Szeptember harmincadikán tragikus autóbalesetet szenvedett egy ismert magyar színésznő és ötéves kisfia. A kereszteződésből a főútra kanyarodó autójukba a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel rohant egy másik kocsi. A színésznő kisfia életét vesztette, őt pedig azóta is kórházban ápolják.

A Ferihegyi úton korábban kábítószer hatása alatt száguldó, a Ferencváros focistájának életét kioltó taxis ügyében épp a napokban kért új tárgyalást az ügyészség. Buszmegállóban halálra gázolt fiatal apuka. Szabályosan közlekedő, 26 éves kerékpáros, akit a szalagkorlátot átlépve ütnek el. Gázolás zebrán, villamosmegállóban – hogy csak néhányat említsünk az elmúlt időszak megrázó közlekedési balesetei közül.

Mi történik az utakon? Mi játszódik le azokban a sofőrökben, akik nincsenek tekintettel se a maguk, se a közlekedésben részt vevő többiek testi épségére? Na és mit lehetne tenni, hogy az ember ne féljen autóba ülni, vagy a volán mögé engedni családtagjait?

Miért tűnik egyre rosszabbnak a helyzet?

A hazai közlekedési morál évtizedek óta forró témája a közbeszédnek. Egyre több az olyan baleset, ami komoly visszhangot kelt a médiában. Sokan úgy érezzük, a közlekedési helyzet egyre rosszabb, az utakon tapasztalható agresszív magatartás és a felelőtlenség pedig kritikus szintet ért el. A dolog komoly társadalmi vitákat generál a közlekedési kultúráról, a felelős vezetés fontosságáról és a büntetési rendszerek hatékonyságáról is.

A statisztikákban ugyanakkor nem az látszik, hogy jelentősen emelkedne a közúti balesetek száma. Az idei adatok még nincsenek meg, de a KSH tavalyi évre vonatkozó statisztikája szerint 2023 első felében például összesen 6424 közúti baleset került be a nyilvántartásba. Ez 8,4%-kal kevesebb, mint amennyi az előző év azonos időszakában történt. A 2022-es év, az előző esztendőhöz képest kissé emelkedő adatai pedig inkább a Covid alatt gyérebb forgalom újraélénküléséhez köthetők. Hogy akkor miért érezzük mégis úgy, hogy egyre rosszabb a helyzet?

Nemcsak a nagy nyilvánosságot kiváltó tragikus esetek, a baleseteket szenzációköntösben tálaló híradások, de a mindennapok apróbb egymásnak feszülései miatt is.

Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus szerint – statisztika ide vagy oda – a mi megélésünk is valós. 

Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus (Fotó: Zerkovitz Dávid)

„A baleseti statisztikába többnyire azok az esetek kerülnek bele, amelyek rendőrségi intézkedést igényelnek. Az egyszeri autós vagy épp gyalogos közlekedő vélekedését viszont a mindennapos élménycsokor alakítja. Márpedig közös tapasztalatunk például, hogy növekszik a forgalom. Nemcsak autóból, de kerékpárból és egyéb közlekedési eszközből, gyalogosból is egyre több van. Így több a közlekedési konfliktus is, ahol egyrészt súrlódunk, másrészt a másodpercek tört része alatt próbálunk döntéseket hozni. Nem véletlenül érzik úgy az emberek, hogy egyre stresszesebb a közlekedés. Az utakat járni egyre kevésbé kellemes élmény, nő az eljutási idő is, ennek frusztrációját pedig nehezen éljük meg” – mondja.

Tudtad? Ha kacér női hangon szól hozzájuk a GPS, a férfiak veszélyesebben vezetnek

A közlekedés során tapasztalt növekvő feszültség és agresszió mindenütt egyre nagyobb probléma. Sietünk, mert késünk, pedig épp a másik előtt szerettünk volna odaérni. Holtfáradtan és stresszesen szorítjuk a kormányt, ez pedig nem a legjobb oldalunkat hozza ki. Van, aki bizonytalanabb lesz, esetleg autóba sem ül. Más a szokásosnál is türelmetlenebbé válik, a szabályok követése helyett pedig impulzívan reagál a kihívást jelentő helyzetekre, amivel jelentősen növeli a balesetek kockázatát.

A gyorshajtás az egyik leggyakoribb szabálysértés Magyarországon, és egyben a legtöbb súlyos baleset okozója is. De az ittas vezetés, és e kettő kombinációja is komoly probléma. Bár a rendőrségi ellenőrzések hatására az elmúlt években csökkent az ilyen esetek száma, még mindig sokan ülnek volán mögé alkoholos befolyásoltság alatt. Ez jelentősen növeli a balesetek kockázatát.

Sok autós pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyja a közlekedési szabályokat. A piros lámpán való áthajtás, a záróvonal átlépése, a szabálytalan előzések a napi rutin részei, miközben komoly veszélyt jelentenek az úthasználók számára. De mégis miért nem tartjuk be a szabályokat?

Szabálytalanul, korláttalanul

Ennek okai összetettek. Előfordul persze, hogy nem felelőtlenségből okozunk bajt. Van, hogy az ember egyszerűen nem vesz észre egy sebességet korlátozó, vagy elsőbbségadást előíró táblát. Kevesen tudják, de a fáradtság az enyhe alkoholos befolyásoltsághoz hasonló mértékben rontja a koncentrációt, és akkor még nem beszéltünk a társas érintkezések egyébként is egyre sprődebb hangulatából eredő stresszről.

Sajnos viszont olyan is van, amikor valaki pontosan tudja, mekkora veszélyt tud – sebességtúllépéssel, ittas vagy bódult vezetéssel – okozni, ám ez egész egyszerűen nem érdekli.

„Ezekben autósokban a közösségi részvételhez szükséges felelősségvállalás szintje olyan alacsony, hogy a szabályokat vagy értelmezni sem tudják, vagy úgy vélik, azok rájuk nem vonatkoznak. Ezek az emberek sokszor az élet más területén sem tűrik a korlátokat, és jellemzően már fiatal korban – trauma vagy más egyéb esemény, esetleg neveltetésük hatására – úgy alakul, hogy a fékek egyszerűen nem épülnek be a gondolkodásukba. És sokakban dolgozik a versenyszellem is” – magyarázza Zerkovitz Dávid.

Egyre kevésbé kellemes élmény a közlekedés (Fotó: Getty Images)

Gyakori az is – főleg fiatalabb korban – hogy a szabályokra fittyet hányó autós egyszerűen nem tudja jól felmérni a veszélyt. Amikor például két villámgyors autó egymás mellé kerül a közlekedésben, sokakban feltámad a versenyszellem, a gondolkodás pedig annyira beszűkül, hogy az érintettek sokszor fizikailag sem vesznek észre se veszélyforrásokat, se korlátozó táblát, se másik autóst. És, ha már jól menő autó: sokunk tapasztalata az, hogy a kirívóan felelőtlen, tragédiába torkolló baleseteket nem kisteljesítményű autókban ülők szokták okozni…

Maszkulin közlekedés

Ennek kapcsán gyakran felmerül a kérdés: van-e összefüggés baleset és sportautó között. A szakértő szerint van, de fordítva, mint gondoljuk. „Sokan vonják le azt a következtetést, hogy a nagyobb autó egyenlő a nagyobb egóval. Holott valójában fordítva van. A nagyobb egó igényli a nagyobb autót. A baleset nem az autó márkájával, hanem a sofőr habitusával van összefüggésben, de ha kialakult bennünk a sztereotípia, már kevésbé vesszük észre, amikor ugyanazzal a márkával valaki szabályosan halad a sorban, és tartja a követési távolságot” – mondja Zerkovitz Dávid.

A balesetek irányba hat a közúti közlekedés maszkulin légköre. Aki nem elég gyors és bevállalós, hovatovább nő, lekicsinyléssel néz szembe. Pedig az, hogy egy óvatos vagy előrelátó sofőrt „mazsolának”, teszetoszának bélyegzünk óriási hiba: a városban ugyanis nem gyorsan, hanem taktikusan kell vezetni. Számtalanszor látni, hogy valaki hiába szlalomozik, előzget életveszélyesen, két perccel később ugyanannál a pirosnál áll, mint mi. A sietség pedig nemcsak felesleges, de veszélyes is. Ahogy a szakértő fogalmaz: egy balesetnél mindig helyből és időből van kevés.

Ahelyett, hogy lebecsüljük azokat az autósokat, akik időben és térben is hagynak egy kis „laufot”, fel kellene ismerni, hogy városban épp ők vezetnek jól.

Aki pedig egy olyan szituációban, amikor valaki a megengedett sebességen belül, körültekintően halad előtte, olyan feszült lesz, hogy utána egy ártatlan harmadik embert tör össze, az „adja vissza a jogosítványát – mondja a szakértő. – Hiába az átlagnál jobb képességű sofőr akár, ha ebben a szellemben vezet, a fentebb említett idő- és térbeli tartaléka nem lesz meg.”

Felelősség, büntetés

A KRESZ társasjáték, a legutóbbi tragikus eset kapcsán ezért több helyen felvetették a színésznő felelősségét is. Azt, hogy pontosan mi történt, a vizsgálat minden bizonnyal kideríti majd, de a szakértő szerint nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen nehéz a sötétben, egy elvileg ötven kilométer/órás sebességkorlátozású úton kétszer, két és félszer annyival közelítő autó sebességét felmérni.

A megtévesztő sebesség nagyon megnehezíti, hogy egy ilyen helyzetben jó döntést hozzon a másik fél, hiszen észlelési képességeinknek van egy határa.

A gyorshajtó ezekben a helyzetekben átveri a közlekedési partnert: egyszerűen nem számíthatunk arra, hogy egy pillanat alatt lesz ott. Sokakban felmerül az is, hogy a szabályszegőkkel kapcsolatos szankciók egyszerűen nem elég szigorúak ahhoz, hogy visszatartsák az autósokat. A nemzetközi adatok megerősíteni látszanak ezt a vélekedést, mert azokban az országokban, ahol szigorúbb a konzekvencia, nagyobb a betartási hajlandóság is.

„Nyilvánvaló, hogy aki törvényen kívüli viselkedésre adja a fejét, legalább egyszer végiggondolja, miért mit kaphat. Sajnos nehéz és költséges dolog olyan infrastruktúrát kialakítani, ami megbízhatóan és kellő sűrűséggel méri a sebességtúllépést. Sok autós ezért úgy gondolkodik, hogy ha évente egyszer-kétszer elkapják, és befizet mondjuk 150.000 forintot, a többi 80–90 gyorshajtását kifejezetten olcsón úszta meg. Sajnos ezt a matekot előbb-utóbb elvégzi, aki rendszeresen hajt a kelleténél többel” – mondja Dávid. 

Nagyon nem mindegy, milyen állapotban ül az ember a volán mögé (Fotó: Getty Images)

Noha a rendőrségi ellenőrzések fokozása és a szigorúbb bírságolási gyakorlat hatékony eszköz lehet a szabályszegések visszaszorításában, és a traffipaxok és alkoholszondás ellenőrzések rendszeresítése is javíthatja a közúti fegyelmet, a mostaninál jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a megelőzésre. Hosszú út vezet ugyanis odáig, hogy valakit már se a maga, se a másik biztonsága ne érdekeljen, hogy rendszeresen ittasan vagy bódultan, őrült tempóban vezessen.

Megelőzés

„Én a szankcióknál is fontosabbnak tartanám, hogy Nemzeti Alaptantervbe szervesen integrálják a közlekedési viselkedést. És nemcsak a KRESZT, hiszen az összes autóvezető (eltekintve egy-két esettől), aki komoly balesetet okozott, átment a KRESZ-vizsgán…”– mondja Dávid. Az oktatás és a tudatosítás valóban óriási szerepet játszhat a közlekedési morál javításában, és az ebben való aktív részvételt mi magunk sem úszhatjuk meg. Szülőkként ugyanis példát állítunk a gyerekeink elé.

Az, amit az autóban ülve látnak tőlünk, sokkal nagyobb hatással lesz rájuk, mint amiről „papolunk”.

Ha egy gyerek azt éli át, hogy szülei az öklüket rázva üvöltenek az autóban, ha egy autóstársuk nekik nem tetszően közlekedett, ezt fogják eltanulni. „A gyerek mindig próbál adaptálódni. Szülőként így sokszor mi magunk termeljük ki a szabálytalanul közlekedő, türelmetlen, intoleráns autósokat. A társadalom felelőssége ezért sokkal nagyobb, mint gondolnánk: a közúti ámokfutás nem egy-egy ember és a rendőrség párharca.”

Kapcsolódó: Tudod, miért pont a jobb oldalon közlekedünk?

Kiemelt kép: Getty Images