Idestova 4 éve annak, hogy home office-ban dolgozom. Szeretem, hogy csend van körülöttem, hogy itt lehet mellettem a macskám, hogy nem kell korábban kelni az utazás miatt, vagy hogy indulásra kész állapotba hozzam magam. Eleinte élveztem, hogy pizsamában huppanok a laptop elé, és sokáig szórakoztatott, hogy az online meetingek előtt csak a felsőmet vettem át, alul meghagytam a cicás alsógatyát.

Az újdonság varázsa hetek múltán persze szertefoszlott. A nappalok lassacskán összefolytak az estékkel – úgy éreztem, hiányzik valamiféle rendszer, ami keretet adhat a napoknak. Ekkor szoktam vissza a koránkelésre, időt hagyva a kávénak, a reggeli hírek olvasgatásának, a frissítő zuhanynak és az öltözködésnek. Feltűnt, hogy nagyobb kedvvel állok neki a napi feladatoknak, ha mindezt kipipálhatom, és ha olyan ruha van rajtam, amiben nem ciki kiszaladni a csomagért, ha csenget a futár.

Dolgozzon bárki bármit, életünk gyors és bonyolult, ezért rendszerekre van szükségünk ahhoz, hogy megtartsuk a fókuszt. Ennek pedig ugyanúgy része az öltözködés is, mint a reggeli kávé. Ahogyan egy jó fekete segít beindítani a napot, úgy aktuális viseletünk is hatással lehet ránk – nem is gondolnánk, hogy mennyire.

Ki befolyásol kit? Mi a ruhánkat, vagy fordítva?

Az már tudjuk, hogy a divat, az öltözködés az önkifejezés egyik eszköze, személyes esztétikánk pedig sokat elárulhat arról, hogy mit képviselünk. Aki szereti a merész színeket és eklektikus mintákat, arról könnyű azt feltételezni, hogy bohémabb lélek, aki pedig inkább a basic stílusra szavaz, a letisztult vonalakat és semlegesebb tónusokat kedveli jobban. De ruházatunk ennél személyesebb információkat is elárulhat rólunk: általa például azt is kifejezhetjük, hogy milyen zenét szeretünk, illetve milyen (szub)kultúrához vagy valláshoz kötődünk. És ez még nem minden.  

Az elmúlt évek során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a ruházat valójában sokkal több, mint önkifejezési eszköz.

Az öltözködés ugyanis képes lehet a hangulatot és teljesítményt is befolyásolni – akár érdeklődünk a divat iránt, akár nem.

Adam D. Galinsky és Hajo Adam szociálpszichológusok tanulmánya felfedte, hogy a viselt öltözék egyfajta szimbolikus jelentést is hordoz, ami viselője pszichológiai folyamataira is hatással van. Vagyis ruházatunk nemcsak a környezetünk számára közvetít információkat, hanem visszahat ránk is azáltal, hogy tudat alatt befolyásolja az önértékelést és hatékonyságot. Az angol szakirodalom ezt enclothed cognitionnak nevezi, magyarul felruházott észlelést jelent, és talán jelmezhatás néven írhatjuk le legjobban.

De mégis hogyan függ össze a külsőnk azzal, hogy miként boldogulunk az életben, és hogyan befolyásolja viseletünk az aktuális lelkiállapotunkat? A témával kapcsolatban Horkai Klaudia szexuálpszichológiai szakpszichológust kérdeztük.  

Az öltözködés képes a hangulatot és teljesítményt is befolyásolni – akár érdeklődünk a divat iránt, akár nem (Fotó: Getty Images)

Így hat az öltözködés a kisugárzásra

Horkai Klaudia szerint az öltözködés és a lelkiállapot tényleg összefügg. Ha önazonosan öltözünk fel, és jól érezzük magunkat az adott ruhában, annak tudat alatt valóban lehet visszahatása saját magunkra. Ha tetszik, amit a tükörben látunk, az mindenképp pozitívan hat az önbizalomra, olyannyira, hogy nem is feltétlenül kell, hogy külső szemlélőként valaki visszajelezzen.

„Ebben részben a színek hatása is befolyásoló tényező lehet. Vegyük például a nyarat, amikor évszaknak megfelelően az élénkebb színekre esküszünk, ellenben a téllel, amikor jellemzően a sötétebb árnyalatok uralkodnak. Ugyanez érvényes a hangulatunkra is: ha jó kedvünk van, hajlamosak vagyunk vidámabb színekhez nyúlni, ha pedig rossz, a sötétebb színeket részesítjük előnyben. Sokan tapasztalhatjuk önmagunkon, hogy ha valamiért bal lábbal kelünk fel, és semmi kedvünk az adott naphoz, egy elegáns, csinos vagy szexi ruhadarab helyett szívesebben választunk kényelmesebb viseletet.

Jól jöhet ilyenkor, ha picit megerőltetjük magunkat, és már csak azért is csinosabb ruhába bújunk, hiszen a nap folyamán érzékelhetjük majd, hogy ez valóban pozitívan hat ránk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ennyivel el is van intézve a dolog. A viselet önmagában nem oldja meg a problémát, ugyanakkor tényleg elindíthat egy pozitív spirált, ha a komfortérzetünk a helyén van, és ha adott esetben kívülről is érkezik visszajelzés” – magyarázza a pszichológus.

Horkai Klaudia szexuálpszichológiai szakpszichológus

Hogy mi van rajtunk, az bizonyos értékeket is közvetíthet, ami – nem tudatosan – a viselkedésünkre is hatással van. Érdekesség például, hogy ha felveszünk egy csinos ruhát, akkor tudat alatt könnyebben is viselkedünk úgy, ahogyan azt egy csinos ruhában lévő embertől elvárnánk. A szakember erre egy jó példát is hozott:

„Ha például kellemetlenül érezzük magunkat, mert nem alkalomhoz illően öltöztünk – mert mondjuk nem tudtunk arról, hogy dresszkód is van –, vagy véletlenszerűen kerültünk ilyen helyzetbe, az a testtartásunkra is hatással lehet. Megfigyelhetjük például, hogy előre esik a vállunk, és kicsit összehúzzuk magunkat, hogy ne vegyenek észre. Ezzel szemben, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor az ad egyfajta önbizalmat: a vonásaink lágyabbak lesznek, kihúzzuk magunkat, és sokkal nyitottabban állunk a környezetünkhöz is. Hogy mit viselünk, az ilyen szempontból tehát tényleg hathat a kisugárzásunkra.”

Mit árulhatnak el rólunk a külsőségek?

Bár nem az öltözet határozza meg az egyént, az viszont tény, hogy hatással lehet arra, ahogyan a környezetünk lát minket. Vannak bizonyos ruhadarabok, amit a társadalom a sikerhez és a vállalati környezethez kapcsol, gondoljunk például a zakóra, az öltönyre, a blézerre, a ceruzaszoknyára és a magas sarkúra. Bár némi igazságlapaja mindennek van, azért mégsem érdemes csak és kizárólag az öltözet alapján ítélni – nekem például hiába van hosszított, világosbarna ballonkabátom, mégsem vagyok detektív vagy FBI-ügynök.

A feltételezés – amit vicces kedvű idegenektől kaptam – valószínűleg a film noirok világának (vagy Columbo felügyelőnek?) köszönhető. Ami igazából nem meglepő, hiszen a popkultúra a megjelenés bizonyos elemeit némiképp különböző szakmákkal is összemosta.

De mi az, ami a pszichológus szerint tényleg leszűrhető a kinézetből?

„Ha valaki például nagyon ápolt, igényes, látszik, hogy egyben van a szettje, és a színek is tökéletesen passzolnak egymással, arról feltételezhető, hogy fontos számára a külső megjelenés, és odafigyel magára. Azt ennyiből viszont nem lehet leszűrni, hogy a külső visszajelzések miatt, vagy csak önmagáért teszi, és belülről fakad-e mindez.

Ha valaki a lazább ruhákra esküszik a hétköznapokon, valószínűleg a kényelem és praktikum fontosabb számára, ha pedig egy hivatalos eseményen jelenünk meg – tegyük fel, hogy – melegítőnadrágban, könnyen hihető, hogy a szabálykövetés és az etikett nem az ő asztala.

A kerek egészet tehát nem, apró jelzéseket, üzeneteket viszont le lehet vonni az öltözetből.

Gondoljunk csak arra, hogy egy randira sem mindegy, hogy milyen ruhát választunk, hiszen közvetíthet bizonyos jellemzőket, személyiségvonásokat.”

A ruha nem teszi, csak kiegészíti az embert

Az öltözködésre érdemes árnyaltan, az öngondoskodás egyik részeként tekinteni, hiszen hosszú távon nem feltétlenül állja meg a helyét, ha csak a külsőségekre hagyatkozunk. A megjelenésen keresztüli önkifejezés szórakoztató és játékos dolog, ám ha nyomásként éljük meg, épp az ellenkezőjét érhetjük el vele. Ha azt szeretnénk, hogy jól süljön el, némi önismeret is szükséges hozzá – vagyis nemcsak külső, de a belső ápoltságra is törekednünk kell.

„Érdemes árnyaltan gondolkodnunk, és odafigyelnünk arra, hogy ne a belső bizonytalanságunkat kompenzáljuk túl az öltözködésünkkel – tanácsolja a pszichológus. –

Ha valaki csak a megjelenésén keresztül próbálja erősíteni önbizalmát, az a belső elégedetlenséget mélyítheti el, mivel az önértékelése külső, múlandó tényezőkön alapul.

Ez könnyen egy olyan ördögi körhöz vezethet, ahol az egyén mindig a legújabb trendek vagy elvárt külsőségek mögé rejtőzik, ahelyett, hogy a belső bizonytalanságok valódi okait kezelné. Az öltözködés ilyenkor egyfajta álarcként működik, amely elfedi a problémákat, de nem ad valódi megoldást, sőt, az idő előrehaladtával akár fel is erősítheti az önértékelési problémákat.”

Az öltözködésre érdemes árnyaltan, az öngondoskodás egyik részeként tekinteni (Fotó: Getty Images)

Előnyök és hátrányok

Érdemes tehát szem előtt tartanunk, hogy végső soron nem a ruha tesz minket. Lehet, hogy az elején származhat belőle előnyünk, de hosszú távon hiába fordítunk sok időt a külsőségekre, mégsem ez fogja meghatározni az életünket. Egy állásinterjún például jó benyomást kelthet, ha szépen felöltözve, ápoltan érkezünk, de hogy ténylegesen el tudjuk-e végezni a munkánkat, az nem ezen fog múlni.

A viselet erős metakommunikációs jel, ami közvetít az egyénről bizonyos preferenciákat, értékeket, akár a hovatartozásról is – ez az egyik, amit mindannyian észreveszünk, ha először találkozunk valakivel. Természetesen előnyös, ha erről is gondoskodunk, és odafigyelünk a külsőnkre, ugyanakkor valamit csak le kell tenni mögé az asztalra, hogy ténylegesen működjön a siker.   

„Úgy gondolom, a ruha inkább hozzánk tesz, és hozzájárul az önmagunkról alkotott képünkhöz, az önbizalmunkhoz.

Ezek végső soron mind a kisugárzásunkra hatnak. Ha például jól érzem magam egy ruhában, amit aznap felvettem, az a testtartásomon is meglátszik. Ami a belsőt illeti, ilyen szempontból fontos, hogy tudjuk, mik azok a dolgok, amelyek nekünk fontosak és jó érzéssel töltenek el. És itt egészen apró dolgokra is gondolhatunk. Például egy csinos ruhához hasonlóan jó hatással lehet ránk, ha munkába menet megállunk a kedvenc kávézónknál, ha odafigyelünk arra, hogy milyen tápláló ételeket, italokat viszünk be a szervezetünkbe.

Ha időt fordítunk a személyes fejlődésre, vagy ha olykor megengedünk magunknak valamit, amivel úgy érezzük, hogy feldobhatjuk az alaphangulatunkat.

A klienseimnek is szoktam javasolni, hogy próbálják megfogalmazni azt az egy dolgot, amit megtehetnek magukért, akár minden nap. Ez tényleg lehet egy szép ruha, amiben jól érezzük magunkat, lehet egy séta a kedvenc útvonalunkon, egy finom kávé, egy forró fürdő, egy kiadós sportolás, egy jó beszélgetés munka után, mondjuk egy kollégával vagy egy barátnővel – vagy bármi más, ami személy szerint feltölt bennünket. Ahogyan mindennek az életben, úgy a külsőségeknek is lehet pozitív és negatív oldala.”

Valahogy az arany középutat érdemes megtalálni ebben is, mert végső soron az a legfontosabb, hogy komfortosan érezzük magunkat a bőrünkben. Ha mindez adott, az a kisugárzásunkat és a hatékonyságunkat is befolyásolja, ami kívül-belül érezteti a hatását.

Kiemelt kép: Getty Images