Nyáron olvastam a svéd Moa Herngren A válás című népszerű regényét, amit már 22 országban kiadtak, és az év egyik sikerkönyve. A válás népszerűsége egyáltalán nem annak köszönhető, hogy vidám, könnyed hangvételben dolgozza fel az egyébként sokaknak tragikus életeseményt, sőt!
A történet olvasása olyan érzelmeket hoz felszínre, hogy az író maga is attól félt, emiatt nem lesz népszerű majd a műve. A svéd szerzővel, Moa Herngrennel beszélgettünk a családi kapcsolatokról, a féltve őrzött titkok fontosságáról és arról, hogy valójában a legtöbb házasság nagyon hasonló hibákon bukik el.
A könyvről
A válás két főszereplője Bea és Niklas, akik 32 éve élnek (látszólag) boldog, harmonikus házasságban. Kamaszlány ikreik igen különbözőek, teljesen másképp élik meg a felnőtté válás nem éppen egyszerű útját, miközben a szüleik házassága egyik a pillanatról a másikra darabokra hullik. Túlhajszolt orvosigazgató apukájuk, Niklas egyszer csak nem megy haza, pedig másnap utaznának a szokásos, idilli, több hetes tengerparti vakációjukra a nagyszülőkhöz.
Először Bea oldaláról ismerjük meg a helyzetet, az asszonyt hideg zuhanyként éri, hogy férje eltávolodott, nem tudja megérteni, elfogadni és feldolgozni. De mielőtt nagyon megsajnálhatnánk és a keblünkre ölelnénk a középkorú anyukát, a következő fejezeteben megismerjük a férje megélését, és ez teljesen más megvilágításba helyezi a történetet. A könyv olvasása alatt pedig egyszer csak észrevesszük, hogy egyik-másik szituációban magunkat látjuk – és nem a legjobb színben.
Moa Herngren regénye, A válás (Helikon Kiadó) letehetetlen könyv, de nem könnyű olvasmány
Mesélj kérlek, a munkamódszeredről és a témaválasztásról! Nem A válás volt az első alkotásod, amelyben a családi kapcsolatok és a válás volt fókuszban.
Ez a kifogyhatatlan témakör nagyon közel áll hozzám. Fontos számomra, hogy egy kapcsolati problémát ne egy szemszögből mutassak be. Először a Bonus Family sorozat forgatókönyvírójaként dolgoztam ezen a témán, a film a mozaikcsaládok olykor nehéz, de szép hétköznapjait mutatja be. Én magam is bonyolult mozaikcsalád tagja vagyok. Később Az anyós című regényemben egy másik komplikált kapcsolatot mutattam be.
Elképzeltem, anyaként milyen lenne, ha a fiam megszakítaná velem a kapcsolatot, és nem engedné, hogy találkozzak az unokámmal.
Ez az egyik legnagyobb félelmem, szinte egy thriller rajzolódott ki a fejemben. Ez volt az első könyvem, amiben már több szemszögből mutattam be egy kapcsolat összetettségét és egy probléma komplexitását. Az írás maga számomra tele van felfedezéssel: az emberi lét kérdéseit kutatom, és az érzelmeket, amik irányítanak bennünket. A válás megírásához az adott inspirációt, hogy óriási válási hullám alakult ki körülöttem. Az ötvenes éveim közepén járok, sok velem egyidős barátunk, rokonunk vált el az utóbbi években.
Azt vettem észre, hogy az emberek kényszert éreznek, hogy valamelyik fél mellett álljanak ki.
A szakító fél ilyenkor kizárólag rossz ember lehet, az elhagyott pedig csak jó. A súlyos problémák azonban nem egyik napról a másikra alakulnak ki, csak nem beszélünk róluk, és így általában mindenkit meglepetésként ér, ha egy közeli pár elválik.
Miért Bea perspektívájával kezdted a történetet?
Bizonyos szempontból könnyebb feladat volt, hiszen magammal azonosítottam őt, teljesen belehelyezkedtem Bea helyzetébe. Plusz mivel éjszakákon át lelkiztem telefonon a válás kellős közepén álló barátnőimmel, abból is tudtam meríteni. Ezután következett a férj, Niklas nézőpontjának bemutatása, ami már sokkal nehezebb volt. Ezt a részt annyiszor írtam át, amíg meg nem találtam a tökéletes hangot a karakterhez. Rengeteg beszélgettem a férfi barátaimmal is, hogy ők hogyan élik meg a házasság és a válás nehézségeit.
Úgy próbáltam Niklas fejébe férkőzni, hogy közben ne befolyásoljon Bea fájdalma.
Azt kellett valahogy átadnom, hogy Niklas nincs tisztában a saját érzéseivel. Olyan sokáig nyomta el magában a vágyait, érzéseit, hogy másoknak megfeleljen, hogy szinte idegenné vált saját maga számára. Ha egy ilyen ember hirtelen szembesül a valódi érzéseivel, akkor menekülni akar. Niklas egyáltalán nem akarta bántani a feleségét, csak hirtelen maga alá temette a felismerés, hogy már nem boldog.
Moa Herngren (Fotó: Anna-Lena Ahlström)
A könyv olvasása közben folyamatosan kényelmetlenséget és frusztrációt éreztem. Veszekedtem volna Beával és Niklasszal, vagy éppen a saját hibáimat fedeztem fel. Szándékosan feszíted túl az olvasók idegeit a kissé irritáló szereplőiddel?
Térjünk kicsit vissza a karakterek megformázáshoz. Amikor elkezdtem írni a könyvet, akkor komoly önvizsgálatot tartottam. Addig ástam, amíg meg nem találtam azokat a tulajdonságaimat, amiket a legkevésbé szeretek és amelyeket valószínűleg a férjem sem kedvel. Vajon mi lenne a válóok, ha szétmennénk? Melyek azok a hibáim, amelyeket legszívesebben elhagynék, de képtelenek vagyok rá?
Bea többször kiemeli, hogy ő visz a hátán mindent, gondoskodik a gyerekekről, utazást szervez, a lakásfelújítást menedzseli stb.
Közben pedig nem ismeri be, hogy élvezi, hogy ő irányíthat. Nem akartam szentnek beállítani, felruháztam irritáló személyiségjegyekkel is, és még ellene is fordítottam a jó tulajdonságait. Sokan nem akarják meglátni magukban ezeket a hibákat, még akkor sem, ha a másik fél végül rávilágít. Tehát csak a szokásos esendő emberi viselkedéseket mutattam be, de ez épp elég frusztráló mindenkinek. Kicsit féltem is, amikor megjelent a könyv, hogy emiatt a kellemetlen, nyugtalanító érzés miatt nem fogják szeretni az emberek a könyvemet, de úgy tűnik betalált és az olvasók elevenébe vág.
Ki akarna ilyen idegesítő könyvet olvasni szórakozásból?
(Nevet) Egyébként azokra az emberekre van ilyen erős hatással, akik eleve önreflektívek, elgondolkodnak magukon és a tetteik következményén.
Melyek a leggyakoribb problémák, amelyek a tapasztalatod szerint váláshoz vezetnek?
A kommunikáció hiánya, vagy az, hogy ha beszélgetnek is a párok, akkor finomkodnak, félnek kimondani, ami valóban nyomja a lelküket. Előbb fel kell ismerni a valódi érzéseinket, majd át kell törni a kommunikációs gátakat, egyik sem könnyű. Ehhez magunk mögött kellene hagyni a rossz mintákat, változtatni a beidegződéseken. Hiába nem szeretünk olyan emberek lenni, amilyenek vagyunk, mégis benne ragadunk egy szerepben, és a másiktól várjuk, hogy tegye jobbá a kapcsolatot.
Bea és Niklas házassága egy súlyos titokra épül. Minden házasságban vannak titkok? És ha vannak, feltétlenül rosszak? Nem kifejezetten olyan tragikusra gondolok, mint ami a könyv főszereplőnek életét keserítette meg.
Minden kapcsolat nehéz, de úgy még nehezebb, ha bizonyos dolgokat nem tarthatsz meg magadnak. Ezek nem feltétlenül mocskos, gonosz titkok. Kell minden félnek saját tér, nem kell mindennek transzparensnek lennie. Nagyon vékony a mezsgye, amikor még a titkok ellenére működik egy kapcsolat, és amikor már túl sok a titok és már árt. Szerintem ennek az az oka, hogy a túl sok titok eltávolít. Ha pedig meg mersz osztani titkokat, az bizalmat épít, és fejlődhet tőle a kapcsolat. A legjobb tanács, amit adhatok, hogy
akkor beszéljük meg a komoly gondokat, amikor még a dolgok jól mennek, és még közel érezzük a másikat.
Amikor már tele vagyunk sérelemmel, és nem érezzük jól magunkat, sokkal nehezebb megbeszélni a problémákat. És ilyenkor már sokkal nehezebb a titkokat is felhozni.
Mi a legfőbb üzeneted azoknak, akik most túl nehéznek tartják a házasságukat, és változtatni szeretnének?
Fontos, hogy mindig legyünk nyitottak a változásra és változtatásra. A házasság évei alatt mindannyian megváltozunk, mi is és a másik fél is, ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni. Ami a megismerkedésünk idején tetszett, az ma már nem biztos. A házasodási vágy mögött a legtöbbször az áll, hogy szeretnénk biztonságban lenni mindenféle szempontból, imádjuk az „együtt a világ ellen” érzést. Elvileg minél régebben vagyunk benne a kapcsolatban, annál biztonságosabbnak érezzük, de éppen a rutin és kiszámíthatóság öli meg a vágyat. Nagy feladat megtalálni a biztonsági zóna és az érdekes zóna közötti egyensúlyt.
Niklas összeomlásának egyik oka a folyamatos pénzügyi szorongás. Eladósodott, és a sok hitel miatt túl nagy lett rajta a nyomás. Magyarországról nézve nem tűnt reálisnak, hogy egy sikeres svéd orvosnak ilyen problémái lehetnek egy olyan jóléti államban, mint Svédország.
Valóban nagyon erős a szociális háló, de nálunk nem gazdagok az orvosok, jól élnek, nincsen anyagi problémájuk, de nem a felső réteghez tartoznak. Svédországban is tudnak sokat keresni, de kidolgozzák a belüket érte. (Svédországban a magyarországihoz hasonló vegyes egészségügyi ellátás van, vannak népszerű magánkórházak, de jár állami ellátást az állampolgároknak alanyi jogon. – a szerk.) Az apukám is gyerekorvos, és mindig jól keresett, de nem is voltak akkora igényeink, mint Beának a könyvben.
Bea nagyravágyó volt, nem érte be a szerény életmóddal,
fontos volt neki, hogy státuszszimbólumokkal villogjon: új autóval és magazinba illő új konyhával. Ezzel sem lenne baj, ha megengedhetnék maguknak, de nem gazdagok. Ez a pénz- és státuszszimbólum hajhászás szerintem rettentő szomorú, és Beának is hatalmas pofon, amikor kiderül, hogy többek között ez gyengítette meg a házasságukat.
Bea és Niklas szimpatikusak neked? A való életben szívesen barátkoznál velük?
Mindig olyan karaktereket formálok, akik szimpatikusak, még a rosszakban is van valami, amivel kapcsolódhatok. És valahogy mindig úgy gondolok a szereplőimre, hogy csupa jót kívánok nekik és kedvelem őket. Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkezik – nemcsak egy válási szituációban, hanem minden emberi kapcsolat tekintetében.
Maria, a szerető is szimpatikus, talán már túlságosan is az. Direkt egyensúlyoztad ki ezt a depresszív közeget egy nyugodt, optimista személyiséggel?
Szándékosan szerettem volna szerethetővé tenni őt. Éreztetni, hogy nem véletlen, hogy Niklast ennyire felvillanyozza és színt hoz az életébe. Semmiképp nem akartam démonizálni, hogy egy szerető csak gonosz lehet egy viszonyban. Ráadásul Niklas motivációját is meg kellett értetnem, és túl könnyű lett volna azt a forgatókönyvet követni íróként, hogy a „szemét ribanc szerető” elvette Bea férjét.
Képesek vagyunk úgyis azt feltételezni, hogy egy harmadik csak gonosz lehet, de az élet nem ilyen.
Az emberek megismerkednek egymással, és egyszer csak szerelmesek lesznek, nem feltételen a szexért járnak össze, hanem mert tényleg kapcsolódnak. Ezt szerettem volna árnyalni, és igen, abban igazad van, hogy ebbe a sötét regénybe bele akartam egy kis fényt hozni.
Anyaként gyötrelmes volt olvasni, ahogy a pár kamasz ikerlányai is eltávolodnak az anyjuktól. Bea egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan, és akkor még velük is megromlik a kapcsolata.
Próbáltam egy kicsit kiegyensúlyozni a dolgot azzal, hogy az egyik lány egy darabig kitart, és ezzel felelősséget vállal az anyukájáért, de ez nem fenntartható. Megkérdeztem az elvált barátaim kamasz gyerekeit, hogy ennyi idősen hogyan élték meg a szüleik különköltözését. Azt mondták, hogy jobb volt megszabadulni a fojtogató légkörtől, ami rájuk sem volt jó hatással. Kipróbáltam fejben több forgatókönyvet, de arra jutottam, hogy jobb, ha a gyerekek újfajta kapcsolatot építenek ki mindkét szülővel. Tinédzserkorban az anya-lánya viszony amúgy is nagyon komplikált és furcsa.
A könyv borítóján olvashattuk, hogy A válás egy trilógia első része, Bea és Niklas történetének folytatását olvashatjuk majd a következő kötetben?
Nem, ezek különálló történetek lesznek, mindegyikben más-más családi kapcsolatot dolgozok majd fel. De nem vetem el a gondolatot, hogy egyszer visszatérjek Beához és Niklashoz, csak mostanában más kapcsolatok, problémák és családi viszonyok foglalkoztatnak.
A Helikon Kiadó a trilógia további köteteit is megjelenteti, a tervek szerint tavasszal érkezik a második kötet.
Kiemelt kép: Az író Moa Herngren, fotós: Anna-Lena Ahlström
Elindult a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk! Csatlakozz te is!
