A WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet szerint minden hetedik serdülő küzd valamilyen mentális zavarral. Az anorexia egy olyan komoly evészavar, amely leginkább serdülő és fiatal felnőtt lányokat illetve nőket érint, de fiúk és férfiak is szenvedhetnek tőle. Az érintett betegek extrém módon korlátozzák a kalóriabevitelt, és kényszeresen foglalkoznak a testsúlyukkal, gyakran irreális testképük van. Ez az állapot súlyos alultápláltsághoz, testi és lelki problémákhoz vezethet.

Az anorexia kialakulásának okai összetettek: a genetikai hajlam, környezeti hatások, a társadalmi nyomás és az alacsony önértékelés egyaránt szerepet játszhat benne. Korai felismeréssel és megfelelő szakmai segítséggel azonban az anorexia kezelhető, de ekkor is hosszú távú gondoskodást igényel.

Zsuzsi küzdelme az anorexiával

A 17 éves Zsuzsi 62 kilóról 28-ra fogyott, mire bekerült a Debreceni Egyetem Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályára. Ekkoriban egy fél marék olajos magot és pár kanál zsírszegény joghurtot evett egész nap, emellett minden nap másfél órát tornázott. De hiába veszített folyamatosan a súlyából, kövérnek látta magát és tovább akart fogyni. Annyira rettegett a hízástól, hogy ha esetleg gyümölcsöt vagy egy kis szelet sajtot vitt be a szervezetébe, előfordult, hogy meg is hánytatta magát.

„Az anorexiás fiatalok többnyire akkor kerülnek az osztályra, amikor már egyre több tünet utal fizikai állapotuk romlására: alacsony a szívfrekvenciájuk és a testhőmérsékletük (35–36 Celsius-fok), szédülnek, émelyegnek, hullik a hajuk, száraz a bőrük, alvászavaruk lesz. Erős memóriazavarokkal küzdenek, ugyanahhoz az iskolai teljesítményhez sokkal több idő szükséges” – mondja dr. Cserpák Ildikó, az osztály pszichiáter szakorvosa.

Az anorexia nem válogat (Fotó: Pexels)

A klinikán először egy szerződést kötnek a fiatalokkal, amelyben szerepel például, hogy mennyi az elérni kívánt testsúly. „Ez a munka a lányok számára kínszenvedés: úgy kell hízniuk, hogy közben fogyni szeretnének. Gyakran szondán át tápláljuk őket, de mindent elkövetnek, hogy megfúrják a terápiát. Hiába van jelen állandóan 2 ápoló a kórteremben, sok vizet isznak vagy nem pisilnek a mindennapos súlymérés előtt, esetleg étkezésnél profin lökik oda a társuknak az étel egy részét.

A mi feladatunk az, hogy megszólítsuk az egészséges én-részüket.

Azt, amelyik tanulni szeretne, visszatérne az iskolába, folytatná a normál életet. Ezzel az egészséges én-résszel kötünk szövetséget, ezt támogatjuk, mert ez az ő erőforrásuk” – meséli a doktornő. Az evészavarral küzdő fiatalok többsége magas teljesítményigényű, ezért őket nagyon jól lehet a tanulással vagy a sporthoz való visszatéréssel motiválni.

Kapcsolódó: 27 kilónyi lélek – Van-e gyógyulás az anorexiából?

Zsuzsinak például az volt a legnehezebb, hogy ágynyugalomra kényszerítették, amíg nem gyarapodott a súlya, és tanulni sem engedték a klinikán. Csak amikor picit elindult felfelé a mérleg, akkor engedték meg, hogy részt vegyen a kórházsulis tanulószobán és tanulópárt keressen magának. Zsuzsi végül közel egy évet töltött a klinikán.

Az anorexia a család betegsége

„Az evészavarok esetében a legfontosabb a családterápia, mert a gyerek vagy serdülő csak tünethordozó: azt jelzi hogy valamilyen elcsúszás van a családi struktúrában. Elmosódottak a határok, a szülők nem támogatják a gyerek autonómiatörekvéseit, tiltott otthon az érzelemkifejezés. Ezért az egyéni és csoportterápia mellett valódi változás akkor lesz, ha a család is beleáll a terápiába” – mondja Cserpák Ildikó. Szerencsére Zsuzsi szülei mindenre nyitottak voltak.

Azt is megértették, hogy az anorexia kontrollbetegség, lányuk életének az a biztos pontja, amibe nem szól bele más.

Zsuzsi a klinikán töltött idő tekintetében átlagos páciens volt, mert a 11 hónap az átlagos tartózkodási idő. Volt olyan anorexiás lány, aki 48 hónap betegség után jutott el hozzájuk. Szívszorító, hogy a legnagyobb testsúlyvesztés 49 kiló volt, de az átlag is 20 kiló. Ugyanakkor az osztályra bekerülők közül a terápia lezárását követően 60%-os a gyógyulási arány.

Ez történt Zsuzsival is, akit legjobban a suliba való visszatérés és az motivált, hogy ne csak évet ne veszítsen az anorexia miatt, de a szokásos jó eredménnyel fejezze be a tizenegyedik osztályt a neves helyi gimiben. Ahogy egyre több kalóriát fogyasztott, már tanulni is engedték: egy kórházsulis önkéntes készítette fel az emelt biológia érettségire, és Zsuzsi azóta már az egyik orvosi egyetem boldog tanulója.

Figyelem!

Ha azt gyanítjuk, hogy egy ismerősünk, szerettünk anorexiával vagy más evészavarral küzd, fontos, hogy empatikusan közelítsünk a helyzethez. Hallgassuk meg figyelmesen és ítélkezés nélkül. Ha lehet, kerüljük a súlyára vonatkozó megjegyzéseket, és biztosítsuk arról, hogy elérhetőek vagyunk számára, ha segítségre van szüksége. A támogatás jó formája lehet, ha beszélgetünk vele a szakszerű segítségnyújtás lehetséges módjairól. „Szeretnék segíteni neked, hogy jobban legyél. Mit gondolsz, ha együtt keresnénk egy szakembert, aki támogatni tud?”

Kapcsolódó: Szent anorexia, avagy miért éheznek a lányok?

Forrás: KórházSuli Alapítvány
Kiemelt kép: Pexels