Mindjárt az elején fontos leszögezni, hogy máig semmilyen hatóság vagy pszichiátriai intézmény nem erősítette meg, hogy az ügy hátterében valóban az elkövető mentális problémái állnak. A cikk készültekor kapcsolatba kerültünk olyan pszichiáterrel is, aki azt mondta, most nem szerencsés ezzel a témával foglalkozni, mert könnyen összemosódhatnak a fogalmak, ami ronthat a mentális betegek társadalmi megítélésén.

A szakember hangsúlyozta, hogy arányaiban több olyan ember van az össztársadalomban, aki brutális bűncselekményeket követ el, mint a mentális betegek között, tehát nagyon ártalmas automatikusan összekapcsolni a bűncselekményeket a pszichés zavarokkal. Tény, hogy ha valaki mentális problémákat, pszichés zavarokat emleget, az egy olyan területre visz, amelyről kevés valós ismeretünk van, tévhitünk viszont annál több.

Főleg, ha gyerekekről vagy fiatalokról van szó. Hogy hol kezdődik egy gyerek vagy fiatal mentális problémája, honnantól veszélyes ez, hogyan lehet közbelépni, és milyen eszközök vannak ilyenkor a család és/vagy a környezet kezében, arról Dr. Török Ádám gyermek- és ifjúságpszichiátert, családterapeutát és pszichoterapeuta jelöltet kérdeztük.

Hol kezdődik a mentális probléma?

A szakember szerint a mentális problémák egyrészt funkcióromlásban mutatkoznak meg, ami azt jelenti, hogy azok a dolgok, amelyek egy darabig mentek, már nem mennek. Például egy depressziós gyerek korábban be tudott járni az iskolába, most azonban nem tud. Másrészt megmutatkoznak a szenvedésben is.

„Ennek két ága van: szenvedhet a páciens, de szenvedhet a környezete is

– magyarázza Dr. Török Ádám. – Vannak olyan kórképek, amelyekben tudjuk, hogy nincs betegségbelátás, nincs betegségtudat, és a páciens nagyon beszűkülten csak azt látja, hogy a világ nem működik jól. Egyébként ezt a beszűkültséget lehet gyógyszeresen oldani. Számos pszichés zavarnak a része, hogy a beteg a nem megfelelő viselkedést az ő egészséges részének gondolja. Ezekben az esetekben a motiváció és a realitás megmutatása a szakember feladata. Az empatikus konfrontáció csak egy jó páciens-szakember kapcsolatban tud úgy megvalósulni, hogy azt a beteg elfogadja, és együtt tudjon működni, ami adott esetben gyógyszeres kezelést jelent. Ha nem fogadja el, vagy akut esettel állunk szemben, akkor pedig kellene egy olyan intézmény, ahol van idő egy ilyen kapcsolat felépítésére annak érdekében, hogy a beteg észrevegye, számára is milyen nehézségeket okoz az állapota. Az, hogy ezek a betegek hogy vannak, hat a családjukra és a környezetükre is. Sok múlik azon, ők hogy lettek edukálva, hogyan képviselik a realitást.”

Az, hogy a betegek hogy vannak, hat a családjukra és a környezetükre is (Fotó: Getty Images)

Vekerdy Tamás örökérvényű tanácsa: Mikor szükséges a gyerekkel pszichológushoz fordulni?

A pszichiátria, azon belül is a gyerekpszichiátria az egyik legnagyobb humánerőforrás-elhasználó szakterület, hiszen ezek a folyamatok rendkívül időigényesek.

„Egy gyógyszerfelíráshoz is meg kell ismerni a beteget.

Az, hogy valakit jól lássunk, nem gyors folyamat, ezért nagyon hosszúak a várólisták, és kevés a szakember ahhoz, hogy ezt olyan szinten lehessen csinálni, ahogyan kellene” – folytatja pszichiáter szakértőnk.

Hogy mikor kell pszichológushoz vagy pszichiáterhez menni egy gyerekkel vagy fiatallal, az azért is nehéz terület, mert maga a beteg sok esetben nem szenved. Szakértőnk azt is hozzáteszi, hogy a tizennyolc év körüliek különösen nehéz helyzetben vannak, mert nem létezik átmeneti hely, ahova ebben az életkorban mehetnének.

„Azért kell szakember, mert nagyon tág határokon belül mozog a normalitás.

Kamaszkorban sokfajta kilengés lehet, normatív krízisnek hívjuk, ami ebben az életszakaszváltásban végbemegy, és ha ebben valaki nem találja a biztonságot, akkor érdemes szakembert hívni. Ami azért is jó, mert a gyereknek lesz egy olyan bizalmi kapcsolata, ahol elmondhatja, hogy van ő, mert ezt kamaszkorban nem feltétlenül a szüleivel akarja megbeszélni” – mondja dr. Török Ádám.

Miből látszik a veszély?

Általában a mentális problémák és az abból fakadó veszélyek egy folyamat eredményei, bár az is megeshet, hogy egyik pillanatról a másikra történik változás, és ilyenkor mentőt kell hívni, tanácsolja pszichiáter szakértőnk.

„Mindig azt mondom a pedagógusoknak, hogy folyamatosan jelezzék vissza a szülőnek mind a pozitív, mind a negatív dolgokat. Nagyon jó lenne, ha a rendszer úgy lenne kialakítva, hogy ha a pedagógus, aki minden nap látja a gyereket az iskolában, változást észlel, akkor tudna szólni az iskolapedagógusnak, vagy ha a helyzet azt követeli, a szociális munkásnak, akik el tudnák dönteni, az adott helyzet kinek a kompetenciája, és mi lehet a megoldása. Ha az iskolapszichológus ehhez kevés, akkor továbbküldi klinikai szakpszichológushoz, vagy még tovább, a pszichiáterhez. Egy ideális rendszerben ezek a szakemberek időnként találkoznának és beszélgetnének. Hiszen ha valaki elkerül egy pszichiáterhez, ő arról a pillanatnyi képről fog tudni nyilatkozni, amit éppen lát.

Sokkal jobb lenne hosszú távú gondozásban gondolkodni,

amelyben mindenki részt vesz, aki a gyerek körül van. Ez jelenleg az egyéni kapcsolatrendszeren, az időn és a kapacitáson múlik, de egy ideális rendszerben mindennek helye kellene hogy legyen a munkaidőben” – vázolja vízióját szakértőnk, és azt is hozzáteszi, itthon nagyon elválik az egészségügy és az oktatásügy, pedig ideális esetben ezeknek egybe kéne folyniuk, hogy a szakemberek kommunikáljanak egymással.

„Ez nagyon időigényes rendszer lenne ugyan, de szerintem több gyereket lehetne ellátni úgy, ha tudnánk, melyik iskolában melyik pedagógus milyen, mit jelez, és a gondozást le tudná képezni az ellátórendszer” – teszi hozzá.

A tettek következménye

Szakértőnk szerint rendszerszinten sokkal nagyobb érzékenységre lenne szükség. „Ha konfrontáljuk azt, akinek nincs betegségbelátása, és szembesítjük azzal, hogy amit csinál, az nincs rendben, annak is vannak szintjei – mondja. – Ha megteszi a pedagógus, a pszichológus, vagy orvosként én, és ez sem elég, akkor kell egy hatóság is erre a feladatra. A mentális betegek ellátásában sokszor kap szerepet a hatóság, hogy valaki tényleg találkozzon a tettei következményeivel, de ezt is csak érzékenyen lehet hatékonyan csinálni. Ez egy nagyon tág rendszer, amibe adott esetben a rendőrség is beletartozik, de ilyenkor is fontos lenne a bizalom és az együttműködés. Ehhez azonban sok pénz, energia és erőforrás kell, tehát egyelőre sajnos vízió.”

Hazánkban is egyre több gyerek és fiatal küzd mentális betegségekkel.

Kiemelt kép: Getty Images