, ezek a sztárpárok megmutatják, hogy csinálták. 

Kiemelt kép: Getty Images