Nem véletlen, hogy az őskorban és az ókorban a Holdat istennek tekintették. A görögöknél Szelénének, a rómaiaknál Luna istennőnek hívták, az egyiptomiak Honszu istenként tisztelték, a maják Ixchelként.

A nagy ókori gondolkodók próbálták megkeresni a tudományos összefüggéseket vele kapcsolatban, filozófiákat alkottak róla. Már tudjuk, miért nem alszunk jól telihold idején, hogy miként működik az ár-apály jelenség, de egyetlen rejtéllyel a mai napig senki sem boldogult: miért tűnik nagyobbnak a Hold, amikor lenyugszik vagy felkel?

A Hold rejtélye

Miközben az éjszaka közepén már fent van az égen, kicsinek tűnik, de amikor felkel és eltűnik, nagyobbnak. Mivel a Hold nem változtatja a méretét, csakis valamiféle optikai illúzióról lehet szó, de hogy pontosan milyenről, azt máig nem tudjuk. Persze akkor is nagyobbnak látjuk, amikor szuperhold van az égen,

de erről már kiderítettük, hogy akkor következik be, amikor a telihold fázisában az ellipszis alakú holdpálya a Földhöz legközelebbi pontján van.

Az ötvenezer kilométeres távolságcsökkenés is sokat számít, ilyenkor nagyobbnak, fényesebbnek látjuk az égitestet (a legközelebbi szuperhold október 17-én várható). Ez viszont nem ad magyarázatot a horizont vonalán közlekedő Hold látszólagos méretváltozásaira.

Ez az illúzió nem tartozik a Hold rejtélyei közé (Fotó: Getty Images)

Mitől látjuk nagyobbnak?

Ezen már Arisztotelész is sokat gondolkodott időszámításunk előtt. Ő a Föld légkörének nagyító tulajdonságát adta magyarázatként: amikor a Holdat a horizonton látjuk, a fénynek több sűrű légkörön kell áthaladnia, ami nagyítóként kitágítja azt. Csakhogy erről az elméletről mára tudjuk, hogy tévedés volt.

A legtöbb modern magyarázat abból indul ki, hogy az agyunk képtelen felfogni az olyan szokatlan tárgyak méretét és távolságát, mint a Hold.

Az egyik elmélet szerint a horizonton lévő tárgyak, fák, hegyek és épületek azt a benyomást keltik, hogy a Hold közelebb van, és ezért nagyobb méretűnek érzékeljük. Amikor a Hold magasan van az égen, és nincsenek közeli pontok, amikhez viszonyíthatnánk a méretét, távolabbinak és ezáltal kisebbnek érzékeljük.

Hasonlóan működik, mint egy híres illúzió

Az olasz Mario Ponzo már több, mint száz éve felfedezte, hogy milyen módon csap be minket az érzékelésünk. A képen mintha egy sínpárt látnánk, amin keresztben talpfák vannak. A két azonos talpfa különböző hosszúságúnak tűnik az összefutó vonalak miatt, pedig teljesen egyformák. Képzeletben fordítsuk fejjel lefelé a Ponzo-illúzió ábráját: talán valami hasonló történik a Holddal kapcsolatban is. Ha a Holdat a horizonton lévő ismerős tárgyak mellé helyezzük, akkor értékelni tudjuk hatalmas méretét, anélkül viszont nem.

A Ponzo-illúzió: a kék vonalakat különböző méretűnek látjuk az összefutó sínek miatt, de jobbra látszik, hogy teljesen egyformák (Kép: Getty Images)

A szakértők véleménye

A NASA szerint azonban ezek sem tökéletes magyarázatok. Elárulták, hogy a Föld körüli pályán utazó űrhajósok is tapasztalják a Hold illúziót, pedig nekik nincsenek a horizontjukon olyan tárgyak, amelyek eltorzítanák a távolság és a méret érzékelését. Így aztán a NASA annyival elrendezi a témát, hogy nem létezik teljes magyarázat, de

abban biztosan egyetértünk, hogy akár valós, akár illúzió, az óriási, fényes Hold gyönyörű látvány.

Meghitt, ugyanakkor kísérteties hangulatot áraszt, amit jobb egyszerűen csak élvezni, annak tudatában, hogy az univerzumról és saját agyunkról összegyűjtött tudásunk csak apró töredéke azoknak a bonyolult, nagyszabású folyamatoknak, amelyek körülöttünk zajlanak.

Vajon a Hold téged is befolyásol? Derítsd ki!

Kiemelt kép: Getty Images