A mai világban könnyen szorongóvá válhat bárki, aki nem tesz ez ellen tudatosan. Mivel társadalmunk elismeri, sőt, jutalmazza azt, akinek a munkája az élete, sokan észrevétlenül is igyekeznek ennek az irreális elvárásnak megfelelni. És ez már gyerekkorban, az iskolában, még rosszabb esetben pedig az óvodában elkezdődik. (Vekerdy Tamás kifejezetten sokat írt arról a Nők Lapjában, miért romboló és észszerűtlen dolog a gyerekeket – és a felnőtteket szintén – a teljesítményük alapján értékelni és megítélni.)

Jó érzés megkapni az ötöst a dolgozatra, a dicséretet a diplomára, később pedig a fizetésemelést, majd az előléptetést. De ezek sosem lehetnek az egészségnél fontosabbak. Márpedig csak igen ritkán jár kéz a kézben az anyagi és társadalmi megbecsültség az egyén testi-lelki jóllétével. Fontos, hogy felelősséget vállaljunk egyéni döntéseinkért, hogy meglássuk, hogyan hagyjuk cserben önmagunkat, mikor valaki vagy valami másra igent mondunk. Jó esetben ezt még azelőtt felismerjük, hogy a szorongás testi tüneteket öltene.

7 „pozitív” személyiségjegy, ami valójában szorongás jele

Alább a Huffington Post által megszólaltatott szakértők tanácsait tolmácsoljuk. Ők azt magyarázzák el, hogyan kerülhetünk ki ebből a csapdából, mit tehetünk az alábbi, első ránézésre pozitívnak tűnő, valójában azonban minket mérgező szokások helyett. Lássuk, melyek azok a tulajdonságaink, amelyeknek hátterében gyakran szorongás áll!
Figyelem! A szorongás egy teljesen természetes érzelem. Segít felismerni a potenciális veszélyhelyzeteket, és hozzásegíthet bennünket céljaink eléréséhez. Túlzott mértékben viszont káros is lehet az egészségünkre.

1. Túlzott empatikusság

Bár az együttérzés a társas kapcsolataink olajozója, ezt sem érdemes túlzásba vinni. Amelia Kelley kutató-terapeuta megállapításai szerint a magas szintű empátia nemcsak a szociális szorongással függhet össze, hanem a szervezet gyulladásra való hajlamát is fokozhatja. A szakember ez ellen mindenekelőtt a meditáció; a befelé, magunkra figyelés; az önegyüttérzés és a határhúzás gyakorlását javasolja. Ezek mind segíthetnek abban, hogy kevésbé „ragadjon át” ránk mások szorongása.

2. Nyugodtság – még krízis közepette is

Ki is ne szeretne nyugalomban élni? Mégis, gondot okozhat, ha ez a nyugalom nem őszintén, mély meggyőződésünkből fakad, hanem abból, hogy nem akarjuk, nem merjük, vagy nem tudjuk kifejezni pillanatnyi nyugtalanságunkat. Ezzel valójában csak hiteles érzéseinket nyomjuk el és érvénytelenítjük, ami hosszú távon, bizony, megbetegíthet bennünket.

A túlzott empátia hátterében szorongás is állhat (Fotó: Getty Images)

Kelley szerint ez ellen a legjobb taktika, ha a stresszes pillanatok után megállunk egy kicsit és időt adunk magunknak, hogy alaposan feldolgozzuk, mi is történt. Nem szabad erőből, rezzenéstelenül és összeszorított fogakkal átverekednünk magunkat mindenen. Persze, jobb nem a mítingen kiadni, vagy a nálunk gyengébbeken levezetni a frusztráltságunkat. Az adott pillanatban fontos, hogy szabályozzuk érzelmeinket, azonban a helyzet megszűnte után vonuljunk el egy csendes helyre, és ott biztonságosan dolgozzuk fel, adjuk ki érzelmeinket!

3. Perfekcionizmus

A tökéletesség hajhászása ritkán tesz jót az ember testével és lelkével. Bár a főnökünk örülhet kifogástalan munkavégzésünknek, jobb, ha belátjuk, görcsösségünket nem fogja megköszönni. (És pluszban megfizetni sem.) Általában mind arra törekszünk, hogy mindent a lehető legjobban csináljunk. Ernesto Lira de la Rosa pszichológus szerint fontos, hogy ez – önmagunkra vonatkoztatva is – legyen elég. Elég az „elég jó”. „A hibázás a tanulás és a fejlődés lehetőségét rejti magában” – szól a szakember egyik legfontosabb mottója.

4. Megfelelési kényszeresség

Elég nagy baj, ha mindenkinek mindenre igent mondunk. Főleg azért, mert ez általában azzal jár együtt, hogy a saját szükségleteinkre és igényeinkre mondunk nemet. Bár a kollégáink örülhetnek, mikor a munkában helyettük végzünk el egy feladatot, és a barátainknak is jóleshet, hogy hullafáradtan is elmegyünk egy bulira vagy találkára, ezzel a viselkedéssel önmagunkat és a kapcsolatainkat is megkárosíthatjuk. Az ilyen helyzetek ugyanis a megvetés és a harag melegágyaként funkcionálnak.

Lira de la Rosa is kiemeli, hogy a minket őszintén, magunkért szerető barátainkkal és rokonainkkal épp, hogy javulhat a kapcsolatunk akkor, amikor végre őszintén felvállaljuk a saját igényeinket.

„A megfelelési kényszeresek azért tesznek meg mindent mások boldogságáért, mert attól félnek, hogy a nemet mondás csalódást, rosszallást, vagy egyenesen a kapcsolatok elvesztését eredményezheti – magyarázza Lira de la Rosa. – Bár elsőre ijesztőnek tűnhet, meg kell próbálnunk egészséges határokat szabni, ragaszkodnunk kell az értékrendünkhöz, és igenis nemet kell mondanunk néha. Gyakoroljuk az asszertivitást kis lépésekben! Ezáltal jelentősen csökkenthetjük a szorongás mértékét.”

5. Túlteljesítő viselkedés

Külső szemmel irigylésre méltó lehet, ha valaki éjt nappallá téve dolgozik, tesz-vesz, és látszólag egy percre sem áll le. Csakhogy ennek hátterében általában komoly szorongás áll. Hosszú távon egészségi kockázatot rejt a pihenés mellőzése, ez a folyamatosan feszített életmód – és ami általában emögött húzódik: az érzelmek elől való menekülés. „Fontos megérteni, hogy az értékünket egyébként sem az határozza meg, hogy mennyi feladatot csinálunk meg otthon vagy a munkában” – hangsúlyozza Lira de la Rosa.

6. Összeszedettség

Amikor valaki folyamatosan mikromenedzsel, egy személyben ő akar mindent kézben tartani, megoldani, irányítani és döntéseket hozni, az gyakran komoly szorongásban gyökeredzik. Kelley szerint „ez annak lehet a jele, hogy fél attól, hogy elveszíti az kontrollt”, ami aztán stressz, egészségi problémák, mártírkodás és dühkitörések formájában törhet a felszínre. A szakember szerint ennek elkerülésére meg kell tanulnunk segítséget kérni, bizonyos feladatokat delegálni, illetve gyakorolni szükséges az önegyüttérzést és az önelfogadást.

7. Felelősségteljesség

Bár igenis fontos, hogy felelősséget vállaljunk saját tetteinkért és azoknak következményeiért, szem előtt kell tartanunk azt is, hogy ez ne terjedjen tovább az élet olyan területeire, amelyekre vajmi kevés hatásunk van. Annak terhe például, hogy a cég, amelynél alkalmazásban vagyunk, hogyan teljesít ebben a félévben, nem szükséges, hogy a mi vállunkat nyomja. Persze, a saját feladatainkat érdemes becsületesen elvégeznünk – már csak a nyugodt alvás és a lelkiismeretünk kedvéért is, de fontos tudni, meddig terjed személyes felelősségünk határa.

Az úgynevezett hiperfelelősség ellen a legjobb „gyógyszer” a másokba fektetett bizalom.

„Bízz másokban (így például a főnökeidben is), hogy meg tudják oldani a saját feladataikat – tanácsolja Lira de la Rosa. – Illetve az is segíthet, ha megkérdezd magadtól: Mi a legrosszabb, ami történhet? És mekkora az esélye annak, hogy valóban ez is következik be?” Általában ugyanis a legrosszabb fogatókönyv sem rejt tragédiákat (nem fog senki belehalni, ha késve végzünk egy feladattal), és ennek az esélye sem olyan nagy, mint ahogy elsőre hisszük (hosszú évek alatt alig néhányszor fordult elő ilyesmi).

Kapcsolódó: A szorongás az Alzheimer-kór kialakulásának esélyeit is növelheti

Kiemelt kép: Getty Images