Néhány évvel ezelőtt a nyomtatott Nők Lapja utolsó oldalán kapott helyet az ismert embereket megszólaltató 10 kérdés című rovat. Imádtam ezeket az interjúkat, volt olyan év, amikor 54 lapszámból 52-be én írhattam. A kedvenc gyerekkori emlékeiről általában mindenki szívesen mesélt, és a történetbe nagyon gyakran belekeveredett egy-egy íz- vagy illatemlék is.

A szaglás és az ízérzés központjai kapcsolatban állnak a limbikus rendszerrel, amelyek felelősek a rövidtávú memóriáért, az érzelmekért (boldogság, düh, harag, szeretet), a szexuális izgalomért, az éhségért, emésztésért. Ha megszagolunk valamit, az illat egyenesen a szaglóhagymák felé tart, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az agy érzelmi és tanulási folyamataihoz.

Míg a hippokampusz felelős az emlékezetért, az amygdalában dolgozzuk fel az érzelmeket.

Nem véletlenül okoz legtöbbünkben kellemes érzést például a csokoládé illata, ami az jutalmazás és öröm ígéretével kecsegtet.

Illatemlékek

Annak idején nem csak azért váltottunk a családban streaming szolgáltatásokra, mert elromlott a tévé, hanem, mert kezdett az agyunkra menni, hogy, úgy tűnt, több a reklám, mint a műsoridő. A reklámoknak legalább a fele gyógyszerreklám, amiben általában apa „haldoklik a náthától”, anya viszont bekapja a csodabogyót, és fél perc múlva újra a kanapén ugrál a négyévessel – mert anya, ugye, nem dőlhet ki csak úgy…

Van azonban egy reklám, ami mostanában képes volt újat mutatni. A kisfilm szereplői egy számukra fontos, meghatározó illatról mesélnek. A női verzióban a családi találkozásokat idéző mandarin illata, a férfi verzióban az ázott kutyaszag kerül említésre. Utóbbi az örökbefogadott házi kedvenchez kötődő szeretetteljes emlékeket idézi fel. A bájos kisfilmek végén diszkréten megjelenik egy orrspray, jelezve, ha kell, bármikor elérhető, mert a szaglás fontos.

És valóban, az illatemlékek nemcsak étkezés közben fontosak, hanem tudatalatt is sokat hozzátesznek az életünkhöz.

Nekem az ősz illata

Amilyen hirtelen váltott szeptember második hete télies hidegbe a forró nyárból, olyan szépen sikerült ősszé szelídülnie az októberi időjárásnak. Imádok ilyenkor kint lenni a természetben, olyan gyönyörű ez a sokszínűség, a lágyan hulló falevelek, a zizegő avar. Az ősz számomra olyan, mint egy második tavasz, csak sokkal élénkebbek a színei. A levegő frissességét szinte harapni lehet, de ugyanilyen könnyű megérezni a közelgő eső illatát is.

Így történt a múltkor is. Még épp csak megéreztem az eső illatát, amikor elhatároztam, hogy a közeli könyvtárba húzódom. Abban a pillanatban, hogy elértem a bejáratot, megjelent az első esőcsepp a járdán. Egy perccel később már odabentről, az üvegajtón át néztem, hogy zuhog az eső. Az orromat közben már a régi könyvek jellegzetes papírillata járta át.

A kis könyvtárban nem sokan voltunk. A romantikus könyvek közt középkorú nő válogatott, egy idősebb úr pedig a viszonylag friss újságokat lapozgatta. A nagy és üres olvasóasztalok egyikénél egy elsős forma kisfiú ült. Amikor elmentem mellette, legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy egy Kámaszútra típusú képeskönyvet tanulmányoz…

Illusztráció: AI / DALL-E

A pultnál három könyvtáros dolgozott. Odamentem az egyikükhöz és csendben jeleztem, hogy talán a kisfiúnál lévő olvasmány nem igazán az ő korosztályának való. A szakállas fiatalember a gyerek mellé lépett és megkérdezte, hogy tud-e olvasni? A kisfiú zavartan becsukta a könyvet és elmesélte, hogy igazából még csak most tanulja a betűket.

„Áh, értem, ez tényleg izgalmas. Gyere, adok neked egy sokkal jobb könyvet, amin gyakorolhatsz!” Azzal kedvesen odavezette a gyereket egy másik polchoz, és meg is állapodtak egy Kisvakondban és egy képes autós lexikonban. A könyvtáros játszi könnyedséggel kicserélte az asztalon lévő könyveket, és visszatette a felnőtt irodalmat a helyére. A jelenet megmosolyogtatott. Közben elállt az eső. 

Az öröm aromái

Fogalmam sincs honnan tört rám, de olthatatlan vágyat éreztem egy langyosan gőzölgő almás pite és valami finom kávé iránt. Elköszöntem hát a könyvtárosoktól és újra útnak indultam, végül egy közeli kávézóban kötöttem ki. Mire leültem az asztalhoz a cukros fahéjtól illatozó almás pitével és az őszi szezonra jellemző pumpkin spice lattéval, újra szemerkélni kezdett az eső.

És én ismét az üveg mögül, békésen néztem, ahogy az emberek – látszólag a kávéházban szóló zene ritmusára – lépdelnek a színes esernyőkkel. A városi forgatagban gyakran van olyan érzésem, hogy mindig mindenki siet valahova, de ott, akkor, abban a néhány pillanatban megengedtem magamnak, hogy egy kicsit lelassuljak, kiélvezzem az ízeket és az illatokat.

Van, akinek az esőtől nedves fű, van, akinek a ropogó tábortűz, másnak a mandarin, az ázott kutya illata jelenti a boldogságot. Az őszre vonatkozóan ezt írtam fel magamnak: mindfulness gyakorlat – hagyd, hogy az illatok az orrodnál fogva vezessenek!

A Nyitott szemmel-sorozat előző cikkeit itt olvashatod.

Kiemelt kép: Oláh-Koppány Andrea – Fotó: Nánási Pál