Nagyon népszerűek mostanában az útközben készült interjúk, te miben látod ennek a műfajnak a népszerűségét?
Rögtön kiegészíteném, hogy ez nem egy vezetős műsor. Úgy indul, hogy beszáll valaki egy lakóautóba, de az inkább egy guruló otthon. Együtt vagyok a vendégeimmel – direkt nem a riportalany szót használom, mert ez minden, csak nem riport, hanem egy nagyon különleges lelki helyzet – , együtt töltünk két napot és egy éjszakát. Sokszor egy autóban alszunk, vagy egyikünk sátorban, este főzünk egymásnak, vagy én a vendégnek, megiszunk egy pohár bort, elmegyünk olyan helyszínekre, amelyek fontos szerepet játszanak az ő életében. Ez a műsor attól nagyon érdekes, hogy több televíziós műfaj ötvözete: van benne autóban töltött rész, sok reality, lélekbúvárkodás, gasztro, nevetés, közlekedés, csomó olyan dolog, ami egybegyúrva különleges helyzetet és formátumot teremt. Ezek az ismert emberek, akik nagyon sokat beszéltek már magukról, most tényleg teljesen más oldalukat mutatják meg. Eddig egytől egyig az összes vendégem úgy szállt ki a kocsiból, hogy maradna még egy-két napot, senki sem búcsúzott szívesen.

Te ebben a műsorban szó szerint házigazda vagy, neked ez mit jelent?
Van ebben valami különleges. Úgy ülök be az autóba és úgy kezdem el az összes beszélgetést, hogy mindenkire felkészülök, sokat gondolkodom azon, honnan hová szeretnék eljutni, nemcsak a térképen, hanem a gondolatmenetben is. És amikor elkezdünk beszélgetni, legtöbb esetben szakítok ezzel, és elindulunk egy olyan irányba, amire nem is gondoltam.

Az első perctől az volt a tervem, hogy nem arra kérdezek rá, amiről már sokat beszéltek.

Szabó Győzővel például nem beszélgetünk a drogos életszakaszáról, arról már írt könyvet, készült belőle film, sokat beszélt róla… viszont engem nagyon érdekelt, hogy mi volt előtte. Elmegyünk a szülővárosába, Nyírbátorba, ahonnan ő el akart jönni, gyakorlatilag megismerem a szüleit úgy, hogy már nem élnek. Csomó dologra rájövünk közösen, amit ő sem fogalmazott még meg magának korábban. Amit én csinálok, az átmenet a beszélgetőtárs, a lélekbúvár és a motivátor szerep között.

Volt olyan vendégem, akinek mondtam is, „hogy ne haragudj, én most kilépek a házigazda szerepből, mert nem tudom neked nem elmondani, hogy szerintem mit rontottál el az életedben vagy mit kéne másképp csinálni ahhoz, hogy boldog legyél!” Tágra nyílt szemmel hallgatta, majd óriás gombóccal a torkában azt mondta, „úristen, mennyire igazad van!”

Falusi Mariann és Sváby András (Fotó: Viasat3)

Én különben fegyelmezett figura vagyok, amikor dolgozom, tudom tartani magam, meg tudom állni, hogy ne sírjam el magam bizonyos helyzetekben.

De itt nagyon durva szemkönnyezések voltak, nagy-nagy gombócok a torkomban.

Speciális helyzet volt, hogy olyan dolgokról beszélgettünk, amelyek engem is megérintenek, többek között azért, mert nagyon sok analógia van velük az én életemben. Emiatt én is sok olyat kiadok magamról, amit eredetileg nem terveztem. Elképesztően érdekes az anyag, amit felvettünk, olyan dolgok jönnek ki az emberekből, amik szerintem még sosem jöttek ki más műsorban. És nagyon fontos, hogy szerethető a műsor!

Így mesélt életének 5 meghatározó élményéről Sváby András.

Ez a koncepció téged is kimozdít a komfortzónádból, jól sejtem?
Abszolút. Elvitt a „szakterületemről”. Tényanyagokkal dolgozó, hírekhez közelálló magazinműsort vezetek, amelyben természetesen vannak nagyon emberi történetek és humor. Szeretem csinálni, de ez az új műsor nem erről szól. Úgyhogy kellett is magam trenírozni, hogy jól sikerülhessen. Értékes televíziós formátum született.

Nagyon rohanós a világ, minden instant és gyors, te is úgy látod, hogy a nézők ki vannak éhezve valami slow-life-osabb dologra?
Szerintem nagyon! Egyben biztos vagyok, aki elkezdi, az végig fogja nézni a műsort. Jól mondtad, rohanunk, kapkodunk, de mindenki meg tudja teremteni magának azt az élethelyzetet, hogy ez ne így legyen. Semmi mást nem kell tenni hozzá, mint kikapcsolni a telefont egy-két napra, amit mi megtettünk a forgatás alatt. Ez a műsor sem működne telefon behatásokkal. A vendégektől, de tőlem is elkoboztuk a telefonokat, és mindenki rájött, hogy nem is olyan nehéz ez, mint hitték. Lehet, hogy másfél nap sok… de már egy óra is jó valamire.

Szilágyi Liliána és Sváby András (Fotó: Viasat3)

Ami a névsort illeti, olvastam, hogy néhányakat közelről ismersz, és van, akit egyáltalán nem. Ez beszélgetőtársként hogyan befolyásol téged, melyiknek mi a jellegzetessége?
Számomra ez volt az egyik legfontosabb különlegessége ennek a műsornak. Három típusú vendégem volt: az egyik, akit évtizedek óta ismerek és a barátom, van olyan, akit csak ismerek, de sosem beszéltünk hosszabban, és volt, akivel soha életemben nem találkoztam. Engem mind a három kategória nagyon izgatott, pont azért, mert mindegyik teljesen más! Győző például nagyon régi barátom, ott nagyon durva sírások voltak, mind a kettőnk részéről. Szilágyi Liliánát pedig most ismertem meg és nagyon megszerettem. Annyi idős, mint a nagyobbik fiam, mégis fantasztikusan tudtunk beszélgetni.

Ez felelősség is, nem? Tudod befolyásolni ezeknek az embereknek a megítélését. Nyomasztott ez vagy jó dolog?
Ez kifejezetten jó dolog. Én semmi mást nem akartam, mint jókat beszélgetni. Bár ezt a műsort egy nagy stáb csinálja, ezt a néző nem fogja látni, és mi is hamar elfelejtettük, annyira intim lett a közeg. A nagy háttércsapatnak köszönhetően azonban gyönyörűszép lett a műsor, szépen komponált képekkel. Van például egy rész, amikor Liliánával beszélgetünk egy tiszai holtágban horgászás közben. A rezzenéstelen víztükrön ülünk egy csónakban. Olyan szép, mint egy festmény. Ennek a műsornak ez is hatalmas erénye.

Amióta képernyőn vagy, többször is nagyot fordult a világ a televíziózás műfaját tekintve. Bírod ezt a változást?
Nem mindig keresem, nem arról szól az életem, hogy folyton meg akarok újulni. Nem gondolom, hogy azért, mert változik a világ, nekem is változnom kell. Ugyanolyan műsort csinálok, mint húsz évvel ezelőtt, csak nem úgy hívják és nem azon a csatornán megy. Egyébként eszem ágában nem volt újabb műsort elvállalni, kiválóan érzem magam az ATV-nél, nagyon szeretem, amit csinálok, megbecsülnek, jó a hangulat, imádom a kollégáimat. De amikor felhívott a VIASAT3 és az Ufa közösen, és elmondták, hogy ez egy olyan műsor, hogy egy lakóautóban utazom együtt „A” kategóriás figurákkal, azonnal belelkesedtem. Nagyon boldog vagyok ettől a műsortól, értékes tartalom született.

Kiemelt kép: Viasat3