Illatokkal az ősidők óta foglalkozik az emberiség. A tudósok 2005-ben egy négyezer éves ciprusi parfümgyárat tártak fel, de azt is tudjuk, milyen parfümöt használt Kleopátra, az ókori görögök minden istenükhöz társítottak egy virágot, a rómaiak pedig illatos balzsamokkal kezelték testüket. Időszámításunk előtt 1200-ból maradt fenn az általunk ismert első parfümőrről szóló ékírásos tábla, de a Bibliában is találunk parfümreceptet, tehát Leonardo da Vinci érdeklődése az illatok iránt cseppet sem volt kirívó vagy példa nélküli.

Parfüm a reneszánsz idején

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a különböző illatokat régen a mosdatlan, zuhanyzót hírből sem ismerő emberek hintették magukra, hogy elfedjék a testszagukat. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. Való igaz, hogy úri körökben erre is használni lehetett az illatanyagokat, ám azok sokkal több területén voltak jelen az életnek.

A reneszánsz korban a tömjén és a mirha mindennapos használatban volt a vallási szertartások során.

Emellett a különféle illatokról azt tartották, hogy fertőtlenítő hatásúak, így nagy arányban használták őket járványok idején. Más, kellemetlen szagú keverékeket a bűnözők elriasztása érdekében készítettek, az egyik recept szerint vizeletet és emberi ürüléket kellett üvegedényben érlelni egy trágyakupac alatt egy hónapig. Garantáltan távol tartott bárkit és bármit.

Fotó: Getty Images

Itáliai alkimisták ezekben az időkben alkották meg azokat a híres parfümöket, amelyek aztán Európa-szerte a magas rangú nők kedvenceivé váltak. A virágillatok szinte teljes skáláját ismerték, a jázmin, a levendula, a rózsa, az írisz, a keserű narancs és a mandula általánosan használt alapanyagoknak számítottak. Olajjal keverve is használták őket, de már kezdődtek a lepárlások is, miközben keletről egyre özönlöttek az érdekes és különleges fűszerek, növények, a kakaó, a vanília, a szegfűszeg, amelyekkel kísérletezni lehetett.

Tudtad? Az első modern parfüm magyar találmány volt – és ma is megszagolhatod!

Ezen kívül pedig a mosott ruhákat is illatosították. Olyannyira, hogy a levendula is a lavare azaz mosás szóból kapta a nevét. De a ruhák mellett a textilszalvétákat is meglocsolták pár csepp narancsvirág-kivonattal. A gazdagok és hatalmasok a kesztyűiket és az alsóruházatukat is illatosíttatták, hogy így előzzék meg a betegségeket, fertőzéseket. Akkoriban úgy vélték, bizonyos illatok akár a gonoszt is távol tartják (s ezt nem csak a trágya alatt érlelt rettenet érte el).

Leonardo da Vinci rajongott az illatokért

Leonardo Da Vincit az élet minden formája lenyűgözte, legyen szó állatokról, növényekről. Elmélyedt a kémia tudományában, szeretett kísérletezni, így illatkeverékeket is alkotott. Ismerte azokat az eljárásokat, amelyek segítségével egy virágból vagy levélből kinyerhette annak illatanyagait, tudta, mik az illóolajok, képes volt desztillálni, alkoholban vagy zsírban oldani, a technikákat pedig különféle alapanyagokkal tesztelte.

Kapcsolódó: Miért ilyen drága dolog a parfüm?

Festőként maga keverte a színes festékeket, ehhez is ismernie kellett a különféle anyagok viselkedését, oldhatóságát. A különféle gyanták és növényi összetevők parfümök alapanyagaként is megállták a helyüket. Az ő meglátása szerint a festészet, a művészet nyújtotta látványnak szerves részét képezték az illatok is.

Da Vinci Donna Nuda című festményéről úgy tudni, hogy a képnek szándékosan olyan illata volt, mint az eső utáni erdőnek.

Ezt úgy érte el, hogy az általa használt olajfestékbe különböző illatanyagokat kevert – épp olyan arányban, hogy azoknak összhatása a kívánt eredményt hozza.

Leonardo da Vinci Donna Nuda című festménye (Fotó: PHAS/Universal Images Group via Getty Images)

Ismerjük a festményeit, gondolkodását, rajzait, gépeit, hogyhogy nem hallottunk a parfüm iránti szenvedélyéről? Valószínűleg azért, mert akkoriban a szaglást alacsonyabb rendű érzékelésnek tartották. Állatiasnak, de minimum gyerekesen primitívnek. Ma már persze tudjuk, milyen hatalmas szerepet tölt be a szaglás az életünkben, az érzelmeink, emlékeink visszaidézésében.

Akkoriban azonban még nem tartott itt a tudomány.

Ez a hozzáállás okozta, hogy Leonardo da Vinci a titulusai szerint kiváló festő, tudós, matematikus, mérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zenész, filozófus és író volt, de nem parfümőr.

Kiállítás hozta vissza Leonardo da Vinci illatait

A Leonardo da Vinci és a reneszánsz parfümjei című kiállítás nyáron volt megtekinthető a franciaországi Amboise-ban, a Château du Clos Lucé-ban. A tárlaton kiderült, a mestert valóban a végletekig érdekelte a parfüm – erről szerencsére igen kiterjedt forrásanyag maradt fenn. Feljegyzéseinek híres gyűjteményében, a Codex Atlanticusban Da Vinci sok információt hagyott az utókorra a reneszánsz korabeli higiéniáról, testápolásról, a növények desztillációjáról és a parfümkészítés módszereiről.

Kapcsolódó: Interjú Minya Viktória parfümőrrel

A feljegyzések alapján Laura Bosetti Tonatto torinói illatszerész újraalkotott néhány korabeli parfümöt, illetve három levendulás illatot dolgozott ki, melyek a mester életének egy-egy szakaszát képviselik. Ezek közül a tiszta levendulával játszó az, ami Leonardo ifjúságát jelképezi, ugyanis ezt a virágillatot szívhatta magába toszkán szülővárosa utcáin. Aztán a levendula és a rózsa keveréke a mester leginkább virágzó korszakát szimbolizálja, a levendula és a borostyán pedig a művész érett időszakára utal.

Ha már parfüm: Ezek a modern illatok ősszel verhetetlenek. 

Kiemelt kép: Leonardo Da Vinci portréja egy 1651-es metszeten – Fotó: Stefano Bianchetti/Corbis via Getty Images