Néhány évtizeddel ezelőtt anyáink, nagyanyáink nem igazán ismerték az önjutalmazás fogalmát. Tették a kötelességüket, ez volt a dolguk. Aztán a 90-es években jött Cindy Crawford, és olyan meggyőzően mondta a kamerába az egyik kozmetikai cég reklámjában, hogy „mert megérdemlem”, hogy bogarat ültetett a nők fülébe.

Ha a nagyanyák nem is, de az anyák és fiatal nők azonosultak a gondolattal, és elkezdték kapiskálni, hogy megérdemelnek bizonyos apró örömöket. És hogy hol tartunk ebben a kérdésben ma? 2024-ben a jelenségnek természetesen neve is van, amit hol máshol kaphatott, mint a TikTokon? Itt van a „little treat culture” (szó szerint kis élvezet vagy apró jutalmazás kultúra), azaz az önjutalmazás új korszaka. Vajon jót hoz nekünk, vagy ez is tele van buktatóval, mint a TikTok trendek jelentős része?

Nem ma kezdődött

Bár maga a kifejezés, a „little treat culture” új dolog, maga az elképzelés azonban koránt sem az, olvashatjuk a huffpost.com cikkében. Az írás hivatkozik egy marketing szakember véleményére is, miszerint a „little treat” őt a lipstick index, majd később a „nail polish index” teóriára emlékezteti.

Ezek arról szóltak, hogy a vásárlók pénzügyi nehézségeik esetén hajlamosabbak kisebb, megfizethető luxusra költeni, például egy rúzsra vagy egy körömlakkra.

Szerinte a „little treat” kultúra ugyanúgy a vásárlási terápia egyik formája, de kicsi és elérhető árú dolgokra fókuszál, nem a költésen van a hangsúly.

Ha TikTok trendekről beszélünk, nehéz hivatalos definíciót felállítani dolgokra, de ha valaki esetleg nem tudná (múlt hétig én sem tudtam), a „little treat” kultúra azt a gyakorlatot jelenti, amikor valami nehéz, kényelmetlen vagy unalmas dolog elvégzését jutalommal ismerjük el önmagunk számára.

A huffpost.com cikkében egy Los Angeles-i terapeuta arról számol be, hogy rengeteg 20 és 40 közötti, elsősorban nőt érint ez a jelenség. A The New York Times pedig egy 2022-es cikkében arról beszél, hogy a „little treat” kultúra felemelkedése valószínűleg a pandémia veszteség- és tehetetlenségérzésére adott válaszunk.

Jár neked egy szép barack

Magával a jelenséggel egyébként nem most találkoztam először az interneten. Tavaly nyáron lettem figyelmes a momlife_comics nevű Instagram-oldalon az „eat that peach” nevű kezdeményezésre. Ez arról szólt, hogy nyugodtan vegyék a bátorságot az anyák, és egyenek egy szép szem barackot.

Mert nemcsak az otthagyott, félig megcsócsált, kibelezett gyümölcsök járnak nekik az uzsonnásdoboz aljáról, hanem egy szép, érintetlen darab is.

Banálisnak tűnik az egész, de tényleg van benne valami. Az anyák legnagyobb része a gyerekeinek tartogatja a szép gyümölcsöket, ő pedig elvan a maradékokon, miközben ugyanúgy szüksége van azokra a vitaminokra, mint a gyerekeknek. Míg ez a közösségi médiában terjedő trend inkább az anyák mártíromságát hivatott visszaszorítani, addig a „little treat” kultúra – eredetileg legalábbis – az önjutalmazásra hívja fel a figyelmet.

De hogy még régebbre menjünk vissza, az internet előtti korba, érdemes néhány szót említeni az úgynevezett Premack-elvre, amelyet David Premack amerikai pszichológus dolgozott ki a hatvanas években.

Az elv azt mondja, hogy nagyobb valószínűséggel végzünk el egy feladatot, amelyhez nincs kedvünk, ha jutalom jár érte.

Tehát ha a kevésbé vonzó feladatainkat vonzóbb dolgokkal jutalmazzuk. De ezek nem feltétlen tárgyi természetűek, sőt! Premack arról beszél, hogy ha például kitakarítjuk a fürdőszobát, utána leülhetünk és megnézhetünk egy részt a kedvenc sorozatunkból. Ez a megközelítés arra az egyszerű természetes törekvésünkre épül, hogy élvezetes dolgokkal segítsük át magunkat a kevésbé élvezeteseken.

Az öngondoskodás fontos, de a little treat kultúrának is lehetnek hátulütői. Nem szabad, hogy elveszítsük miatta belső motivációnkat (Fotó: Getty Images)

De mostani kutatások is azt bizonyítják, hogy önmagunk jutalmazása jobbá teheti a munkánkat és boldogabbá minket. Egyes kutatások szerint nem a jutalom nagysága a lényeg, hanem az azonnalisága. Nem abban rejlik az ereje, hogy nagy vagy értékes, hanem hogy rögtön ott van, amint végeztünk az utálatos feladattal.

Hogyan mehet félre az önjutalmazás?

Nem mindegy azonban, hogyan jutalmazzuk magunkat. Kialakítani egy rendszert sokkal többről szól, mint random jelleggel kényeztetni magunkat. Egy jó rendszerben az is benne van, hogy jól választunk jutalmat annak tükrében, mik a céljaink és mi a fontos számunkra. A jól időzített és jól eltalált „little treat” pozitív visszacsatolást jelenthet és megteremtheti az egészséges körforgás alapjait. Növelheti a motivációt, jobbá teheti az érzelmi állapotunkat az adott pillanatban és elősegítheti a sikerélményünket.

Nem mellesleg ezek az apró jutalmak kellemesebbé tehetik a mindennapjainkat is.

Adnak egy kis szünetet a mókuskerékben, és segítenek, hogy tegyünk valamit az érzelmeinkért. Ahogyan az sem mindegy, hogyan jutalmazzuk magunkat, az sem mellékes, milyen gyakran és milyen mértékben tesszük. Ha például elmegyünk vérvételre, és utána felvásároljuk a fél csokipultot, vagy levisszük a szemetet, és emiatt megnézünk egy 50 perces epizódot a kedvenc sorozatunkból, az nem feltétlen vezet azokhoz az előnyökhöz, amelyekről fentebb beszéltünk. A little treat kultúrának vannak hátulütői is, amelyre egyre több pszichológus hívja fel a figyelmet az interneten.

A legtöbbjük azt mondja, hogy ha az ember rászokik arra, hogy folyton külső motivációra hagyatkozik, még az olyan dolgokban is, amelyek nem is annyira kellemetlen hétköznapi dolgok, előbb-utóbb elveszti belső motivációját.

Márpedig a belső motivációnál nincs erősebb hajtóerő, legyen szó apró dolgokról és a legnagyobb kihívásokról is.

És bár az apró jutalmak jóleső érzéssel tölthetnek el, azért ezek mégiscsak pillanatnyi örömök, ráadásul függőséget is kialakíthatnak bennünk és azt a hamis érzetet kelthetik bennünk, hogy egy flancos latténak köze van ahhoz, hogy végig rágtuk magunkat egy Excel táblázaton. Pedig valójában nincs. Még a TikTokon sem.

Nem megy a feltöltődés és az önjutalmazás? Akkor olvasd el tippjeinket!

Kiemelt kép: Getty Images