Scialatielli all’Amalfitana és Sfogliatella. Nem, még véletlenül se két halfajtáról van szó, hanem olasz ételekről. Pontosabban egy tésztaételről és egy édességről, amelyek az Amalfi-part jellegzetes ételei közé tartoznak. Ottjártamkor a látnivalók és az időjárás feltérképezése után a gasztronómiai információkba ugrottam fejest, nehogy kimaradjon valami az utazás során.

Roppant elégedett voltam magammal, amikor mindkét helyi jellegzetességet megkóstoltam, de nem csupán finom ízük miatt. Később, amikor egy helyivel diskuráltam a kulináris élvezetekről, elismerően csettintett nyelvével, ahogy gasztroélményeimet részleteztem. Szinte láttam a tekintetében, hogy ő is rajong az említett ételekért, és fél percen belül már a nagymamája konyhájáról mesélt, ahol a frissen készült tejsodónak mennyei aromája volt.

Számomra magától értetődő, hogy a ha Rómában jársz, viselkedj úgy, mint a rómaiak mondás különösen igaz az evésre, ivásra. Már a reptéren bolyongva magam mögött hagyom a vasárnapi húsleves, szalámis szendvics vagy épp Buddha tál világát, és alig várom, hogy beleharapjak úti célomba.

Szerencsés vagyok, széles spektrumon mozog a gasztronómiai ízlésem, ezért nem okozott gondot vaskos steaket enni Amerikában vagy csilis cukorba mártogatott ananászt falatozni Thaiföldön. Hiszem, hogy a helyi gasztronómia segítségével bepillantást kapunk az adott ország, város, régió kultúrájába, szokásaiba, még akkor is, ha nem ízlik az étel. Jó jó, bevallom, az amerikai kávé több volt, mint egyszerű kihívás, akkor azért valóban felvillant előttem egy bőröndbe tehető, mini kotyogós képe.

Az étkezés a kultúra része

Az utazás önmagában új világokat nyit meg számunkra, és addig soha nem tapasztalt élményekben lehet részünk, az étkezés pedig ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb része. Például azért, mert lehetőségünk van olyan ízeket, hozzávalókat kipróbálni, megkóstolni, amelyekkel még soha nem találkoztunk. Az autentikus környezet még gazdagabbá teszi az élményt, hiszen egy helyi jellegzetességnek soha nem lesz ugyanolyan íze, ha otthon próbáljuk reprodukálni.

Az étkezés igazi összekovácsoló erő, nem csupán megfigyelhetjük, megismerhetjük az adott közösség egyes tagjait, de új ismerősökre is szert tehetünk.

Pláne, ha segítséget kell kérnünk, mert a villa-kés ismereteink nem elegendők az adott étel elfogyasztásához.

A helyi ételek megkóstolása révén jobban megismerjük az adott országot (Fotó: a szerző saját képe)

A gasztrokalandok révén könnyedén beépülhetünk a hely szövetébe, hiszen minden étellel, itallal egy újabb információt tudunk meg az ország történelméről, kultúrájáról. Lehet, hogy pont egy híres írójuk kedvenc süteménye lesz a miénk is, vagy épp egy őslakos étel ejti rabul az ízlelőbimbóinkat. Olyannyira, hogy még a fűszerkeveréket is hazavisszük.

Fontosabb az otthonosság érzése

Napjainkban a számtalan útikönyvnek, tévéműsornak, kulináris díjnak köszönhetően a helyi konyha kipróbálása minden utazás alapvető élményévé vált. Akkor hogy lehet az, hogy sokan a nyaralás alatt se képesek lemondani az otthon ízeiről?

Kvíz: Bizarr ételek a világ körül – Te mennyit tudsz róluk?

A kérdésről természetesen az a bizonyos nagycsaládi nyaralás jutott eszembe Görögországban. Gyros, baklava, tzatziki, ki ne ismerné és szeretné a görög konyhát? Talán az ouzo iránti rajongás nem egyöntetű, de azt leszámítva mindenki kapható egy tál souvlakira.

A többgenerációs görög nyaralás azonban fényt derített az addig rejtőzködő kulináris anomáliákra.

Az apartman teraszán a hagyományos görög ételek mellett ott volt egy kis erőspista és csalamádé a biztonság kedvéért. A taramasalata mellett frissen bekevert körözött, mert hát Gyuszi bácsi az ikrasalátának már a színétől is hátborzongást kap.

Jutka mama kicsit hátrébb tolta a töltött szőlőleveleket, mondván a nyomába se érnek az otthoni töltött káposztának. De előételnek hozott hazai kolbászt. A souvlaki ugyan jól fogyott, de János azért kért a konyhán egy rántott húst, azzal mégse lehet melléfogni. Szegény polip járt a legrosszabbul: rajtam kívül csupán egy fiatalabb rokon kóstolta meg. A magyar-görög örökbarátság az asztalon megköttetett, de a szuvenírek vásárlásánál mindenki kerülte a gasztronómiai termékeket.

Erről is az evolúció tehet

Az ismerősség érzését keresni egy idegen országban azonban nem ördögtől való, sőt. A tudomány egyenesen úgy gondolja, hogy az ismeretlen ételek megkóstolására való hajlamunk belénk van programozva.

Az agyunknak is jót tesz, ha új ingerek érik (Fotó: a szerző saját képe)

Több tanulmány is megállapította, hogy kulturális ismertség, a motivációs tényezők és a személyiségjegyek jobban befolyásolják a turisták étkezési döntéseit, mint a költségek vagy a kényelem. Aki tehát óvatosabb duhaj, az az étkezés területén is a biztonságot fogja keresni.

A fura kinézetű, a magyar konyha illataitól teljesen távol álló étel láttán agyunk fontos döntésmechanizmuson megy át:

az új dolog izgalma győzedelmeskedik vagy az ismert íz?

Kipróbáljuk az új ételt, vagy inkább menjünk a sarki mekibe? Agyunk azt méri fel, hogy a túlélés szempontjából melyik lehetőség a kifizetődőbb. Bizony, már megint az evolúció! Az említett dilemma vadászó és gyűjtögető őseinktől ered, akiknek azt kellett eldönteniük, hogy keressenek új táplálékforrást vagy egyenek a meglévőből.

Az agy nem kifejezetten rajong a bizonytalanságért, márpedig az utazás csupa bizonytalan tényezőből áll. És miközben épp ez adja a sava-borsát, szorongást is kelthet. A szorongást pedig mi enyhíthetné jobban, mint az otthon, az ismerősség érzése, az otthon ízei.

A kíváncsiság teszi rugalmassá az agyat

Hosszabb távon azonban sokkal jobban járunk az én biztosan nem hozzáállás helyett a mi ez kérdésével, hiszen a kíváncsiság és a felfedezés öröme segít megőrizni a mentális rugalmasságunkat. A vasárnapi húsleves-csirkepaprikás kombó elfogyasztásánál az agy robot üzemmódba kapcsol. Nincs szüksége plusz energiára, hiszen pontosan tudja, mi zajlik bennünk.

A tanulás, a felfedezés azonban komoly energiabefektetést igényel, a rugalmas elme pedig sokkal jobban kezeli a stresszt vagy épp a változást, mint maga az utazás. A harmadik bizarr külsejű ételnél már kevésbé leszünk bizalmatlanok.

Természetesen nem arról van szó, hogy a halat eddig csak filmen látó kérje ki a kétszemélyes tengeri herkentyűs tálat. Kezdetnek az is elég, ha az általunk jól ismert csirkének egy eddig nem fogyasztott részét megkóstoljuk. Hátha kiderül arról is, hogy ehető.

Őszi utazás: hova menjünk szüreti programra?

Kiemelt kép: Getty Images