Hiába repül az ember már 120 éve, a többség számára még mindig felfoghatatlan és rémisztő dolog több ezer méter magasságban csaknem ezerrel száguldozni. Legtöbben ezért aztán nem kérdőjeleznek meg semmit, amit a légiutas-kísérők mondanak vagy kérnek, elvégre a biztonság a legfontosabb. Mások úgy vannak vele, hogy ha lezuhannak, úgyis minden mindegy…

Szerencsére erre elég kevés az esély. Arra azonban jóval több, hogy a repülőgéppel fel- és leszállás közben történjen valami (ezt statisztikai adatok támasztják alá). Vagy, mondjuk, hirtelen turbulenciába kerüljön. Ilyenkor nagyon nem mindegy, hogy hogyan áll a háttámlánk, a karfánk vagy az asztalunk (tálca), főleg, hogy a személyzetnek 90 másodperce van arra, hogy vészhelyzet esetén evakuáljon egy repülőgépet.

Valójában tehát nagyon is fontos részletek ezek, mégis sokan hajlamosak nem foglalkozni azzal, amikor a légiutas-kísérők felhívják rájuk a figyelmet. Minden egyes járaton vannak, akikre a fel- és leszállás során rá kell szólnia a személyzetnek, hogy ugyan tartsa már be ezeket a biztonsági előírásokat. És még így is vannak, akik, miután a légiutas-kísérő már helyet foglalt, csakazértis visszaállítják a számukra kényelmes állapotba az ülést, karfát. És ezzel elég sokat kockáztatnak.

Ezért fontos, hogyan áll az ülés háttámlája a repülőn

A Reader’s Digest egy igazi szakmai nagyágyút kérdezett meg a témában. Ben Kiteley pilóta, illetve a Planet 9 Private Air képzési igazgatója. A cég egy globális üzemeltető, amely ultranagy hatótávolságú repülőgépek kezelésére és bérlésére specializálódott. Kiteley elmondta, hogy az Egyesült Államokban konkrét törvény is van arra, hogy egyetlen légi fuvarozó sem szállhat fel vagy le repülőgéppel, ha az utasok üléstámlája nincs függőleges helyzetben. Na de miért is?

A légiutas-kísérők nem heccből kérik, hogy hajtsuk le a karfát, vagy állítsuk függőleges helyzetbe az ülést (Fotó: Getty Images)

„Egyrészt tervezésük és felépítésük miatt a repülőgépek üléstámlái szerkezeti támaszt nyújtanak bármilyen lehetséges ütközés során” – magyarázta Kiteley. –

Illetve amikor hátradöntjük az ülést, azzal elvesszük a helyet a mögöttünk ülő személytől, ez pedig megnöveli a repülőgép megfelelő evakuálásához szükséges időt.”

Magyarán a mögöttünk ülővel szúrunk ki, amennyiben, mondjuk, tűz keletkezik – beszorítjuk az ülésünkkel, megnehezítjük a dolgát, ha pedig a folyosónál ül, akkor a mellette ülők dolgát is, vagyis az életüket veszélyeztetjük. De más oka is van a dolognak.

A szakértő szavaiból az is kiderült, hogy az ülés akkor van rögzítve rendesen, ha teljesen függőleges helyzetben van – a rögzítés pedig igen fontos, ha például a kifutón nekiütközik valaminek a gép, vagy hirtelen kell lefékeznie. A hátradöntött ülés ugyanis nem képes teljesen rögzülni.

Így az ülés ütközés vagy akár egy hirtelen megállás esetén katapultként is működhet…

Hirtelen gyorsulás ellenkező hatást válthat ki, és az utas hátracsapódhat az ülésbe. Emellett az is megtörténhet, hogy a nem rögzített ülés a hátracsapódás során összenyomja a mögötte ülőt.

És mi van a karfával és az asztallal?

Sebastien Bouevier, aki egy nagy légitársaságnál dolgozott biztonsági és vészhelyzeti eljárások oktatójaként, a Quorának nyilatkozott a kérdésről. 

„Newton első törvénye kimondja: minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, míg egy kölcsönhatás a mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti. Ebben az esetben a kartámasz ez a tárgy. A repülőgéphez van rögzítve, amelynek sebessége fel- és leszálláskor jellemzően 250–300 km/h is lehet. Ha a repülőgép hirtelen megállna, a kartámasz ugyanolyan sebességgel csapódna előre, mint amilyen sebességgel a repülőgép a megállás előtt haladt.

Vagyis a kartámasz hatalmas erővel vágódna az utas oldalába.”

Azt pedig talán jobb nem elképzelni, hogy mit okozna ez a testünkkel.

Kapcsolódó: Létezik biztonságos ülés egy légikatasztrófa esetén?

Ezek után talán nem is kérdés, hogy az asztalt miért kell felhajtani: hirtelen megálláskor mi csapódnánk bele, illetve egy evakuálás esetén a saját dolgunkat nehezítenénk meg, amennyiben pedig a folyosónál ülünk, a mellettünk ülők életét is veszélyeztetnénk. 

A napellenző kérdése szintén nem túl bonyolult

„Az napellenző fel- és leszállás közbeni felhúzása megkönnyíti a légiutas-kísérők számára, hogy felmérjenek minden olyan külső veszélyt, például tüzet vagy törmeléket, amely akadályozhat egy vészhelyzeti evakuálást” – mondta Patrick Smith pilóta Travel + Leisure magazinnak. 

Besüt a nap? Fel- és leszálláskor akkor is fel kell húzni a napellenzőt! (Fotó: Getty Images)

Ha mindenhol zavartalanul kilátnak, gyorsabban észlelik az említett tüzet, törmeléket vagy füstöt, és gyorsabban el tudják dönteni, hogy merre legyen a menekülőút. Ne feledd, minderre 90 másodpercük van, amelyet nem azzal akarnak tölteni, hogy a halálra rémült utasoknak könyörögjenek, hogy húzzák már fel az árnyékolót. Ezen felül pedig a kiérkező mentőcsapatoknak sem árt, ha belátnak a gép belsejébe, az ott tartózkodó utasokra.

Biztonság mindenek előtt

Hiába gyakorlott utazó valaki, attól nem tűnik tehát tapasztaltabbnak, ha fittyet hány ezekre a biztonsági előírásokra. Amint az idén tavasszal is kiderült egy szingapúri járat horrorbalesete kapcsán, azt sem véletlenül kérik, hogy utazás közben lehetőleg végig legyen bekapcsolva a biztonsági övünk. Bármikor keveredhetünk olyan erős turbulenciába, amelyben csak az öv fog megvédeni bennünket attól, hogy a plafonhoz csapódjunk.

Kapcsolódó: Érdekes ok miatt festik fehérre a repülőgépeket

Kiemelt kép: Getty Images