Nem először hallani olyan ügyről, amiben ártatlan embert börtönöznek be hosszú időre, sőt – azokban az államokban, ahol halálbüntetés van érvényben – akár ki is végeznek. Tavaly mi is részletesen írtunk például Lamar Johnson ügyéről. Lamart majdnem 30 évig tartottak ártatlanul börtönben.
Abban a történetben egy nagyon szép emberi szál is meghúzkodott. Lamar hosszas bebörtönzése során egy önkéntessel levelezett, és részben ez segített neki megőrizni józan eszét, és ez védte meg a súlyos depressziótól is. Kedden pedig jött az újabb megrázó hír: a szintén amerikai Marcellus Williamst 23 év után kivégezték Missouri államban. Úgy, hogy a férfi végig fenntartotta az ártatlanságát, az ügyész minden szinten fellebbviteli indítványokat nyújtott be, és még az áldozat családja is ellenezte a kivégzést.
Ezzel párhuzamosan egy újabb, hasonló eset került a hírekbe, a mögötte húzódó emberi dráma pedig milliókat rázott meg világszerte. A japán bíróság csütörtökön mentette fel a most 88 éves Hakamada Iwaót, akit még 1968-ban ítéltek halálra – jogtalanul – gyújtogatásért és többszörös gyilkosságért.
Hakamada 1935-ben született Japánban. Fiatal korában alkalmi munkákból, később profi bokszból élt, visszavonulása után pedig munkát vállalt egy szójabab-pasztát előállító gyárban. 1966-ban élete ennek kapcsán vett drámai fordulatot. A gyár egyik vezetőjének otthonát ugyanis egy ismerten tettes felgyújtotta, miután őt, feleségét és két tizenéves gyermekét brutálisan halálra késelte. Emellett 200 000 jen is eltűnt a helyszínről.
Hakamada rosszkor volt rossz helyen
Hakamadát – aki egyébként a tűz oltásában is segédkezett – gyanúsítottként hamar letartóztatták. Beismerő vallomást tett, bebörtönözték, később azonban visszavonta vallomását, azt állítva, hogy kényszerítették.
Később kiderült, hogy Hakamadát a vallomástétel előtt valóban kínvallatták. Nem engedték, hogy igyon vagy vécére menjen, és olyan súlyosan bántalmazták, hogy végül megtört, és magára vállalta a bűncselekményt. 1968-ban halálra is ítélték, noha a bizonyítékok finoman szólva is ellentmondásosak voltak.
Nem stimmelt a sebek és az állítólagos gyilkos fegyver mérete, a helyszínen talált, vérrel szennyezett ruha pedig nem is illett Hakamadára.
Az egykori bokszoló eközben folyamatosan fellebbezett, de ügyének felülvizsgálata rendkívül lassan haladt. Először a tokiói bíróság, majd a japán legfelsőbb bíróság is megerősítette a halálos ítéletet, utóbbi 1980-ban. Ekkor Hakamadát a börtönön belül magánzárkába helyezték, ahol naponta várta a kivégzését.
Japánban ugyanis „kíméletességből” a halálra ítéltekkel és családjukkal nem közlik előre az ítélet végrehajtásának pontos idejét. Így a rabok folyamatos bizonytalanságban élnek, sosem tudva, mikor jönnek értük.
Ártatlanul vádolva
Ez az állandó stressz rendkívül megterhelő pszichológiailag, és Hakamada mentális állapota az évek alatt ennek eredményeképpen jelentősen leromlott. Ezt a poszttraumás stressz zavar, valamint a hosszú ideig tartó magánzárka is súlyosbíthatta, ami súlyos izolációs pszichózishoz vezethetett. Testvére, Hideko, aki végig küzdött fivére szabadon engedéséért, a napokban azt nyilatkozta, hogy Hakamada egyre inkább befelé fordul, és már a kapcsolatot sem tartja a külvilággal. A napokban megtört állapotban fotózták le.
Az ilyen hosszú börtönbüntetés és halálsoron töltött idő alatt gyakran jelentkezik depresszió, szorongás és paranoia. A pszichés károsodásokat Hakamada esetében tovább súlyosbította a harag és elkeseredettség érzése, mivel ártatlanul vádolták meg és ítélték halálra.
Az Amnesty International és Hakamada ügyvédje által készített jelentésekből kiderül, hogy Hakamada súlyos „intézményi pszichózisban” szenved, miután majdnem öt évtizedet töltött magánzárkában. Visszahúzódóvá vált, téveszmékkel küzd, mentális állapota olyannyira megromlott, hogy a perújrafelvételi tárgyaláson alkalmatlannak nyilvánították arra, hogy tanúvallomást tegyen.
Remény Hakamada számára
Testvére, Hideko viszont nem adta fel a küzdelmet, és mindent megtett azért, hogy tisztára mossa testvére nevét. Többször kért perújrafelvételt, de a bíróság több alkalommal elutasította az ügy újratárgyalását, miközben a közvélemény egyre inkább a bebörtönzött férfi mellé ált.
2006-ban két japán bokszvilágbajnok, Tokasiki Kacuo és Vadzsima Kojcsi és mintegy ötszáz szurkoló követelte, hogy indítsanak új eljárást, illetve napvilágra került az is, hogy az egykori bírák közül az egyik már az eredeti ítélethozatalkor ártatlannak tartotta a férfit. Később parlamenti képviselők is csatlakoztak a kampányhoz, amely Hakamada szabadon bocsátásáért küzdött.
Perdöntő DNS
2008-ban a hatóságok a helyszínen talált ruhadarabot DNS-vizsgálatnak vetették alá, és bebizonyosodott, hogy az áldozatok vére nem lehetett az ruhaneműn, mivel a vércsoportok nem egyeztek, így az a tettesé kellett legyen. Döbbenetes módon azonban itt ismét megállt az ügy anélkül, hogy a pólón lévő foltok DNS-ét összevetették volna Hakamadáéval.
Hakamada Ivao nővére tartja a kezében azt a tiszteletbeli bajnoki övet, amelyet a Nemzetközi Bokszszövetség adományozott a férfinak. (Fotó: Hitoshi Yamada/NurPhoto/Corbis via Getty Images)
Egészen 2014-ig kellett várni arra, hogy kiderüljön, nem is az ő vére van a pólón, ekkor szabadult ki a börtönből. A férfi ekkora viszont már begyűjtötte a világ talán legszomorúbb Guinness-rekordját, mivel ő töltötte a valaha volt legtöbb időt a halálsoron…
Amikor 2014-ben a DNS-vizsgálat eredménye bebizonyította, hogy nem az ő vére van a helyszínen talált pólón (érdekes adalék, hogy az ügyészség még ezt sem akarta elfogadni, mondván, hogy ennyi idő távlatából nem lehet hiteles az eredmény), az is napvilágra látott, hogy a nyomozás során bizonyítékokat hamisítottak.
Mégpedig úgy, hogy a nyomozók vérezték össze a pólót, hogy a korábban kicsikart vallomást alátámasszák. Hakamadát még ekkor sem mentették fel, de az új per előkészítésének idejére (hajlott kora miatt) házi őrizetbe helyezték.
Az elhúzódó jogi eljárások miatt az új per csak tavaly kezdődött meg, és idén szeptemberig tartott, amikor is a bíróság végre kihirdette a felmentő ítéletet.
A bíróság többek között megállapította, hogy „a nyomozók úgy manipulálták a ruhákat, hogy vért kentek rájuk”. Noha a felmentő ítélet azt jelenti, hogy Hakamadának és az érte küzdő 91 (!) éves nővérének igazságot szolgáltattak, ez nem adja vissza a férfi elrabolt életét, és most sokan újra arra keresik a választ, hogyan történhetett egyáltalán ilyesmi.
Hogyan történhetett?
Az egyik legfontosabb tényező, hogy az ügyet – ami egy befolyásos embert és családját érintett és nagyon felkavaró is volt – a hatóságok a lehető leghamarabb le akarták zárni, ezért túlzás nélkül az első kapóra jött (elvált, és bokszoló múltja miatt agresszióval vádolható) emberre ráhúzzák a dolgot. A következő mozzanat a nagy bizonyító erejűnek tartott (bár ebben az esetben kikényszerített) beismerő vallomás volt.
Az ennek alapján hozott ítélet felülvizsgálata már nagyon nehezen ment, részben azért, mert a japán igazságszolgáltatási rendszerben eleve nem gyakori az ilyesmi, részben azért, mert maguk az eljáró szervek nem akarták beismerni, hogy hibáztak. A japán társadalom erősen hierarchikus, és a hatalom, valamint a különböző közintézmények elleni kritika gyakran ellenkezik a társadalmi normákkal. A rendőrséget és az igazságszolgáltatást olyan tisztelet és bizalom övezi, ami megnehezíti a rendszerhibák beismerését vagy a rendszer megkérdőjelezését.
A rendszer önvédelme és a hibák elismerésének elutasítása sok esetben hozzájárul a bűnügyi hibák eltussolásához.
Vannak, akik szerint Hakamada ügye mögött politikai érdekek és hatalmi játszmák is meghúzódtak. Japánban a bíróságok, a rendőrség és az ügyészség gyakran szoros kapcsolatban állnak, ami megnehezíti az igazságszolgáltatási hibák kijavítását. A közvélemény és a média szerepe is korlátozott volt ügyének első évtizedeiben, és a nyilvánosság még nem volt képes arra, hogy nagyobb nyomást gyakoroljanak az igazságszolgáltatási rendszerre.
Az ügy végül azért haladt előre, mert emberi jogi szervezetek, mint például az Amnesty International nemzetközi nyomást gyakoroltak a japán kormányra és az igazságszolgáltatásra.
Ezek a szervezetek hosszan kampányoltak Hakamada Iwao ügyének felülvizsgálata érdekében, rávilágítva az eljárási hibákra és a bizonyítékok hibás kezelésére.
Halálbüntetés
Hakamada ügye természetesen ismét fellobbantja a halálbüntetéssel kapcsolatos vitákat is, hiszen a férfin tulajdonképpen már réges-rég végrehajthattak volna egy tulajdonképpen szándékos emberöléssel felérő ítéletet, amivel egy ártatlan ember életét vették volna el. Sokan viszont úgy vélik, a férfi élete így is oda, és nincs az a kárpótlás, ami családját vagy őt kártalaníthatná. Kérdés, hogy az igazságszolgáltatási rendszer esetleges hibáira a halálbüntetés eltörlése vagy az eljárásrend alapos felülvizsgálata jelenthet igazán jó megoldást.
Szimbolikus gesztus, hogy a férfit a Boksz Világszövetség (WBA) 2014-ben tiszteletbeli bajnokká nyilvánította. Az övet Hakamada megromlott egészségi állapota miatt az őt mindvégig támogató nővére vette át.
Ebben a korábbi cikkünkben a börtönviselt emberek visszailleszkedési lehetőségeiről írtunk.
Kiemelt kép: Getty Images
