Ma is emlékszem Istvánra, amikor a barátnőm bemutatta őt a csapatnak. Örültünk, hogy végre párra lelt, és nyugtáztuk, hogy az új fiú nem szociopata, és megvan még a régi plüssmackója. De már a második találkozásnál észleltem magamon a hidegrázás tüneteit, és nem a fűtés hiányától. Volt valami végtelenül taszító Istvánban, de magamba néztem: csak a piperkőc frizurája és a tömény parfümje zavar vagy valami más?

Több hét is eltelt, mire megfogalmaztam, hogy valójában mit nem bírok benne, azt, ahogy a barátnőm megváltozik a jelenlétében.

Mintha egy másik emberré vált volna.

Szívesen sorolnám most a helyzetkomikumra épülő szituációkat, amelyek minimum kínos nevetéssel zárultak, de nem volt ilyen.

Inkább Rachel jutott eszembe a Jóbarátok című sorozatból, amikor elkezdett randizni a Ben Stiller alakította Tommyval. Exbarátja, Ross hamar jelezte neki, hogy az új srácnak indulatkezelései gondjai vannak, de Rachel elhessegette, mondván csak féltékeny. A végén kiderült, hogy mégis Rossnak van igaza, aki csupán védeni próbálta az akkor éppen baráti minőségben létező Rachelt.

Nem mindegy, mi az oka az utálatnak

A dilemma valódi és cseppet sem egyszerű, hiszen egy ideális világban minden barátunk a tökéletes partnerrel randizik. A számunkra tökéletessel. A valóság azonban a legkevésbé működik így, hiszen sokszor a saját választásunk is érthetetlen, hát még egy másik emberé. Mi történik, ha szerintünk csak vesztegeti az idejét az új kapcsolattal? Mi van, ha az új szerelem kockára teszi a barátságunkat?

Szóljunk neki, hogy nem passzolnak egymáshoz, vagy inkább hallgassunk a véleményünkről?

Attól függ. Mielőtt gigantikus tervet kezdenénk el kovácsolni arról, hogyan szedjük szét a gerlepárt, próbáljunk elhatárolódni a saját érzéseinktől, bármilyen nehéz is. Érdemes lehet megvizsgálni, hogy mi állhat a negatív vélemény hátterében, az ok ugyanis segíthet a helyzet kezeléseben.

Kellemetlen személyiségjegyek

Számos oka lehet annak, hogy nem kedveljük a barátunk partnerét. A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha szimplán sárgulunk az irigységtől, ahogy egymásra néznek, vagy attól, amilyen programjaik vannak. Ilyen esetben valljuk be magunknak bátran, hogy átmeneti rosszindulat homályosította el az értékítéletünket, és örüljünk a másik boldogságának.

Előbb érdemes tisztázni az utálat hátterét (Fotó: Getty Images)

Előfordulhat, hogy az új partner valamelyik tulajdonságával van problémánk, ami miatt se barátság, se párkapcsolat kialakítását nem tudnánk vele elképzelni. Ami persze a saját ügyünk, hiszen nem is kell. Azért, mert számunkra túl harsány vagy túl visszafogott, még lehet jó ember. Alapesetben az udvariasság sok mindenen átsegíthet, egymással összeborulni nem szükséges, de egy korrekt viszony fenntartható.

Toxikus viselkedés

Nagyobb a gond, ha az új partner a másokkal való interakcióiban viselkedik helytelenül: ahogy beszél másokkal, véleményezi a többiek külsejét, személyiségét. Ha rendszeres, ismétlődő jelenségről van szó, az hosszú távon nem kecsegtet túl sok jóval. Különösen igaz ez akkor, ha a barátunkkal szemben is tiszteletlenül lép fel.

Ha ennél is rosszabbra, esetleg abúzusra gyanakszunk, lehetséges, hogy tisztázó beszélgetésre lesz szükség. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy feltegyük magunknak a kérdést: mi érezzük rosszul magunkat az új partner környezetében, vagy valóban a barátunk jóléte miatt aggódunk?

Mikor szólaljunk meg?

Ha pusztán az illető öltözködése vagy a debil viccei irritálnak bennünket, semmiképp. Hiszen lehet, hogy a barátunk épp ezekért tartja vonzónak. Ha viszont úgy érezzük, hogy a barátunkat vagy a köztünk lévő kapcsolatot érinti, akkor feltétlenül. Én is akkor próbáltam elővezetni a témát, amikor István már sokadjára nyilvános kritikával illette a barátnőmet.

Nem árt, ha példákkal vértezzük fel magunkat, de a beszélgetést óvatosan közelítsük meg.

Az időzítés se mindegy: ne ítélkezzünk egy találkozás után,

de ne állítsunk össze egy kétéves mappát se, amit a barátunkra zúdíthatunk.

Ahogy más kapcsolatnál, a barátságban is törekedjünk a hatékony kommunikációra. Ahelyett, hogy sértett félként azt állítjuk az új kedvesről, hogy egy bunkó, tegyünk inkább megfigyeléseket a barátunkkal kapcsolatban. Például: „észrevettem, hogy társaságban tőled szokatlan módon mindent ráhagysz a másikra”.
Elmondhatjuk azt is, hogy milyen érzéseink vannak az illetővel kapcsolatban, esetleg kérdezzük meg, hogy barátunk is tapasztalt-e valami hasonlót a párkapcsolat során.

Készüljünk fel a tiltakozásra

Persze bármennyi empátiával közelítjük is meg a témát, vértezzük fel magunkat az ellentámadás-tiltakozás kettősére. Hiszen ki akarná azt hallani a legközelebbi barátjától, hogy szívszerelme önző, idegbeteg vagy épp teszetosza? Természetes, ha a barátunk úgy érzi, hogy ítélkezünk vagy megkérdőjelezzük a döntéseit. Ez a kényes helyzet rendkívül sérülékennyé teszi az embert, adjunk időt a másiknak, és nyeljük le az esetleges sértéseket.

Fontos, hogy a barátunk érezze: ő az első (Fotó: Getty Images)

Fontos, hogy úgy érezze,

nem kényszerítjük semmire, megértjük az érzéseit, és mellette állunk, mindenben támogatjuk.

Azt se felejtsük el, hogy nem mi vagyunk párkapcsolatban a barátunkkal. Nem ismerhetjük a kapcsolatuk minden részletét, nem tudhatjuk pontosan, vagy nem érthetjük, hogy mi az, ami miatt mély kötődés alakult ki közöttük.

Amennyiben abúzusra gyanakszunk, akkor is legyünk óvatosak, de hangsúlyozzuk erőteljesebben, hogy aggódunk a barátunkért. „Már nyolc éve ismerlek, de még sose láttalak úgy szorongani, mint az elmúlt három hónapban”, ez például egy jó megközelítés lehet, hogy kiderüljön, zajlik-e valami a háttérben.

Meghúzhatod a határokat

Ha nem szélsőséges esettel állunk szembe, eldönthetjük: igazából akarjuk kedvelni a másikat vagy nem. Senki miatt nem éri meg tönkretenni a barátságot, ezért választhatjuk azt, hogy jobban megismerjük a fura hajú idegent, aki látszólag imádja a barátunkat.

Minél több információnk van valakiről, annál jobban megérthetjük a viselkedését, motivációit.

De ez nem mindig járható út, és van, hogy egyszerűen nincs kémia két ember között. Ez egyáltalán nem jelenti a barátság végét, csupán némi rugalmas újratervezésre van szükség. A hármas programot mellőzzük, ám ha elkerülhetetlen a találkozás, maradjunk civilizáltak. Néhány perc udvarias bájcsevej még nem okozta a vesztét senkinek.

Az igazán mély barátságokat is kifeszítheti az új partner okozta kellemetlen helyzet, hiszen legbensőbb érzelmeinket érinti. A szeretetteljes, hatékony kommunikáció feloldhatja a helyzetet, ami nyilván nem mindig sikerül elsőre. A legfontosabb, hogy barátunk tudja, ránk számíthat, és akkor is szeretni fogjuk, ha a város legbénább pasijával randizik. Na és persze ott van az időfaktor: hányszor mosolyogtunk azon egyetemistaként, hogy a párkapcsolatok jönnek-mennek, de mi mindig ott leszünk egymásnak. Szerencsére azóta István is egy másik városban kritizálja ki tudja hányadik kedvesét.

„A párkapcsolat nem egy igénykielégítő masina” – Interjú Cziglán Karolina pszichológussal.

Kiemelt kép: Getty Images