Szeretett italunk, a tea évezredek óta különleges helyet foglal el az emberiség szívében. Amellett, hogy a testünket és lelkünket is melengetni, kutatások régóta bizonyítják, hogy ha rendszeresen fogyasztunk minőségi, antioxidánsokban gazdag teákat, a rák, a cukorbetegség, az ízületi gyulladás, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a stroke és elhízás kockázata is csökkenhet.

A Camellia sinensis (teacserje) annyira a hétköznapi életünk részévé vált, hogy sokszor eszünkbe sem jut belegondolni, miként is válhatott a világ kedvenc italává – természetesen a kávé után.

Lévén, hogy teázási kultúrájáról is ismert, könnyű azt feltételezni, hogy a tea az Egyesült Királyság első számú itala. Ebben tényleg van igazság, ugyanakkor a teaivás eredetileg Kínában honosodott meg, mielőtt meghódította volna a nyugati országokat.

Teatörténelem dióhéjban

A legenda szerint Kr.e. 2737-ben Shen Nung kínai császár elkevert néhány szárított levelet egy fazéknyi forrásban lévő vízben, majd megitta a történelem első csésze teáját. Hogy van-e igazság a történetben, azt nem lehet tudni, az viszont biztos, hogy a történészek már a Han-dinasztia idejéből származó sírokban is találtak teatartókat.

A szárított gyógynövényekből kinyert főzet lassacskán annyira népszerűvé vált, hogy egy Lu Yu nevű kínai író később, a Tang-dinasztia idején könyvet is írt a témában (úgy tartják, hogy a Teáskönyv lehet a világ legelső, teljes egészében teáról szóló könyve). 

A teát mint italt Európában először a 16. század második felének írásos emlékei említik. A szárított leveleket minden bizonnyal portugál és holland misszionáriusok importálhatták Kínából Európába, ám a brit fordulópontot II. Károly angol király és Braganzai Katalin portugál hercegnő házassága jelentette.

Katalin nagy rajongója volt a hazájában divatos italnak,

így részben neki köszönhető, hogy a tea elterjedt itallá vált Nagy-Britanniában.

3 gyakori hiba, amit mindenki elkövet teafőzés közben

A teakészítés olyan egyszerű folyamat, mint az egyszer egy, amennyiben viszont teljes egészében kihasználnánk az előnyeit, nagyon nem mindegy, hogy miként készítjük el. Legyen szó filteres vagy szálas változatról, ha a teázás kultúráját császárok módjára élveznénk az otthonunkban, érdemes sorra venni a főzésével kapcsolatos leggyakoribb hibákat, amelyeket biztosan mindannyian elkövetünk egyszer-egyszer – ha nem többször.

1. Nem megfelelő vízhőmérséklet

Persze nem dől össze a világ, ha valami nem tökéletes, de a tea esetében azért sokat ronthat az ízvilágon, ha nem megfelelő hőmérsékletű vízben készítjük el. Az egyszerűnek tűnő folyamatot pedig tovább bonyolítja, amit sokan nem is gondolnának: bizony nem minden teafűnek kell extra magas hőmérsékleten áznia.

Jó teát főzni szerencsére nem agysebészet, de azért igényel némi odafigyelést a folyamat (fotó: Getty Images)

A fekete tea ellenálló a hővel szemben, ezért jól teljesít forrásban lévő, 90-100 Celsius-fokos vízben – és általában így szokás elkészíteni –, de külön jó benne, hogy alacsonyabb vízhőmérsékleten, hosszabb áztatási idővel is finom lehet.  

A zöld és a fehér tea viszont már más tészta. Mivel a fekete teához képest kevésbé oxidált teafűből készülnek, a megszokottnál is alacsonyabb vízhőmérsékleten (70-80 Celsius-fok) érdemes áztatni őket, máskülönben nemcsak az ízük lesz kesernyés, de a bennük lévő aminosavak, antioxidánsok és más hasznos hatóanyagok száma is csökken. 

Kapcsolódó: vajon tényleg megérik az árukat a világ legdrágább teái? 

2. Túláztatjuk a teát

Ha igazán zamatos, kellemes aromákkal megáldott teát szeretnél szürcsölgetni, az áztatási időre is érdemes odafigyelned. A túl hosszú ideig tartó áztatás nem kívánt tanninokat is felszabadíthat a tealevelekből, ami

keserű és fanyar mellékízt eredményez.

Ha igazán biztosra szeretnél menni, a fekete teát 3-5 percig, a zöldet 2-3 percig, a fehéret 4-6 percig, a gyógyteákat (például a kamillát) pedig 5-7 percig ajánlott áztatni.

Fontos kiemelni továbbá, hogy ha erős teát szeretnél szürcsölgetni, a túláztatás nem megoldás – ebben az esetben akkor járhatunk igazán jól, ha picivel több tealevelet adunk a vízhez.

3. A víz nem megfelelő minősége

A teafőzéshez használt víz milyenségét hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, pedig a keményebb, klórosabb vagy magas ásványi anyag tartalmú csapvíz könnyen gátat szabhat a finom tealevelekből felszabaduló aromáknak – hasonlóképpen ahhoz a vízhez, ami hosszabb ideje áll a vízforralóban.

Ha a tea valódi karakterét szeretnéd kiélvezni – bármennyire is szőrszálhasogatónak tűnik –, ne feledkezz meg a vízminőségről sem, hiszen attól, hogy valami iható, még nem biztos, hogy ízletes is.

A legtutibb az, ha szűrt vizet használsz teafőzéshez, ám ha nincs kedved ezzel pepecselni, próbáld ki az úgynevezett

 yunnan fekete teát, melynek erőteljes, füstös aromáit a kemény csapvíz sem nyomhatja el.

Az oolong és a zöld tea igazi ízét viszont könnyen elrejtheti a víz keménysége, amit szerencsére hideg áztatással könnyen kiküszöbölhetünk. Ehhez mérj ki egy csésze vizet, adj hozzá egy filternyi tealevelet, és tedd az egészet éjszakára a hűtőbe! A folyamat megemeli a tanninszintet, és kemény vízminőség ide vagy oda, reggelre olyan aromákban gazdag italt kapunk, amit már csak melegíteni kell.

Kapcsolódó: a zöld tea tényleg a természet legjobb fogyasztószere?

Kiemelt kép: Getty Images