„Na megyek, befizetem a hülyék adóját” – hallom sokszor a szomszéd ház egyik lakójától, aki minden héten menetrendszerűen elsétál a lottózóba, befizet néhány száz forintot és várja a csodát. Feltételezem, hogy évtizedek óta. A sokszor elsütött poénból arra következtetek, pontosan tisztában van vele, hogy a lottó annyit jelent, hogy valójában a nagy semmire költi a pénzét, mégis megteszi. És nincs egyedül. Eszébe sem jut, hogy online intézze a dolgot, vagy sms-ben, pedig ezek tényleg néhány gombnyomással megoldanák az egészet.
Ő lemegy abba a ronda kis üzletbe minden héten, és ennek valószínűleg az az oka, hogy várja ott valami más is a nyeremény ígéretén kívül.
A hely szelleme
Ezek az üzletek valóságos kis intézményekké nőtték ki magukat. Sokkal többről szólnak, mint 5 vagy 6 szám megtippeléséről (és akkor a többi szerencsejátékról még nem is beszéltünk). Itt az emberek szeretnek elidőzni, isznak egy műanyagpoharas kávét, beszélgetnek a pultban ülő személyzettel, a többi „vendéggel”, betérnek hetente akár többször is. A lottózó sok helyen olyan, mint egy nappali kocsma, ahol a hely szellemét nem az alkoholmámor, hanem a milliárdokba vetett hit és remény alapozza meg.
Mindezt nem bírálatként mondom. Nem véletlen, hogy ezekben az offline kis oázisokban elsősorban, sőt, gyakorlatilag csak az idősebb korosztály képviselteti magát. Számukra ez is egy program, egy lehetőség, hogy találkozzanak az ismerősökkel, sőt az sem kizárt, hogy az egyetlen esélyük, hogy barátságos emberi szót halljanak.
De vajon ehhez tényleg szükség van arra, hogy rendszeresen költsenek valami olyan dologra, amely nagy valószínűséggel sosem térül meg? Létezik úgynevezett időskori szerencsejáték-zavar, ami a játékfüggőség egy speciális fajtája, cikkünknek azonban ezesetben nem célja, hogy a szerencsejátékkal kapcsolatos mentális zavarokat taglalja. Most megelégszünk a „sima” lottózás lélektanával.
Hétszer nyert a lottón saját fejlesztésű stratégiájával egy férfi.
Az elmulasztott lehetőség réme
Meglepően sok kutatás és pszichológus foglalkozik azzal, hogy mi a lottózás lélektani háttere, miért ilyen stabil és változatlan dolog hosszú évtizedek óta. A statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy belénk csap a villám vagy hogy megtámad minket egy medve, mint annak, hogy nyerünk a lottón.
Egy tavalyi adat szerint hetente átlagosan 1.2 millió ötöslottó szelvényt vásárolnak Magyarországon, hatoslottóból pedig kb. 700 ezer fogy.
A „játékok” az idősebb korosztályok körében töretlen népszerűségnek örvendenek. Sokuk évek, évtizedek óta ugyanazokkal a számokkal játszik, és a nyerőszámok kihúzása után előszeretettel beszél azokól a bizonyos „majdnem”-ekről, amelyek végül meggátolták őt a nyerésben, illetve új stratégiákról, amelyek a jövőben esetleg több szerencsével járhatnak.
Tudod, hogyan alakult ki egyáltalán a lottó? A linkre kattintva megtudhatod!
Vannak, akik akár össze is gyűlnek, hogy együtt nézzék a sorsolást. Nem csoda, hogy nem merik megkockáztatni, hogy akár csak egy hetet is kihagyjanak, hiszen az az érzés munkál bennük, hogy ezzel kimaradhatnak valamiből. Akár lecsúszhatnak a várva várt nyereményről, akár elmulaszthatják azokat a közösségi élményeket, amely a lottózással járnak. Szóval lehet bármennyire is Y vagy Z generációs kifejezés, a FOMO veszélye hatványozottan érinti a lottózó időseket is.
A lottó ötös, ami mindent megold
Egyre köztudottabb tény, hogy a valaha volt lottó ötös nyertesek túlnyomó része néhány évvel a nyeremény után pontosan ugyanoda tért vissza az életben, ahol a szerencsenap előtt tartott. A legtöbben ennek ellenére azt feltételezik, velük másképp lenne, ők tudnának okosan és hosszútávon is működőképesen bánni a milliókkal, milliárdokkal.
Lássuk be, az emberek nagy többségének vagy időszakosan vagy folyamatosan vannak anyagi gondjai, és ezek jelentős része sokszor kilátástalannak tűnik. A számok kegyetlenek tudnak lenni, főleg, ha az ember azt próbálja kiszámolni, hány évig kell dolgoznia ahhoz, hogy vegyen egy lakást, és 150 év jön ki.
Sokak számára a legalapvetőbb dolgok, például egy szép otthon is teljesen elérhetetlennek tűnik, és az egyetlen megoldást egy főnyereményben látják.
Egy alkalommal brutális összegről szóló kezelési tervet kaptam a fogorvosnál. Elpanaszoltam egy meglehetősen ambiciózus, mondhatjuk úgy, törtető barátnőmnek, és hozzátettem, „kénytelen leszek lottózni”. „Ez a megoldási stratégiád?” – kérdezett vissza némi megvetéssel a hangjában, és egy pillanatra el is szégyelltem magam.
Pedig csak azt tettem, amit rajtam kívül emberek milliói tesznek a Földön: menekülőutat kerestem. A pszichológusok azt mondják, ez az a viselkedés, amikor a fantázia segítségével keresünk enyhülést az élet néha elviselhetetlen valóságából. Bár tudjuk, hogy elenyésző az esély a győzelemre, továbbra is lottózunk. Ez reményt ad és kapaszkodót, sőt, még meg is nyugtathat, ha arról fantáziálunk, hogyan fogjuk felhasználni a pénzt, és emelni a társadalmi státuszunk.
Ismered a győri Andraschek házaspár történetét, akik 2013-ban nyerték meg az ötös lottó főnyereményét? László 2024 májusában elhunyt – Dobray Sarolta még 2019-ben látogatta meg őket.
A játékosok téveszméi
Amikor az ember lottózik, bizonyos szempontból hasonló folyamatokat él át, mintha a rulettasztal mellett ülne vagy pénzben kártyázna. Ha például egymás után négy fekete lapot kap, elkezdi azt hinni, hogy az ötödik más színű lesz. Ezt nevezik a szerencsejátékos tévedésnek vagy szerencsejátékos-hibának, amikor a lottózók becsapják magukat és azt gondolják, a következő eredmény más lesz az ismétlődő események után.
Ugyancsak ezen a téveszmén alapul az a gyakori gondolat, hogy minden „majdnem megvolt” közelebb visz a nyeréshez.
Pedig az esélyek mindig ugyanazok, hiszen minden sorsolás a nulláról indul, így az esélyek soha nem az előző sorsoláson alapulnak.
Vannak, akik meggyőződéssel hiszik, hogy szerencsésebbek az átlagnál, ebből kifolyólag megérdemlik, hogy nyerjenek. Sőt, olyanok is akadnak, akik szerint nekik természetfeletti képességeik vannak, amelyekkel manipulálni tudják a nyertes számokat. És ebben akkor is töretlen a hitük, ha kudarcot vallanak, és azzal hitegetik magukat, majd legközelebb…
Tény, hogy a lottó főnyereményt nagyon kevesen nyerik meg. Ennek ellenére úgy tűnik, ez a parányi hányad életben tart egy egész intézményrendszert. Az elv pedig kicsit az, ami Jim Carrey karakterét mozgatja a Dumb és Dumber című filmben, amikor szíve választottja azt mondja neki, egy a millióhoz az esélye, hogy egymáséi lesznek. „Ezek szerint van esélyem” – feleli boldogan. És majdnem igaza lesz.
Ezekre a meglepő dolgokra költötték el pénzüket a legnagyobb lottónyertesek.
Kiemelt kép: Getty Images