• Nagy eséllyel nem lesz tartós a párkapcsolat, ha magunkkal alkudozunk és leadunk az igényeinkből.
• Hajlamosan vagyunk a megalkuvásra, hogy elkerüljük a magányt.
• Kár a változásban reménykedni, ha nem a megfelelő társ mellett kötünk ki.

Ha minden alkalommal kaptak volna egy húszezrest, amikor túl válogatósnak bélyegezték őket szerelmi téren, a nők egy része ma bankjeggyel tapétázhatná ki a hálószobája falát. Túl fiatal/ öreg vagy a nagy igényekhez, ezért nincs senkid, van két keze és kedves, nem elég, hátasló nem kéne – hosszú a listája azoknak a mondatoknak, amelyek a túl magas elvárások miatt ekézik a nőket. De mi az, hogy magas vagy alacsony elvárás?

Baj, ha van elvárásunk?

A párkapcsolati elvárások olyan normák, értékek, kritériumok, amelyek meghatározzák, hogy mi elfogadható, kívánatos vagy szükséges egy párkapcsolatban. Széleskörű normákról beszélünk, amelyek magába foglalják a fizikai, érzelmi és pszichológiai szükségleteket.

Ezek az elvárások segítenek mindenkinek fenntartani az egészséges határokat, és biztosítják, hogy tiszteletben tartják a szükségleteinket. Ha sérülnek, az negatív érzelmek kialakulásához, a kapcsolat átértékeléséhez vezethet. Természetesen mindenkinek mások az elvárásai, ezért könnyedén bélyegzik meg az eltérő kritériumokat.

Ilyenkor mindig előkerül egy jóindulatú rokon, kolléga, barát, aki garantáltan jobban tudja nálunk, hogy mire van szükségünk. Ha a érzelmeinkről van szó, akkor azonban először magunkkal legyünk empatikusak, hiszen mi vagyunk azok, akik egy rossz döntés miatt bennragadnak egy kapcsolatban.

Szakítás helyett inkább szenvedünk

Hogy mennyire bonyolultan működünk, a tudomány is számos alkalommal igazolta. Alapvető hiedelmünk, hogy finnyásak vagyunk, főleg a kapcsolat elején, és ez bizonyos mértékig igaz is. Az első randikra rendszerint egy steril szűrőt borítunk, ha azon bármi átjön, csak a parfümfelhő marad utánunk.

Szerelmi szelektáló képességünk viszont nagyon gyorsan képes csődöt mondani, amikor már benne vagyunk a párkapcsolatban, de akár a próbaidőszakban is. A tudomány bizonyítani tudja, hogy a kapcsolat minden fázisában

inkább kapcsolatfenntartó döntéseket hozunk, nehogy esetleg eljussunk a szakításig.

Ez az aránytalanság az angolul progression bias-nek nevezett előrehaladási torzítás.

Az ideális partnerről szóló lufi hamar kipukkad (Fotó: Getty Images)

Tehát a randira ugyan az ideális férfi képével a fejünkben érkezünk meg, jó eséllyel akkor is igent mondunk a második találkozóra, ha csak néhány elvárásunknak felel meg. Ha pedig már össze is költöztünk a féllábú lovaggal, nincs az a sárkány, aminek a kedvéért kiengednénk őt a gangra.

Habár nem általánosíthatunk, az előrehaladási torzítás kialakulását számos tényező befolyásolja, amelyek észrevétlenül is hatnak ránk. Vélt vagy valós érzelmek, kielégítő szexuális élet, vagyis olyan fiziológiai jutalmak, amelyek megerősítik a kapcsolatot.

Van, akinek társadalmilag is fontos, hogy ne egyedül éljen,

mert így elkerülheti a számára kellemetlen bélyegeket.

Az elvárásainkat tudattalanul magunkkal hozzuk a gyerekkorban látott minták alapján is. Ahogy a szüleink beszéltek egymással, veszekedtek, konfliktust kezeltek vagy együtt főztek – mindezek összességéből alakítjuk ki azt, amit később „normálisnak” vagy „ismerősnek” tartunk.

Aztán később, ha a párkapcsolat során útelágazáshoz érkezünk, gyakran ott is a folytatás tűnik a legegyszerűbb megoldásnak. Tekintve, hogy zsigerileg borzongunk a nagy, mindent tisztázó beszélgetésektől, sokkal több pár van együtt, akik valójában nem passzolnak egymáshoz.

„A párkapcsolat nem egy igénykielégítő masina” – Interjú Cziglán Karolina pszichológussal.

3 jel, hogy túl alacsonyak a párkapcsolati elvárásaid

Noha egyénileg eltérő, hogy ki milyen normacsomaggal érkezik a kapcsolatba, egy bizonyos szint alá nem érdemes menni, hiszen az már veszélyeztetheti a személyiségünk integritását.

1. A toxikus viselkedés megbocsátása

A párkapcsolat nehéz és bonyolult, idővel pedig felismerjük, hogy kompromisszumok nélkül lehetetlen működtetni. Alapvető értékeinket azonban nem tehetjük kockára. Ez főként azokra igaz, akik alacsony önbizalommal érkeznek a kapcsolatba, és azt is várják, hogy majd attól szárnyalni fognak. A túl sok „követelőzéssel” pedig csínján bánnak, nehogy az ajtó túloldalán találják magukat.

Ilyenkor szokták minimalizálni a sértő viselkedést, a bántó véleményeket, miközben nem mérik fel, hogy az hosszú távon milyen hatással van az önbecsülésre. Az állandó felmentés is ide tartozik: amíg a megbocsátás fontos része egy egészséges párkapcsolatnak,

ha túl sokszor alkalmazzuk, a másik teljesen kitolhatja a határokat.

Mindezekhez kapcsolódik a partner toxikus viselkedésének igazolása. Nem arról van szó, amikor valaki fáradt, nyűgös vagy rossz napja van, és kicsúszik egy nem kívánt mondat. Amikor viszont minden társasági eseményt vagy a boldog pillanatokat is tönkreteszi a másik, célszerű elgondolkodni azon, hogy nem hunyunk-e szemet túl sokszor efölött.

2. Csak te hozol áldozatot

Természetes, hogy a párkapcsolatban minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy jól működjön. Időt, érzelmeket, energiát, pénzt fordítunk arra, hogy minden szinten harmonizálni tudjunk. Jó esetben a másik boldogsága fontosabb, mint a miénk, ezért sokkal önzetlenebbek vagyunk.

Az egyoldalúság megbosszulja önmagát (Fotó: Getty Images)

Egyértelmű jele az alacsony elvárásnak azonban, ha mindig te vagy az, aki anyait-apait belead a kapcsolatba, a másik erőfeszítései viszont a távolból sem látszanak. Már rövid távon is érezhetők a negatív hatások, az egyoldalúság mentális és

érzelmi kimerüléshez, megbánáshoz, személyiségtorzuláshoz vezethet.

3. Reménykedés a változásban

Az alacsonyabb elvárások kialakulásának rendkívül kedvez az a gyakori tévhit, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a partnert. Ahelyett, hogy a valódi tulajdonságokra, értékekre fókuszálnánk, a másik reménybeli személyiségjegyeire koncentrálunk és a jövőbeni elképzelt sikerekre.
Emiatt hajlamosak vagyunk elnézni, ha a partner tiszteletlen, hazudik, következetlen, érzelmileg elérhetetlen, és meggyőzzük magunkat arról, hogy támogatással és szeretettel majd új, fényesebb páncélt húzunk rá.

Magunkat változtassuk meg, ne a másikat

Nos, ez nem a mi dolgunk. Az viszont igen, hogy tisztába tegyük a saját igényeinket. Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a szükségleteink megléte nem tesz minket automatikusan követelőzővé vagy túlzottan finnyássá. Ha nem húzzuk meg a határainkat, ha nem állítunk fel egy minimum követelményt, akkor könnyedén egy kontrolláló, még rosszabb esetben abuzív kapcsolatban találhatjuk magunkat.

Nem véletlenül mondják, hogy a külső szemlélő olykor többet lát. Tegyük fel a kérdést magunknak: hogyan vélekednénk arról a randipartnerről, aki tiszteletlenül bánik a legjobb barátnőnkkel?

A gondolatgyakorlat segíthet kicsit objektívebben megvizsgálni a saját helyzetünket.

Választásaink többnyire tükrözik, ahogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Ezért fordulhat elő gyakran, hogy a magával elégedetlen ember belemegy egy egészségtelen párkapcsolatba. A rossz beidegződéseket, mintákat korántsem egyszerű felülírni, de hosszabb távon mindenképp megéri, hiszen egy boldogabb, elégedettebb személy nagyobb eséllyel választ számára megfelelő partnert.

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!

Kiemelt kép: Getty Images