Öltözködési stílusunk évezredek óta formálja az indentitást, az önkifejezést, a kultúrát. Tervezők fel-, stílusok pedig eltűnnek, az anyagok, formák, színek izgalmas kaleidoszkópja azonban örök körforgásban tartja a divatot.
Miközben az őszi bemutatók kifutóin már a 2025-ös tavaszi-nyári trendek meghatározó darabjaiban gyönyörködünk, óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: nem láttuk ezt már valahol? A déja vu érzés nem véletlen, hiszen például az év eleji stílus beharangozók a kilencvenes évek divatereklyéitől voltak hangosak.
Az idei évben így kerültek újra elő a szekrények mélyéről a cargo és capri nadrágok, a masni, a pink szín vagy a szokatlan kivágások.
Az évek óta tartó Y2K-nosztalgiának köszönhetően reneszánszát éli a trapéznadrág, a csőtop és a 2000-es évek kedvenc aprócska ruhadarabja, a baby tee. Velúr tréningruhám nekem ugyan nem volt, de kedvenc csípőfarmeremtől már csak a szép emlékek miatt sem tudtam megszabadulni. Hogy ez milyen bölcs döntés volt, akkor derült ki, amikor unokahúgom a szokásos őszi ruhaszelektálás során nekem szegezte a kérdést: „ugye kölcsön adod?” Mosolyogva adtam át az ikonikus darabot, de a szekrény mélyén megbújó, bronzos árnyalatú bagett táskáról mélyen hallgattam.
Carrie Bradshaw-hoz hasonlóan mi is nehezen válunk meg az olykor naftalinszagú daraboktól, és miért is tennénk, amikor egy csapat gimnazista mellett elhaladva arra leszünk figyelmesek, hogy anyáink blúzát és ékszereit, illetve az általunk imádott stílusú darabokat viselik.
De hogy jöhet vissza minden, amitől egyszer már meg akartunk szabadulni, egyáltalán miért körkörös a divat?
Charli D’Amelio a Z generációsok egyik kedvenc influenszere 2024 szeptemberében:
A 20 éves szabály…
A divat általában húszévente ismétlődő ciklusokat követ, így lesz az imádom darabokból gyűlölt ruha, a még elmegy viseletből újra örökzöld kedvenc. A tíz év még nem elég, a harminc viszont már túl sok. A ciklikusság folyamatában főszerephez jut a nosztalgiafaktor, hiszen tagadhatatlan a varázsa mindannak, amit egyszer már viseltünk. A tervezőket és a fogyasztókat egyaránt vonzza a letűnt korok esztétikája, mert minden ruha, kiegészítő vagy cipő a történelem egy darabkája.
Az érzelmi komfortosság a nosztalgia alapja, és bizonytalan időkben különösen vágyódunk olyan időszakok után, amelyek a jelenkor lencséin át nézve ismerősnek vagy megnyugtatónak tűnnek.
Érdekes azonban, hogy a múltidézés annál a korosztálynál jelentkezik, amelyik túl fiatal még a nosztalgiázáshoz.
A tinédzserek generációja folyamatosan kísérletezik az öltözködéssel, egyszerre befolyásolják őket az új és a retró irányzatok. A digitális bennszülötteknek hívott Z generáció tagjai a saját idejükben tömeghisztériával kísért, kultuszterméknek számító sorozatokat, filmeket és divatfotókat nézegetnek.
Ezáltal nem csupán az adott kor kultúrájával ismerkednek meg, hanem egy addig soha nem tapasztalt hiányzérzettel. Egy vággyal, ami számukra ismeretlen világot jelent. Fura módon egy szabadabb kort, ahol az emberek nem függtek a digitális készülékektől, ahol a kapcsolódás egészen más jelentéssel bírt.
Mindezt pedig olyan intenzitással teszik, hogy a pandémia óta egyesek szerint már nem is trendekről, hanem egymás mellett futó mikrotrendekről beszélhetünk. Ebben a felgyorsult tempóban pedig a 20 év is sok lesz, a ciklus 10, vagy akár 5 évre rövidülhet…
Haspóló és a csípőfarmer – de vajon mikor készült a kép: 2004-ben vagy 2024-ben? (Fotó: Getty Images)
Az viszont már a jelenkor hozadéka, hogy ötven, hatvan, hetven, nyolcvan év feletti nők is képviselhetnek nemzetközi és hazai termékeket, márkákat. Pataki Ági a Nők Lapja 75. születésnapi számában mesél arról, hogy először zsigerből visszautasította, amikor egy magyar kozmetikai márka, a Helia-D felkérte őt hatvannyolc éves korában, de átgondolta.
„Azért is mondtam igent, hogy arra inspiráljak másokat, fogadják el a korukat, és találják meg benne az értéket, a szépséget. Az, hogy mi miként állunk a világhoz, meghatároz minket – nemcsak az, hogy a világ miként áll hozzánk” – mesélte az egykori Fabulon-lány.
Az haute couture-tól a kapszulakollekciókig
Amikor a divat még egyértelműen az haute couture (magas szabászat, vagyis magas színvonalú, nemes kivitelű ruhakészítés) „uralma” alatt állt, Christian Dior az idő múlását az éghajlattal társította. „A divat világában egyre inkább három évszakra osztjuk az évet, az őszt a téllel kombinálva. A tavasz és a nyár némileg különbözik két okból: egyrészt a vakációhoz speciális ruházatra van szükség, tavasszal pedig az eltérő hőmérséklet miatt könnyebb szöveteket használunk, mint télen.”
Gigi Hadid idén nyáron a Deadpool és Wolverine bemutatóján úgy volt felöltözve, hogy akár 2004-ből is jöhetett volna (Fotó: Gotham/GC Images)
Az haute couture csillagának elhalványulása egyben új korszak beköszöntét is jelezte. Gilles Lipovetsky szociológus a „száz év divatja” elnevezéssel zárta le a periódust, ami 1859-ben kezdődött. A divattörténészek által az haute couture atyjának tartott Charles Frederick Worth ekkor nyitotta meg párizsi üzletét. A korszak a hatvanas években ért véget, amikor Milánó a minőségi tömeggyártás felé fordult (ne feledjük, ekkor tört ki az ipari forradalom), arra kényszerítve még a franciákat is, hogy átgondolják a gyártáshoz való viszonyukat.
A vásárlókkal közvetlen kapcsolatban álló, gyakran kézműves módszerekkel dolgozó üzleti modell olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy tapinthatóvá vált az igény a struktúraváltásra. Kézenfekvőnek tűnt a szezonális naptárat alapul vevő rendszer: a bemutatókat két szezonban szervezték meg (tavasz-nyár és ősz-tél), a modellek pedig négy hónappal később elérhetők voltak a nagyközönség számára.
„Amikor a hetvenes években segédkezhettem itthon egy Nina Ricci-bemutatón – ritka, sőt, egyedi pillanat volt, nem is értettük, miért jöttek Budapestre –, láthattam, hogy mit jelent az igazi kézi munka, amelyért vagyonokat kértek el.
Már a selyempapírból kicsomagolni is élmény volt azokat a ruhákat
…Régen például a Luxus Áruház is támpontot adott ahhoz, mit érdemes megvenni, oda jó érzés volt betérni” – emlékszik vissza a korszakra az anno divattervezőként dolgozó Lazarovits Szilvia kolléganőnk a Nők Lapja 75. születésnapi számában, amelyben a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évekbe utazunk vissza, és a hazai divat világát idézzük meg.
Az 1980-as esztétikája 40 év múlva is hódít. A fotó 1982-ben készült egy magyar manökenről (Fotó: Fortepan / Kanyó Béla)
A divat a pillanatnyi vágyakat azonosítja
A divat jön és megy, de mindig választ ad arra, ami éppen a világban zajlik. Paradoxona éppen ebben rejlik, hogy miképp lehet zsonglőrködni a megnyugtatóan ismerős múlt és az állandóan újdonságot hozó jelen között. Vajon sosem bicsaklik meg a logika? A kollektív lelkesedést mindig gyors kiábrándulás követi? Guillaume Henry, a Patou művészeti igazgatója szerint „amikor állandóan ki vagyunk téve valaminek, arra vágyunk, hogy megismerjük annak az ellenkezőjét is”. Szerinte a korszellem egy absztrakció, ami sokszor semmivel nem magyarázható, ezért ösztönösen és azonnal kell felismerni olyan jelenségek népszerűségét, amelyek korábban közmegvetés tárgyai voltak.
Manapság a popkultúra, a közösségi média, a sztárvilág, sportolók vagy a királyi családok tagjai befolyásolják, hogy mit viseljünk.
A fast fashion elterjedésével pedig egyre rövidülnek a divatciklusok. A tervezőknek lassan nincs annyi idejük a kreatív munkára, amilyen gyorsan megunják ruháikat a fogyasztók.
A korábbi lineáris trendteremtés napjainkban már nem releváns. A kapszulakollekciók, mikrotrendek burjánzásával, illetve a mesterséges intelligencia belépésével a mulandósággal folytatott versenyfutás megállíthatatlannak tűnik. Manapság talán csak az haute couture maradt meg a régi világ divatfelfogásából, mint a slow fashion iránytűje.
Az eszeveszett tempó eltérő válaszokat kínál: amíg egyes divatházak a láthatóság jegyében folyamatosan táplálják a telhetetlen közönséget, addig más tervezők bátran próbálnak ellenállni. Teremthet-e új korszakot a jelenleg zajló diskurzus? Lehetséges, de nem holnapra. Párizs, London, Milánó most éppen mással van elfoglalva.
A divat különösen a nők öltözködését forradalmasította.
Kiemelt kép: Bella Hadid modell 2022-ben (fotó: Getty Images), a Calvin Klein egyik modellje 1994-ben (fotó: Getty Images), fiatal nő 2024-ben (fotó: Canva) és Rihanna 2004-ben (fotó: Getty Images)/nőklapja.hu
