Albert Einsten állítólag cigicsikkeket gyűjtött az utcáról, hogy dohányt szerezzen a pipájába. Robert Schumann zeneszerző hitt benne, hogy kompozícióit Ludwig van Beethoven diktálta a túlvilágról. Apropó Beethoven: a német zenei zseni szigorúan napi 60 szem, maga válogatta kávébabból készítette a reggeli feketét.
Aztán ott van Charles Dickens író, aki úgy tartotta, hogy csak akkor képes alkotni, ha az ágya észak felé néz, ezért a szállodákban is hajlandó volt átrendezni a bútorokat. Beau Brummell, a 19. századi brit férfidivat egyik legnagyobb ikonja pezsgővel fényesíttette a cipőit, Marina Abramović szerb konceptuális művész tabudöntögető performanszaiban pedig nem félt meztelenkedni, vagy adott esetben veszélybe sodorni az életét. De érdemes szót ejteni Björkről, az extravagáns izlandi énekesnőről is, aki a 2001-es Oscar-gálán egy halott hattyúra emlékeztető ruhában gúnyolta a divatipart
Ha a híres művészek és nagy gondolkodók furcsaságait nézzük, van itt minden, mint a búcsúban. Ami nem is csoda, hiszen az egyedülálló tehetség sokszor szokatlanul gondolkodó elmékből fakad – vagyis a kreativitás és különcség gyakran kéz a kézben jár. Egy ilyen személyiséget nem feltétlenül elégítenek ki a megszokott dolgok, amire a híres művészek állattartási szokásai is jó példával szolgálhatnak.
Mielőtt azonban továbbmennénk, fontos leszögeznünk, hogy cikkünk néhány szereplőjéről nem érdemes példát venni.
Vadállatokat háziasítani nem jó ötlet.
Egyrészt emberre, állatra nézve is veszélyes, ezért a legtöbb országban illegális, vagy nagyon szigorú, speciális engedélyekhez kötött. Másrészt több generáción átívelő, szigorúan szabályozott tenyésztési folyamatok szükségesek hozzá, harmadrészt pedig egyetlen vadonélő állat sem tudja teljes mértékben kielégíteni a szükségleteit, ha háziállatként tartják.
Emlékszel még rá? Így él most Bubbles, Michael Jackson csimpánza.
6 különc híresség 6 különc háziállata
A sikeres háziasítás legjobb példái a kutya és a macska – a művészvilágban azonban nem mindenki elégedett meg a két legnépszerűbb kedvenccel. Nézzük meg, hogy ki milyen „háziállat” mellett érezte magát igazán önazonosnak!
1. Salvador Dalí
Nem meglepő, hogy egy olyan ízig-vérig különc, szürrealista és macskabolond művész, mint Salvador Dalí, ocelotot tartott kiskedvenc gyanánt. (Bár származásáról sokféle információ kering, az állatot minden bizonnyal Kolumbia államfője adhatta ajándékba.)
Salvador Dalí és Babou 1965-ben (fotó: Circa Images /GHI/Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)
„Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük”
– mondta egykor Dalí, aki szavait egy percig sem félt tettekre váltani. Jó példa erre Babou is, aki a ’60-as években szinte mindenhová elkísérte szintén bajszos embertársát: többek között éttermekben, szállodákban és kiállításokon is járt, ahol jelenlétével olykor nem kevés riadalmat okozott.
2. Ernest Hemingway
A macskák is különc lények, nem véletlenül vonzódik hozzájuk megannyi művészember. Nem kivétel ez alól Ernest Hemingway sem, aki mindig is megszállottan rajongott értük. Amikor az ifjú Hemingway Párizsban dolgozott újságíróként, nem engedhette meg magának, hogy saját háziállatot tartson, de mindig gondoskodott arról, hogy az utcán tekergő kóbor lelkeket valamilyen módon segítse.
Első macskáját, Snowballt később kapta ajándékba egy floridai hajós kapitánytól. A cica különlegessége az volt, hogy egy genetikai mutáció miatt 6 lábujjal született (a mellső mancsokon alapvetően 5-5, a hátsókon 4-4 lábujj található) – az ilyen macskákat nevezik polidaktiloknak, vagyis többujjúaknak.
A Hemingway Múzeum egyik hatujjú cicája (fotó: Paul Harris/Getty Images)
Az öreg halász és a tenger írója annyira megkedvelte a különleges cirmosokat, hogy nem sokkal később társakat is talált Snowball mellé. Állítólag minden cicája polidaktil volt, akik olyan hírességek neveit viselték, mint Humphrey Bogart, Audrey Hepburn, Pablo Picasso, Truman Capote és Gábor Zsazsa. Egykori otthonában, a ma Hemigway Múzeumként működő pazar épületben jelenleg is rengeteg polidaktil-cica él – a hagyományokhoz híven ők is hírességekről lettek elnevezve.
3. Frida Kahlo
Frida Kahlo 1925. szeptember 17-én súlyos buszbalesetet szenvedett. És kész csoda, hogy életben maradt: szinte alig maradt ép testrésze, rengeteg csontja törött, gyomrát és méhét pedig egy rúd szúrta át. Brutális sérülései miatt később soha nem lehetett gyermeke, ebből adódó örök hiányát pedig az állatok szeretetével pótolta. Fájdalma, illetve az állatok iránti mély kötődése a művekről is visszaköszön ránk: 143 festményéből 55 önarcképen állatai is szerepelnek.
Megsebzett szarvas a londoni Barbican Art Gallery 2018-as kiállításán (fotó: John Phillips/Getty Images for Barbican Art Gallery)
A festőművész legendás mexikói otthonában sokféle kis kedvencet tartott. Volt köztük majom, kakadu, papagáj, kutya, illetve még egy szarvas is, akit Granzio néven emlegetett. Granzio mindenhová követte Fridát, rengeteg fényképen szerepeltek együtt, gazdája sokszor együtt is aludt vele, sőt, egyik leghíresebb, legfájdalmasabb festményét, az emberi arcú Megsebzett szarvast is róla mintázta.
4. George Byron (Lord Byron)
A brit romantikus költészet egyik legnagyobb alakja híresen nagy állatbarát volt. Amikor 1805-ben a cambridge-i Trinity College hallgatója lett, Boatswain nevű kutyáját nem vihette magával, mivel tiltotta az egyetemi szabályzat. Az viszont nincs leírva, hogy a medvetartás is tilos lenne – gondolhatta a furfangos költő, aki ha ma élne, a „Ketten jönnek le a hegyről” kezdetű székely viccet egészen máshogy mesélné…
Mivel a 19. századi vásárokon nem volt nagy kunszt veszélyes, vándorcirkuszoktól szerzett vadállatokba botlani, emberünk menten ki is használta a helyzetet, és egy termetes, idomított medvével az oldalán tért vissza. Mivel a szabályzatban tényleg nem szerepelt, hogy a medvetartás tilos lenne, furcsa módon az egyetem sem tiltakozott.
Lord Byron, a romantikus mozgalom egyik vezéralakja (fotó: Getty Images)
Lord Byron gyakran tett hosszas sétákat a campus terültén, ahol láncon tartotta maga mellett medvéjét. Miután egyetemi évei leteltek, a maci a költő londoni birtokán lelt végleges otthonra – kutyák, macskák, lovak, rókák, kecskék, papagájok és krokodilok mellett.
5. Lwoff-Parlaghy Vilma
A ma már szinte méltatlanul elfeledett, hajdúdorogi születésű magyar hercegné és botrányhős, Lwoff-Parlaghy Vilma művészként igen híres volt a 19. század végén, valamint a 20. század elején. Egyik leghíresebb festménye Nikola Tesláról készült 1916-ban – úgy tartják, ez az egyetlen portré, amihez hajlandó volt modellt állni a fizikus.
Vilma körbeutazta a világot, és több helyen is élt, köztük például Prágában, ahol Jevgenyij Lwoff orosz herceggel kötött rövid életű házasságot. Válásuk után New Yorkba költözött, és a Plaza Hotelben foglalt lakást. Vilma megszállottan rajongott az állatokért – Nizzában egy állatkertet is üzemeltetett –, így természetes volt, hogy kedvencei is vele tartanak: hatalmas és előkelő lakosztálya tengerimalacoknak, kutyáknak, macskáknak, madaraknak, egy medvének és kisebb aligátoroknak is helyet adott.
Lwoff-Parlaghy Vilma (fotó: Getty Images/nőklapja.hu/a New York-i Plaza Hotel és Lwoff-Parlaghy Vilma 1893 körül)
Amikor később meglátott egy oroszlánkölyköt a helyi cirkuszban, egyik barátja, a híres háborús hős, Daniel E. Sickles közreműködésével addig-addig győzködték a tulajdonost és az idomárokat, míg végül eladták neki a Goldfleck névre keresztelt kölyköt.
A kisoroszlánt gyakran pórázon sétáltatta a Central Parkban – talán mondanunk sem kell, hogy Vilmát nemcsak kiváló művészeti érzéke miatt szerette az amerikai sajtó. Goldfleck sajnos nem élt sokáig, 2 éves korában megbetegedett és elpusztult – ő az egyetlen oroszlán, aki a híres hartsdale-i állattemetőben nyugszik.
6. Patricia Highsmith
Patricia Highsmith amerikai írónő az ’50-es években nagyszerű thrillerek, krimik és horrortörténetek szerzőjeként vált híressé. A filmrajongók biztosan hallottak már Alfred Hitchcock Idegenek a vonaton című filmjéről, amit Highsmith azonos című regénye ihletett. De még ennél is ismerősebb lehet A tehetséges Mr. Ripley Matt Damon, illetve a Carol című film Cate Blanchett főszereplésével, melyek szintén Highsmith regényei alapján készültek.
Patricia Highsmith (fotó: © Alex Gotfryd/CORBIS/Corbis via Getty Images)
Az írónő különcségét jól példázza egyik horror novellája, a The Snail-Watcher and Other Stories is, ami egy csigákat megszállottan gyűjtő férfi bizarr mindennapjairól szól. A történet szokatlanul tűpontos anatómiai leírást ad a csigákról, ami nem a véletlen műve – Highsmith a saját tapasztalatai alapján dolgozott.
Az írónő maga is hatalmas rajongója volt a puhatestűeknek, otthonában számtalan csigafajtát tartott. Ha külföldi útjai során különleges egyedre bukkant, a vámhatóságtól sem riadt vissza, Franciaországból például a melltartóján keresztül csempészett haza egy aprócska csúszómászót – legalábbis ezt pletykálják róla. Ha polgárpukkasztó kedvében volt, még ennél is tovább merészkedett: szívének legkedvesebb egyedeit sokszor a koktélpartikra is magával vitte.
A Magyar Maugli Zanzibáron ment állatokat: olvasd el Flaskay Dániel nem mindennapi történetét is!
Kiemelt kép: Frida Kahlo és majma 1944-ben (Sylvia Salmi/Bettmann via Getty Images)
