• Ez a fajta kommunikáció lelassít, visszafog és pocsék helyzetek teremt, amit elkerülhetnél. 
• Aki passzívan kommunikál valójában magának okozza a legnagyobb kárt.
• Tipikus jel, hogy nem vállalod fel a véleményedet és mindig átadod másoknak a döntést.

Dönts te – mondod a férjednek, amikor arról kérdez, hogy hova menjetek vacsorázni. Titkon reméled, hogy emlékszik rá, amikor elmentetek két hete az új indiai mellett és felcsillant a szemed. Pechedre nem rémlik neki, így megint a sarki kis koszosban köttök ki, ahol életed párja rajong a pörköltért.

Hasonló történt két hete, amikor moziba mentetek vagy három hónapja, amikor a nyaralás helyszínét döntöttétek el. A döntés talán túlzás, hiszen csupán részt vettél a beszélgetésben. Ha a közelmúltból több ilyen esetet is fel tudsz sorolni, félő, hogy te is a passzívan kommunikálók táborát erősíted.

Mit jelent, hogy passzívan kommunikálsz?

Négyféle kommunikációs stílust különböztetünk meg: agresszív, passzív-agresszív, asszertív és passzív. A betűk hasonlósága miatt sokan hajlamosak rosszul használni a kifejezéseket, miközben jelentős különbségek vannak közöttük.

Nyilvánvalóan a passzív a legkevésbé magabiztos fellépés, amivel úgy tűnhet, hogy

mások vágyait, igényeit a magunkéi elé helyezzük.

Szélsőséges esete a mindenért bocsánatot kérő kolléga, vagy rokon, akiről sosem tudjuk meg, hogy végül jól érezte-e magát a családi eseményen.

Persze sokféle árnyalata van ennek a kommunikációs módnak, hiszen van, aki pusztán védekező mechanizmusként használja. Ám a környezetét így is összezavarhatja, és ebből félreértés, felesleges vita származhat. A legrosszabb hatással viszont ránk van, hiszen mi járunk a legrosszabbul, ha nem tudjuk kifejezni, hogy mit szeretnénk vagy mi a bajunk.

Van, ami a passzívnál is rosszabb

Éles ellentétben áll ezzel például a versenyautót idéző, teljes letámadásban diskuráló főnökünk, aki észre sem veszi, hogy hány emberen gázol át, csak hogy érvényesítse akaratát. Az agresszív stílus elsődleges célja mások megfélemlítése, hogy azt lássák, amit az illető mondani akar.

A kommunikációs stílusok között egyértelműen az asszertív a legszerencsésebb, hiszen

úgy mondhatjuk el, amit szeretnénk, hogy közben tiszteletben tartjuk mások érzéseit és határait.

Ráadásul mindezt nyugodt testbeszéd és szemkontaktus kíséretében, ami elősegíti a kölcsönös megértést.

A kommunikációs stílusunk gyakran tanult viselkedés eredménye (Fotó: Getty Images)

A passzív-agresszív nevéből is adódóan kétféle stílust kombinál. Általában menekülünk ezektől az emberektől, hiszen ezzel a stílussal tudunk a legkevésbé megértőek lenni. Tipikus példái, amikor bóknak látszó mondatokkal döngölik a másikat a földbe vagy szarkasztikus megjegyzéseket tesznek más kinézetére, viselkedésére.

Ide tartozik még a némasággal való büntetés, a teljes negligálás, amikor az úgy tesznek, mintha elfelejtették volna a választ egy kérdésre.

6 passzív-agresszív, lekezelő mondat, amit sose használj párkapcsolatban, mert megalázó.

Nem érdemes mindig másokat előtérbe helyezni

A passzív kommunikáció során többnyire visszatartjuk az igényeinket, a véleményünket, hogy elkerüljük a konfrontációt vagy a kényelmetlen beszélgetést. Kerülgeti a forró kását, mondanánk a hétköznapokban.

Ahelyett, hogy kimondanánk a valóságot, azt porcukorba mártjuk és ezüsttálcán kínáljuk fel.

Van, akinél valóban a másik jólétének a fontossága felülírja a saját érzéseit. Inkább elnyomják vagy nem vesznek tudomást a saját gondolataikról, vágyaikról, csak hogy ne bosszantsák fel vagy ne bántsák meg a másikat.

Sokan úgy védik meg magukat és ezzel kerülik el az érzelmi konfliktusokat, hogy másoknak a kedvére tesznek. Vagy még gyerekkorban megtanulták, hogy fel kell áldozniuk a saját igényeiket ahhoz, hogy előrébb jussanak vagy hogy boldogok legyenek. Ha ezért „jutalom” is járt, akkor az pláne megerősíti a passzív kommunikáció helyességét.

6 jel, hogy te is passzívan kommunikálsz

Nézzünk néhány példát arra, amikor te is háttérbe szorítod az igényeidet a többiekével szemben. 

1. Nem állsz ki magadért

Természetesen léteznek parttalan viták, amikor az egyetlen lehetséges megoldás, ha visszavonulót fújunk, mert nem éri meg az egész. Ám ha számodra fontos témáról van szó, és nem állsz ki a véleményedért, már rövid távon is visszaüthet. Tegyük fel, hogy a barátoddal teljesen ellentétes oldalon álltok a gyerekvállalás kérdésében.

Amivel nincsen gond, de ha a barátod érveire csak hümmögsz, és nem mondod el, hogy te miért látod másképp,

joggal fogja azt gondolni, hogy neked igazából mindegy.

Ha szívügyed a kérdés, el kell hinned, hogy a te válaszaid ugyanolyan érvényesek, mint a másik félé.

2. Nem mondod el a teljes igazságot

Klasszikus eset, amikor csak a valóság egy részletét osztjuk meg a másikkal, és általában azt hagyjuk ki, ami az érzéseinkről szól vagy esetleg konfliktust okozhat. Például összefutottál az exeddel, akit a férjed ki nem állhat. Ártatlan találkozásról van szó, mégse mondod el, nehogy felbosszantsd vele őt.

Fennáll ugyanakkor a kockázata, hogy a későbbiekben véletlenül elszólod magad, és férjed akkor már hazugsággal is vádolni fog. Mivel ismered őt, célszerűbb lehet őszintén elmondani, mi történt, megelőzve így a nagyobb konfliktust.

3. Nem mondod el, amikor dühös vagy

Bocs, elfelejtettem. Megint én vagyok a soros? De helyette elpakoltam – hangzik a válasz gyerekedtől vagy férjedtől, amikor a héten negyedjére kéred meg őket, hogy vigyék ki a szemetet. Ahelyett, hogy elmondanád, mennyire frusztrál, amiért semmibe veszik a kérésedet, bólintasz, elfogadod a választ vagy nem szólsz semmit.

Passzív kommunikáció helyett érdemes felvállalni az érzéseinket (Fotó: Getty Images)

A haragodat elnyomod ugyan, cserébe egész este puffogsz mindenen, a többiek pedig indokolatlanul hisztisnek bélyegeznek. Az eredeti érzés gyökere így elvész, és a végén talán te magad is elhiszed, hogy hangulatember vagy.

4. Mindig beadod a derekad

Mivel imádod a férjed, és azt is hogy ilyen sportos, szívesen elkíséred, amikor bringázni indul. Igent mondasz akkor is, amikor már látod, hogy esni fog, és szívesebben mennél inkább moziba vagy csak összebújnál a kanapén.

Ha nem mondod el, hogy mit szeretnél,

a másik azt fogja gondolni, hogy minden úgy jó, ahogy van.

Holott lehet, hogy ő is szívesebben kuckózna veled, ha felvetnéd az ötletet.

5. Panaszkodsz egy helyzet miatt, de segítséget nem kérsz

Szatyrokkal a kezedben érkezel haza, átbugdácsolsz az előszobában a kutyán, hat pár cipőn és csak a szerencsének köszönhetően jutsz el a konyháig. Ahol hangosan puffogsz és fújtatsz, hátha a gyerekeid közül valamelyik felfigyel rád és felajánlja a segítségét.

Néma gyereknek anyja se érti a szavát, jönne az újabb bölcsesség, és a fülhallgatóval a fejükön ülő kamaszokra ez hatványozottan igaz. Nem tűnt fel nekik három hete sem vagy két hónapja, amikor húztad magad után a szatyrot, annyira nehéz volt. Ez a tökéletes alkalom, hogy gyakorold az asszertív kommunikációt. Egy határozott kérés, és máris nem kell egyedül szenvedned a csomagokkal.

6. Összehúzod magad

A passzív kommunikáció természetesen nem csupán verbálisan jelenik meg, hanem a testbeszéd is nagyon kifejező. Zárt pozíció, összekulcsolt kezek, keresztbe vetett lábak jellemzik. Van, aki nem áll teljesen szemben a másik féllel, esetleg lesüti a szemét vagy ledönti a fejét.

A rögzült szokásokat nehéz ugyan megváltoztatni, de nem lehetetlen. Kezdetnek például

teljes testtel forduljunk a másik felé,

ezzel is jelezve, hogy fontosnak tartjuk, amit mondani fogunk. Vegyük fel a szemkontaktust, és vágjunk bele! Amellett, hogy a beszélgetőpartnert nem hagyjuk a sötétben tapogatózni, még fontosabb, hogy megtiszteljük saját magunkat.

Ha nem is válunk asszertív kommunikátorokká két hét alatt, jó eséllyel fognak minket komolyabban venni, ha kifejezzük az igényeinket és gondolatainkat.

Ez a kommunikációs stílus garantáltan aláássa a párkapcsolatot.

Kiemelt kép: Getty Images