Az ember mindig is kíváncsi volt arra, mások mit gondolnak róla. Az evolúció úgy alakította, hogy fontos számunkra a társadalomban elfoglalt helyünk. Most, hogy a közösségi médián keresztül kiteregetünk magunkról elég sok mindent, mindennapossá vált ez a megfelelési vágy. Vágyunk arra, hogy, akik követnek bennünket, azok előtt csak jó színben tűnjünk fel.
Valld be, te is biztosan megnézted, miket posztoltál az utóbbi időben, amikor az új kollégád bejelölt! Vagy gyorsan nagy takarítást tartasz a régi képeid és posztjaid között, mielőtt te követni kezded a kiszemeltedet!
Eloise Skinner író és pszichoterapeuta szerint ez egy teljesen természetes jelenség, amely elég sokan művelnek nap mint nap.
A szakember szerint a saját profilunk átnézése az önreflexió része,
vagyis felfoghatjuk pozitív aktusnak is. A profilunk rendszeres átböngészése abban a vágyunkban gyökerezik, hogy többet tudjunk meg arról, hogy kik is vagyunk valójában.
Íme 2 emoji, amit nem kedvelnek az idősebbek a közösségi médiában és csetelés közben.
Ki vagyok, mi vagyok?
„Meg akarjuk érteni, hogyan látnak minket mások – mondta a mentálhigiénés szakember. – Miközben megpróbáljuk megérteni önmagunkat, megválaszoljuk az örök kérdést, hogy kik vagyunk, és ez segít eligazodni az életben.”
Akkor nyúlunk rögtön a telefonunk után és nyitjuk meg a közösségi appokat, amikor elbizonytalanodunk és nem kapunk elég visszajelzést a környezetünkből, hogy értékesek, szerethetők vagyunk. „A társadalmi elfogadás és a közösségben elfoglalt státuszunk megtartása ösztönös vágyunk, ezt az evolúció alakította így” – állítja Zoe Mallet pszichológus a Mashable-nek.
Manipulálunk a profilunkkal, de ez normális
„A közösségi média profilunk kialakítása egy tudatalatti próbálkozás, hogy növeljük a társadalmi rangunkat, növeljük az esélyeinket, hogy valahova tartozzunk, és pozitív önképet alakítsunk ki, ami nem mellékesen
a túlélési mechanizmusunk részét képezi” – mondta Mallet.
A saját közösségi profilunk szerkesztése csak egy újabb módja annak, hogy kontrolláljuk mások önmagunkról alkotott képét. A baj akkor van, ha a perfekcionalizmus, vagyis a tökéletességre való törekvés miatt ezt túlzásba visszük.
Létezik tökéletes profil?
Aligha! Maximum a közösségi médiában tökéletesnek mutatott élet – és nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy másokhoz hasonlítjuk a profiljainkon keresztül magunkat.
„A folytonos méricskélés eredhet az identitásunkkal kapcsolatos bizonytalanságból vagy abból a túlzóan önkritikus alap habitusból, hol miben kellene javulnunk” – mondta Skinner. Ennél sokkal tudatosabban kell használnunk a közösségi média felületeket, mert ha már oda fajul a dolog, hogy magunkat bántjuk, mert nem találjuk elég értékesnek magunkat a profilunk alapján, akkor azzal csak ártunk magunknak.
A legújabb kutatások kimutatták, hogy a közösségi média nézegetésével töltött túl sok idő depresszióhoz vezethet.
Az is természetes, ha a posztjainkra érkezett sok pozitív visszajelzés örömmel töl el. Ilyenkor érkezik meg az a várva vált visszajelzés, megerősítés, amire vágytunk. Biológia nyelvén: szimplán a dopamin okozta elégedettséget érezzük. Pontosan ezt akarjuk újraélni, amikor újra és újra visszatérünk a régebbi posztjainkhoz, megnézzük a reakciókat, kedves kommenteket, és rögtön jobban érezzük magunkat.
A másik véglet, ha valaki elbízza magát és önelégülten tekint másokra a profiljuk alapján. Egyszerűen a helyén kell kezelni a közösségi médiát: nosztalgiázzunk, használjuk naplóként, kapcsolattartásra vagy akár az önreflexió eszközeként, de ne lássunk benne többet!
Ártatlan embereket vádolhatnak meg az egyik közösségi média trendjei miatt.
Kiemelt kép: Getty Images