Vannak felnövéstörténetek, amelyek főhősei hétköznapi élethelyzetekben, kisebb-nagyobb emberi drámák és kalandok során jutnak el szó szerint vagy átvitt értelemben a felnőttkorig. És vannak felnövéstörténetek, amelyekben a főhősöknek elképzelhetetlen borzalmakkal kell szembenézniük. Akik számára a felfoghatatlan, a rettenetes lesz a realitás, az új norma, akiknek korábbi életük egy szempillantás alatt szertefoszlik. Akiktől elrabolják gyerekkorukat, sok esetben a jövőjüket is.

Adaobi Tricia Nwaubani A baobab árnyékában című regénye az utóbbiak közé tartozik. A nigériai író, újságíró 2014-től rengeteget foglalkozott a Boko Haram által elrabolt diáklányokkal, tudósításokat és cikket írt az események utóéletéről, számtalan interjút készített a kiszabadított lányokkal és családtagjaikkal. Ezek alapján született meg A baobab árnyékában című regény, amelyet Viviana Mazza olasz újságíró utószava kísér, ez pedig szerves része a történetnek.

Mazza sorai gyakorlatilag kontextualizálják Nwaubani fikciós regényét, amivel kőkeményen az arcunkba mondja, hogy amit korábban olvastunk, valójában mégsem teljesen fikció, hiszen minden, amit elmesél, valós lányokkal és nőkkel történik valahol a világban – ebben a percben is.

A baobab árnyékában azon kevés irodalmi művek egyike is, amely a Boko Haram által elrabolt embereknek hangot ad, így egyfajta kísérlet arra, hogy humanizálja az elrabolt lányokat, emléket állítson a legsúlyosabb nigériai terrorista erőszak áldozatainak. Ebben a történetben a Boko Haram az ellenfél, a gonosz és halálosztó erő, álmok és közösségek pusztítója.

276 iskolánylány és a nagybetűs gonosz

Ki ne emlékezne a 10 évvel ezelőtti hírekre? 2014. április 14-én a Boko Haram nevű terrorszervezet 276, 16 és 18 év közötti iskoláslányt rabolt el, akiket a Sambisa-erdőbe hurcoltak, és akik közül 82-nek ma sem tudunk semmit a sorsáról. (A hírekbe legutóbb nemcsak az évforduló kapcsán került a téma, hanem azért is, mert csaknem napra pontosan 10 évvel a tragédia után egy újabb lányt, bizonyos Lydia Simont sikerült megmenteni. Lydia öthónapos terhes volt, és három gyerekével együtt szabadították ki.)

A chiboki lányokként elhíresült túszok esete nagy visszhangot váltott ki, és ráirányította a világ figyelmét a Nigéria északkeleti részét 2009 óta rettegésben tartó terrorszervezetre. Az iszlámista terrorszervezet azonban nem ekkor kezdte meg ámokfutását, 2002-es megalakulásuk óta egyre jobban eszkalálódtak tetteik, a becslések szerint több mint ötvenezer embert gyilkoltak meg, és több mint 2,5 millió embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására.

A chiboki lányok közül 57-nek még a rablás során sikerült megszökni, a többiek azonban fogságba kerültek. Teltek-múltak a hetek, hónapok. Egyre nagyobb nyomás nehezedett a nigériai kormányra, és miután hírességek (mint például Michelle Obama vagy Beyoncé) is elkezdték használni a #BringBackOurGirls, vagyis hozzátok vissza a lányainkat hashtaget, a nyomás megsokszorozódott.

Mindenki azt várta, hogy mit fognak tenni, hogyan fogják kiszabadítani a lányokat a gonosz karmai közül? 

Az élet nagy kérdései kamasz szemmel

De mit jelent egyáltalán a szabadság? Folytatható a korábban ismert élet, ha az ember már alászállt a pokolba, ezért sokan azt hiszik, hogy lepaktált az ördöggel? Többek között erről is szól Adaobi Tricia Nwaubani A baobab árnyékában című regénye. 

Súlyos kérdéseket feszeget a könyv, de kamasz hősének elbeszélésében a fiatalabb korosztály számára is befogadható, hiszen a villanásszerű képekben, szinte naplószerűen elmesélt történetben a gyermeki ártatlanságon szűrődnek át a rémségek, akárcsak a holokauszt Anne Frank vagy Köves Gyuri tapasztalatain keresztül.

És talán nincs is hitelesebb forrása a nagy kérdéseknek, mint az elméjét épp nagyra nyitó tinédzser, akinek még nem ivódott bele sejtjeibe a status quo. Ilyen tinédzser Ya Ta, A baobab árnyékában elbeszélője is, aki boldogan, egy iskolai ösztöndíjban bízva (ami által ő lehetne az első lány a faluból, aki egyetemre megy) él kis falujában, ahol muszlimok és keresztények sok-sok éve alkotnak békés, szerető közösséget. 

A túlélők valós beszámolóin alapuló fiktív történetben a szerző igen érzékletes képekben mutatja meg, hogy az eleinte idilli hétköznapokba hogyan kúszik be – először csak mendemonda erejéig, aztán egyre inkább alakot öltve –, majd telepszik rá a falura a nagybetűs gonosz. A gonosz a Boko Haram, az álmok és közösségek, családok pusztítója. Ya Ta többször konstatálja is, hogy hogyan lehet közük az iszlámhoz, hiszen amit ő eddig annak ismert, az szöges ellentétben áll a terroristák viselkedésével.

Adaobi Tricia Nwaubani: A baobab árnyékában, The & – Ampersand kiadó, fordította: Atlasz Florina

A baobab árnyékában

Arról, hogy hogyan született meg a regény, Adaobi Tricia Nwaubanival a Pozsonyi út egyik kávézójában beszélgettem, ahová a Láng Téka könyvesbolt 35. születésnapja alkalmából szervezett dedikálás után ültünk be.

„Éppen a barátaimmal voltam, amikor eljutott hozzánk a tömeges emberrablás híre. Teljesen megdöbbentünk. El sem akartam hinni igazán, tele voltam kétellyel, hogy történhetne meg ilyesmi az országunkban? Aztán néhány nap múlva az a hír kezdett terjedni, hogy a lányokat kiszabadították. Vége hát az egésznek – gondoltam. De aztán kiderült, hogy ez csak álhír,

a tömeges emberrablás valóban megtörtént, és senki nem tudja, hol vannak a lányok.

Sokkoló volt az egész. És akkor még azt sem tudtuk pontosan, hogy hány lányról van szó, homály fedte a történet bizonyos részeit. Rengeteg kérdés merült fel bennem, ezért elkezdtem foglalkozni a témával. Tíz nap múlva meg is jelent egy cikkem a The Guardianen, majd a The New York Timesnak is írtam az ügyről.”

Ezeket egyre több cikk követte, majd a nemzetközi érdeklődés növekedése után külföldi újságírókkal és riporterekkel is többször elutazott Chibokba, így végül rengeteg áldozat rokonával beszélt. És egyre többen keresték fel maguktól is Nwaubanit. Beszélni szerettek volna fájdalmukról, kétségeikről és dühükről, amiért a kormány látszólag nem tesz meg mindent azért, hogy kiszabadítsák a lányokat. Bíztak a nyilvánosság erejében, esetükben pedig az újságíró volt a kulcs a nyilvánossághoz.

„Amikor már rengeteg interjút készítettem és cikket írtam, megkeresett egy irodalmi ügynök, majd egy kiadó is, hogy írjam meg regényként is a történetet. A túlélőkkel és rokonaikkal folytatott interjúk során azonban világossá vált, hogy a gyerekrablások sokkal régebb óta tartanak és sokkal kiterjedtebbek, mint azt bárki is képzelni merte. Voltak, akiket 2014-ben már majd egy éve hiába vártak haza. Sok olyan kimenekített lánnyal is beszéltem, akiket nem Chibokból raboltak el, de sorsuk hasonlóan alakult – az ő történeteiket is felhasználtam. Ezért is lett a regény hőse névtelen. Vagyis Ya Ta, ami annyit jelent, hogy a mi lányunk.

Azt éreztem, hogy az összes elrabolt lányt képviselnem kell a könyvvel.”

A baobab árnyékában tehát nem egy chiboki lány története. Jobban mondva minden chiboki és Chibokon kívüli lány (és fiú) története, akit a Boko Haram rabolt el, gyilkolt meg vagy kényszerített gyerekkatonának. 

Adaobi Tricia Nwaubani szeptemberben járt Magyarországon, akkor beszélgettünk vele A baobab árnyékában című regényről

Túlélési stratégiák

A nyomás hatására végül a kormány katonai expedíciókat szervezett, amelyek során több ezer nőt és gyereket mentettek a Sambisa-erdőből, a terrorszervezet búvóhelyéről. Nwaubani a regénnyel arra is rá akart világítani, hogy a helyzet sokkal komplikáltabb, mint amilyennek elsőre gondolnánk, és a szabadulással egyáltalán nem oldódik meg a helyzet.

A könyvben Ya Tával párhuzamosan legjobb barátnője története is megelevenedik, aki nemcsak, hogy beleszeret a férfiba, akihez feleségül kényszerítették, de még a mártírhalált is vállalja, csak hogy bizonyítsa szerelmét.

„Azt akartam, hogy tudja meg a világ annak a realitását, amivel ezeknek a lányoknak szembe kellett nézniük. Volt olyan lány, aki 14 éves volt, amikor elrabolták, és tényleg elkezdte megszeretni a férjét. Sőt, azt is bevallotta nekem, hogy ha a kiszabadítása pillanatában fegyver lett volna nála, lelőtte volna az őt megmenteni készülő katonákat – avat be Adaobi a lányok történetének újabb rétegeibe. – Dehát mit tehetett volna?

Akkor már évek óta élt a Boko Haram tagjaival, ez lett az ő valósága.

Voltak tehát, akik nem is akartak kijönni az erdőből. A megszokás, az agymosás működött, a fogság az otthont jelentette. Nem véletlen, hogy a Boko Haram több női öngyilkos merénylőt használ, mint bármelyik terrorszervezet a világon. Voltak, akik nyolc, tíz éve a terroristákkal éltek, a gyerekeiket nevelték…

Ezek a tapasztalatok ugyanúgy az elrabolt lányok tapasztalatai, mint azoké, akik minden percben a szabadulást várták.

És miután ezeket a lányokat hazavitték, mindezzel a családjaiknak is meg kellett birkózni.”

A szabadság, és ami utána következik

A kormány azonban ezen a ponton elengedte a kezüket. A kiszabadított lányokhoz sokan gyanakvóan, sőt ellenségesen álltak, gyerekeikről úgy tartják, hogy eredendően gonoszak lesznek. Az Amnesty International emberi jogi civil szervezet egy nemrégiben megjelent jelentésében azt írják, hogy, a lányokat továbbra is elhanyagolják a hatóságok, pedig nagyon komoly reintegrációs támogatást kellene biztosítani számukra. Sőt, néhányukat „újraegyesítettek” a férjeikkel, miután azok megadták magukat, és ezért cserébe a kormánytól amnesztiát kaptak.

„Azt is meg akartam mutatni, hogy azzal, hogy megmentették őket, nem ér véget sem a történet, sem a probléma”

– mesélte Adaobi. 

Vannak lányok, akik azóta is tranzittáborokban élnek „férjeikkel”, és folyamatosan ki vannak téve a további bántalmazás kockázatának. A kemény téma ellenére a szerző a kezdetektől a fiatal olvasóközönségnek szánta a regényt. „Azért is akartam fiataloknak írni, mert ezek a történetek, bármennyire rettenetesek is – az ő korosztályuk tagjaival történtek.

Fiatal lányok valósága ez, és nem csak Nigériában.

Főleg mostanában, amikor a világ számtalan helyén egyre inkább eltiporják a lányok és nők jogait.”

Kiemelt kép: Canva/Nők Lapja

Elindult a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk! Csatlakozz te is!

Nők lapja Olvasósarok kortárs könyvklub