Az USA-ban, Kanadában, Franciaországban és Ausztráliában egyes általános iskolákban kivonták a tantervből a kézi folyóírás, vagyis a kurzív írás oktatását. A finnek pedig 2016-ban egy oktatáspolitikai döntés értelmében olyan kísérleti osztályokat indítottak, ahol bár a betűkapcsolással írást nem tanították meg a kisdiákoknak, a nyomtatott kis- és nagybetűk írását elsajátíttatták velük.

Illetve nagy hangsúlyt fektettek a vakon gépelés tanítására, hogy az órákon a gyerekek hatékonyabban tudjanak jegyzetelni, és kevesebb időt vegyen el a minőségi oktatásból a folyóírás tanulása. A pedagógusok eldönthették, hogy szabad óráikban elkezdik-e oktatni a kurzív írást a nebulóknak.

„Az eredmények rövid időn belül rávilágítottak arra, hogy bár időspórolásnak tűnhet a folyóírás tanulási folyamatának kihagyása, ennek hosszú távú káros következményei az élet számos területére kihathatnak” – kezdi Megyeri Gábor formatervező művész, a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing- és Designkommunikáció Tanszékének PhD-jelöltje. De miért is létfontosságú, hogy megőrizzük a kézírásunkat?

Agyban dől el

„Az írás és az olvasás kifejezetten humánspecifikus képességek: az emberen kívül egyetlen élőlény sem rendelkezik a bolygón olyan információközlésre alkalmas egységes kódrendszerrel, amely tartós fizikai nyomot hagy – folytatja Tófalvi Renáta konduktor, kognitív idegtudós. – Ez a barlangrajztól kezdve a lexikonig vagy a bevásárlólistáig bármi lehet. Az újszülött az egészséges mozgásfejlődés lépcsőivel gyakorlatilag kicsiben végigjárja az emberiség kéz- és eszközhasználatának evolúcióját, melynek a kézírás szerves részét képezi.

Érdemes különbséget tennünk neurobiológiai szempontból a folyóírás és a nyomtatott kis- és nagybetűk írása között,

mert az agyban a kétféle írás más-más területeket aktivizál. Amikor a külalakra, a tartalomra és a helyesírásra együttesen figyelünk, miközben íróeszközzel papírra írunk, az agyunk tizenkét területe lép működésbe, amelyek nem szigorúan csak az írásmozgásért felelősek. Az agyunkban lévő idegpályák szoros kölcsönhatásban vannak a szomszédos területekkel, ezért biztosak lehetünk benne, hogy amikor kézírásról beszélünk, az nem csak a betűvetésről szól.

Különbség van az agyterületek aktivizálódását tekintve akkor is, ha hallott szöveget írunk, vagy kijegyzeteljük a lényeget az elhangzottakból,

illetve ha magunk találjuk ki, mit akarunk leírni, esetleg nyomtatott szöveget másolunk. A feladattól függően aktivizálódik az írásért alapvetően felelős Broca-mező (amely a frontális lebenyben helyezkedik el a mozgatókéreg közelében, és az arc és a nyelv mozgásait is befolyásolja), valamint a Wernicke-mező (amely a hallott szavak jelentésfelismerésének központja), a halló- és látókéreg, a finommotoros mozgások kivitelezését szabályozó bal motoros kéreg, és az olyan komplex idegi mechanizmusok központjai, mint a figyelem, a precizitás, a szemkéz koordináció és a papíron történő térérzékelés.

Nyomtatott betűk írása esetén ezeknek a területeknek csak kisebb része aktív,

gépelés közben pedig a Broca-mező teljesen nyugalomban marad. Már ebből is láthatjuk, mennyire nehéz és összetett feladat egy kisgyermeknek a születés utáni ököltartástól hat év alatt eljutnia ehhez a finomhangolt izom-ideg kapcsolódáshoz, amelyhez a neurológiai hálózatok mellett több mint harminc izom és tizenhét ízület finomhangolt együttműködésére van szükség.”

A kézírás használatával hatékonyabb a tanulás?

„Visszatérve a kézírás kivezetésére az általános iskolai oktatásból – mondja Megyeri Gábor –, egyöntetűen azt látták a pedagógusok és a kutatók, hogy azok a gyermekek nehezebben tudták elsajátítani a tananyagot, akiknek gépírás segítségével kellett tanulniuk. Romlott a koncentrációs és a kommunikációs képességük, valamint a logikai fejlődésben is visszamaradást tapasztaltak náluk. 2016-ban a Cádizi Egyetem egy tudóscsoportja kutatást végzett egyetemisták körében: azt vizsgálták,

melyik írásmód teszi hatékonyabbá a tanulási folyamatot: a kézírás vagy a gépelés?

Kiderült, hogy a klaviatúra segítségével gyorsabban tudtak jegyzetelni, de az információk kevésbé vésődtek be, ami a későbbi számonkérés eredményén is láthatóvá vált. Azok a hallgatók, akik kézzel írták a jegyzeteiket, jelentősen jobban teljesítettek mind a szóbeli, mind az írásbeli megmérettetések alkalmával. Ez a neurobiológiai összeköttetéseknek köszönhető, amelyek az aktív auditív figyelem, a koncentráció, a kéz finommozgásai, a szem mozgáskövetése, valamint az agyban az elhangzott információ rendszerezésének következtében maradandó nyomot hagynak a hosszú távú memóriában is. Ez azért van így, mert ilyenkor több csatornán keresztül dolgozza fel az agyunk a tudnivalókat, míg a gépelésnél sok részfeladat kimarad.”

Konduktor szakértőnk is megerősíti mindezt: „Amikor folyóírással írunk, akkor az agyunk munkamemóriája dolgozik, ez pedig rövid távú információfeldolgozást és raktározást jelent. Tehát a hallott szöveget értelmezzük, kiszűrjük a lényeget, majd lejegyzeteljük, és félig már meg is tanultuk. Minél több szinten van aktiválva és használva az idegrendszerünk, annál hatékonyabban tud működni. Olyan ez, mint egy edzés.”

De nehéz az iskolatáska…

Stefán Istvánné több évtizede tanít kisiskolásokat írni és olvasni. Tapasztalata szerint ma már nagyon ritka az a tanuló, aki tud gyöngybetűkkel írni, ellenben rendkívül változatos és beszédes a gyermekek írásképe.

„Sokat változott a világ és a szülők nevelési stílusa is az elmúlt években. A digitális eszközök használatára gyakran még a szülőket is edukálni kellene, sokszor őket is beszippantja az online tér, szabad utat engedve gyermekeik mértéktelen és ellenőrizetlen tartalomfogyasztásának. Ez olyan módon mutatkozik meg az osztályteremben, hogy

a hét-nyolc éves tanuló képtelen néhány percnél tovább figyelni,

nehezen fejezi ki magát, és előfordulhat, hogy indulatkezelési gondokkal is küzd – osztja meg tapasztalatait a tanítónő. – A betűkötés tanulása sok türelmet, kitartást és fókuszált figyelmet kíván a gyerekektől. Ám ha ezek a kognitív képességek a digitális eszközök kontrollálatlan használatának következtében viszszafejlődnek, vagy ki sem alakulnak, az rendkívül megnehezítheti a tanulást. A széteső, rendezetlen kézírás az alsó tagozatban sok mindent elárulhat a pedagógus számára: állhat a háttérben sajátos nevelési igény (SNI) vagy beilleszkedési és magatartási nehézség (BTMN).

Ezeknél az állapotoknál az írás csak egy tünet,

amely a megváltozott viselkedés és agyi működés következtében alakul ki. Fontos, hogy ilyenkor nem az íráskép az egyetlen jel, általában egyéb, tanulást nehezítő tényezők is fennállnak. Ha a szülők partnerek a diagnosztizált nehézségek leküzdésében, akkor sokkal könnyebben fogja venni a kisiskolás az akadályokat. Előfordulhat, hogy a gyermek diszgráfiás (betűk tévesztése, összecserélése vagy kihagyása), a tünetek már a második tanév folyamán megmutatkoznak.

A diszgráfiás tanuló oktatása több segítséget és gyakorlást kíván a pedagógustól és a szülőtől is.”

A túlzott szabadság is árthat?

„A túlságosan liberális, meghatározott keretek nélküli nevelés is okozhat elváltozást az írásképben: ilyenkor a gyerekek nehezebben követik a szabályokat. A vonalvezetés és a betűkötés menetét a rendezett kézíráshoz következetesen be kell tartani minden sorban, ami a legtöbb esetben komoly kihívást jelent a gyerekeknek.

A mai diákok egy bonyolultabb, nagyobb szabadságot adó világban nőnek fel,

így a személyiségük is hamarabb kibontakozhat, ami tükröződhet az írásképükben is. Ha egy gyermek füzetében látom az igyekezetet a helyes, esztétikus írásra, és ezt a tendenciát négy éven keresztül tudja tartani, akkor valószínűleg jobb lesz a tanulmányi teljesítménye a felsőbb tagozatokban is. Akinek a kézírás már automatizálódott, precíz, az elég jól fog tudni összpontosítani ahhoz, hogy a későbbiekben az összetett feladatokat is sikerre vigye.

A kognitív képességek és a kézírás tapasztalatom szerint dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással:

a szerényebb képességű gyermek valószínűleg rendezetlenül ír, nem tudja kontrollálni a figyelmét, a mozdulatait. Ám ha a szülő és a gyermek energiát fordít a kézírás gyakorlására, javulhat a kicsi figyelme, kitartása, és mindenképpen folyékonyabban fog olvasni is. Ha egy jó képességű gyermeknek hirtelen olvashatatlan lesz a kézírása, akkor valószínűleg valami történik az életében, erre érdemes figyelni, vagy csak lazábban veszi a tanulást, ami megmutatkozhat az egyéb eredményeiben is.”

Fotó: Unsplash

A kézírás kiszorulása beláthatatlan következményekkel járhat

„Aggódom a digitális bennszülöttnek nevezett generációkért, amelyekre már csak ráborítottuk annak a rohamos ütemben fejlődő technológiai evolúciónak az eredményeit, melynek fejlődését ők maguk nem tudták nyomon követni. Nem tudják, hogyan jutottunk el a mai szintre, és félő, hogy ha az olyan analóg alapokat, mint például a kurzív írás, elfelejtik, vagy meg sem tanulják rendesen, annak beláthatatlan következményei lesznek. Olyan benyomásom van a jelenlegi fejlődéssel kapcsolatban,

mintha lenne egy szépen felépített házunk, de nem ügyelnénk arra, hogy az alapja is rendben maradjon,

ezért elkezdenénk kiszedegetni a téglákat, majd reménykedünk, hogy nem fog összeomlani – vélekedik Megyeri Gábor. – Ezért is tartom fontosnak, hogy a jövőben is legyenek olyan minőségi, környezetkímélő, tartós analóg eszközök, mint például egy töltőtoll, amely segít edzésben tartani az agyunkat, és használata fenntartja azt a kognitív fejlettségi szintet a társadalomban, amely lehetővé tette a technikai ugrást, aminek most a gyümölcsét aratjuk. Kifizetődő lehet, ha a digitális kompetenciák mellett életben tartjuk az analógeszköz-használatunkat, vagy olyan új eljárásokat dolgozunk ki, amelyek mindkét irányt egyesítik a saját érdekünkben.”

Tófalvi Renáta néhány jó tanácscsal lát el bennünket a tekintetben, hogy a kézírásunk része maradjon az iskola után is az életünknek: „A jegyzetelés, a naplóírás amellett, hogy éberen tartja az izom-ideg összeköttetéseket, segít koncentrálni a figyelmünket, rendszerezni a gondolatainkat, és vitathatatlanul jobb pszichés állapotot eredményez annál, mint aki egyáltalán nem jegyzetel, vagy géppel ír naplót.”

Mire figyeljünk?

„Gyakran mondják, hogy a gyermek első játékszere a keze. Sok szülő jelentkezik az iskola előtti tanévben azzal a problémával, hogy a kicsi nem rajzol. Ennek lehet organikus oka, például hogy a gyermek nem lát, ezt szemüveggel könnyen lehet orvosolni. Sok esetben azonban összetett probléma áll a háttérben, például figyelem- és magatartászavar, motoros ügyetlenség, de előfordulhat az is, hogy nincs sem kognitív, sem fizikai elváltozás. Minden esetben megfelelő fejlesztésre szorul a gyermek.

Figyelemfelhívó jel lehet még a hüvelykujj együtt mozgása a kéz többi ujjával,

mivel a szembeforduló hüvelykujj a tárgyfogás (így a ceruzafogás) elengedhetetlen feltétele. A differenciálatlan ujjmozgásokkal működő gyermek megfelelő fejlesztés nélkül nem fogja örömét lelni a finommanipulációs tevékenységekben. Felnőttkorban pedig az olyan neurológiai kórképek előfutára a kézírás elaprózódása, szétesése, mint a Parkinson-kór, a sclerosis multiplex vagy az Alzheimer-kór” – mutat rá Tófalvi Renáta.

Jobb- és balkezesség

„Iskolakezdés előtt legalább egy évvel célszerű volna megtudnunk, melyik lesz gyermekünk domináns keze – hívja fel a figyelmet a konduktor. – Ha nem alakul ki spontán dominancia, akkor dominanciateszttel tudjuk támogatni a folyamatot, melyből többfajta létezik. A szülőt arra szoktuk kérni, hogy figyelje meg, a hétköznapi helyzetekben milyen tevékenységet melyik kezével végez a gyermek. A tesztek eredményét és a szülői tapasztalatot összeadva fény derül arra, hogy a jobb vagy a bal kéz a domináns-e, erre aztán különböző gyakorlatokkal rá lehet erősíteni. A balkezesség ma már teljesen elfogadott az oktatásban, nem javasoljuk az átszoktatást.”

Kiemelt kép: Unsplash, a cikk a Nők Lapja Egészség 2023. augusztus-szeptemberi számában jelent meg.