2009 egyik legfelemelőbb pillanatát – amire biztos, hogy mindannyian emlékszünk – Simon Cowell, a Britain’s Got Talent szőrösszívű bírája így jellemezte egy tavalyi interjúban: „Ő a tökéletes példa arra, hogy a borítója alapján egyetlen könyvet sem érdemes megítélni. Addig a pontig az volt a felfogás, hogy így vagy úgy kell kinézned, és ennyi vagy annyi idősnek kell lenned. Aztán eljött hozzánk Susan, és felülírta a műsor szabályait. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot.”
Az énekesnőt édesanyja többször is buzdította, hogy jelentkezzen a műsorba, ám Boyle korára hivatkozva rendre elutasította az ötletet. Amikor édesanyja elhunyt, az énekesnő úgy döntött, hogy teljesíti a nagybeteg asszony korábbi kívánságát, és kitölti a Britain’s Got Talent regisztrációs űrlapját – ahol először énekelt nyilvánosan szeretett anyukája halála óta.
Susan Boyle egy csapásra ismert lett, és annak ellenére, hogy másodikként végzett a tévés tehetségkutatón, sokan mégis őt tartják a 2009-es Britain’s Got Talent igazi nyertesének. Népszerűsége 15 éve töretlen, ehhez pedig éppúgy hozzátartozik inspiráló története is, mint tehetsége. Utánajártunk, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a hírnévig – és azután –, és hogyan él napjainkban a tipikus sztárnak közel sem nevezhető skót énekesnő.
Egy félrediagnosztizált (és félreértett) zseni
Könnyű lenne tündérmesébe illőnek jellemezni Susan Boyle történetét, a valóságban azonban rengeteg trauma nehezítette az énekesnő útját – siker előtt, siker után egyaránt. A legelső nehézséggel rögtön születése idején kellett megküzdenie.
Bridget Boyle 45 éves volt, amikor 1960-ban várandós lett kilencedik gyermekével, Susannel. A terhesség szövődményeként preeclampsiát (terhességi magas vérnyomást) diagnosztizáltak nála, ezért azt tanácsolták az orvosok, hogy vetesse el a magzatot. Lévén, hogy Bridget mélyen vallásos volt, elutasította az orvosok tanácsát. A szülés során később olyan súlyos komplikációk léptek fel, hogy Bridget és Susan majdnem életüket vesztették.
Az orvosok úgy tartották, hogy a baba oxigénhiányos állapot miatt szenvedett agykárosodást. Az énekesnő ezért abban a hitben nőtt fel, hogy a tanulási- és beilleszkedési problémákért, a hangulatingadozásokért és a depresszióra való erős hajlamért születési körülményei felelnek – ám csak évtizedekkel később, 2012-ben derült fény arra, hogy az orvosok tévedtek.
Susan Boyle 2009. november 23-án New Yorkban, a Today show stúdiójában (Fotó: Ray Tamarra/Getty Images)
Egészen kicsi korától kezdve nyilvánvaló volt, hogy Susan Boyle egyedülálló képességekkel és tehetséggel rendelkezik. Rendkívüli hangját gyermekként is kamatoztatta, és mivel énektudása viselkedésbeli eltérésekkel is párosult, kislányként hamar kitűnt kortársai közül. Emiatt számtalan kihívással kellett megküzdenie az iskolában; osztálytársai kiközösítették, zaklatták, bántalmazták, és külseje miatt gúnyneveket aggattak rá. Az énekesnő felnőttként is gyakran vált zaklató tinédzserek célpontjává,
tévés szereplése után skóciai szülőfalujában gyakran kiabáltak utána, gúnyolódtak vele az utcán, sőt, arra is volt példa, hogy égő papírgalacsinokkal dobálták meg.
A Britain’s Got Talentben történt szereplése előtt, 1995-ben Boyle egy másik tehetségkutatóban is feltűnt, ahol a műsorvezető, Michael Barrymore angol komikus kifejezetten sértő módon viselkedett vele. Egyik alkalommal, miközben énekelt, megpróbált benézni a szoknyája alá, mire az énekesnő elhessegette a férfit a lábával, aki tovább folytatta a gúnyolódást.
A mindent megváltoztató diagnózis
Annak ellenére, hogy Boyle tökéletesen énekelt, a figyelem nem rá, sokkal inkább Barrymore csapnivaló magatartására irányult. Valószínűleg ennek tudható, hogy nem ért el helyezést a versenyben – mindezek fényében pedig nem csoda, hogy Boyle 14 évet várt arra, hogy újra szerencsét próbáljon a tévés tehetségkutatók világában.
Amikor 51 éves korában Asperger-szindrómával – az autizmus spektrumzavar egyik állapotával – diagnosztizálták, új megvilágításba helyeződött az énekesnő addigi élete és karrierje. „Gyerekkoromban rossz diagnózist állítottak fel. Egészen eddig azt hittem, hogy súlyosabb betegségem van, ezért nem tudok megfelelően működni. Most már tisztábban értem, hogy mi a baj.
Megkönnyebbültem, és kicsit nyugodtabb vagyok, mert az emberek így talán megértik, hogy ki vagyok, és miért teszem azt, amit csinálok”
– mondta a The Guardiannek.
Kommunikációval és társas interakcióval kapcsolatos nehézségei félreértések sokaságához és számtalan rosszindulatú, káros megbélyegzéshez vezetett az énekesnő értelmi képességeit illetően. Annak ellenére, hogy milyen kihívásokkal kellett megküzdeni gyermekként, felnőttként egyaránt, Boyle egyedi képességei képezték későbbi sikerének alapját – vagyis nem lehet elégszer hangsúlyozni a megértés és empátia fontosságát.
Kapcsolódó: Asperger-szindrómája miatt a világhírű tudóst, Temple Grandint is félreértette a világ.
Magánéleti veszteségek
Susan Boyle soha nem volt házas, 2009-ben pedig azt is elárulta, hogy életében nem csókolta meg senki. Később bevallotta, hogy utóbbi állítása nem teljesen volt igaz. 25 évesen együtt járt egy John nevű férfival, aki 7 hétnyi együttlét után megkérte a kezét. Apja, Patrick Boyle ellenezte a házasságot, John pedig hamarosan felbontotta az eljegyzést, mivel valaki más várt tőle gyermeket.
„Ettől kezdve nem éreztem magam vonzónak”
– mondta az énekesnő a The Telegraph interjújában.
Miután édesapjuk elhunyt, és nyolc idősebb testvére kirepült a családi fészekből, az énekesnő úgy döntött, hogy édesanyjával marad, hogy gondoskodni tudjon az ápolásra szoruló, nagybeteg asszonyról. Miután Bridget 2007-ben elhunyt, Boyle teljesen összetört.
Nem volt hajlandó elhagyni a házat, nem járt énekelni a templomi kórusba, nem vette fel a telefont senkinek, és látogatókat sem fogadott – teljesen magára maradt. „Egy részem vele együtt meghalt, és az a veszély is fenyegetett, hogy elveszítem az otthonunkat, mert dolgozni sem jártam. Teljesen összetörtem, aztán eszembe jutott, hogy anyám mindig arra biztatott, hogy kövessem az álmaimat – ezért, és az ő emléke miatt jelentkeztem a műsorba” – mondta az említett interjúban.
Később a média fokozott figyelme megrémítette az énekesnőt. Újságírók hada tolongott a háza előtt, akik akkor is dörömböltek és kopogtattak, miután tüntetőleg lehúzta a redőnyöket. A hirtelen jött népszerűségnek hamar meglett az ára: Susan önként jelentkezett egy mentálhigiénés központba, hogy képes legyen feldolgozni a rá irányuló, sokszor agresszív figyelmet.
Zenei karrier
Hosszú és ingoványos önismereti útja végül meghozta a gyümölcsét: úgy döntött, hogy nem enged a nyomásnak, és a színpadot választja. Az évek során többször is elénekelte debütáló Broadway-slágerét A nyomorultak musicalből, amelyről így nyilatkozott 2019-ben:
„Ez egy olyan dal, amihez könnyen kapcsolódok. Egy hölgyről szól, akit rengetegszer bántottak, akitől sok mindent elvettek, teljesen magára maradt, és most újra fel kell építenie az életét.”
Susan Boyle sikerének híre hamar körbeért a világon 2009-ben – azóta számos alkalommal turnézott külföldön is. 2010-ben kiadta első stúdióalbumát I Dreamed A Dream címen, ami a „világ leggyorsabban eladott debütáló albuma női előadótól” méltó címét is elnyerte.
Az első albumot pedig hasonló sikerű lemezek követtek 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben, 2016-ban és 2019-ben. 2019-ben vendégszerepelt az America’s Got Talent: The Champions című sorozatban, 2013-ban és 2021-ben színészként is kipróbálta magát (The Christmas Candle, River City), majd egy sikeres önéletrajzi könyvet is írt Akinek születtem címen.
A nem ötperces hírnév
2022-ben a skót énekesnő hanyagolni kezdte a nyilvánosságot, hosszú ideig nem adott koncertet, és albumot sem vett fel. Amikor vendégelőadóként 2023-ban újra felbukkant a Britain’s Got Talent színpadán, elmesélte, hogy agyvérzésen esett át, és átmenetileg elvesztette a beszéd- és énekkészségét is, amit 15 hónapnyi kemény munkával tudott visszaszerezni.
Susan Boyle a Pride of Scotland Awards rendezvényén 2024. május 20-án Glasgow-ban (Fotó: Martin Grimes/Getty Images)
Hangsúlyozván az empátia fontosságát, Susan Boyle gyakran beszél nyilvánosan Asperger-szindrómájáról és arról, hogy egy ilyen állapot miként képes befolyásolni az érintettek helyzetét. Magánéletét óvja a nyilvánosságtól, annyit azonban elárult, hogy évek óta együtt él orvos barátjával, csak énekelni és szórakoztatni szeretne, dívát játszani nem, nagyon bánja, hogy már nem születhet saját gyermeke, és ha egyszer úgy hozza az élet, hogy felhagy az énekléssel, szívesen jelentkezne hivatásos nevelőszülőnek.
Az első néhány évben folyamatosan aggódott, hogy egyik napról a másikra eltűnnek majd a lehetőségei, és senki nem lesz kíváncsi rá. Az idén 63 éves Susan Boyle szerencsére tévedett, amit egy korábbi interjúban is kifejtett: „Van ez a közhely, hogy öt perc hírnév mindenkinek jár. Folyton arra gondoltam, hogy az én öt percem már rég biztosan lejárt, de eltelt több mint tíz év, és még mindig itt vagyok, ami olykor legalább annyira sokkoló, mint a pályám legeleje.
Régen egyfajta szemlélője voltam a világnak, aminek mára már én is a részese lehetek.
Ez néha ijesztő tud lenni, de szívesen elfogadom.”
„Az autizmus nem veheti el tőlem azt, hogy továbbra is viccesen lássam a világot.” – Olvasd el Z. Kiss Adrienn és családja történetét is!
Kiemelt kép: Susan Boyle a China’s Got Talent sanghaji döntőjén 2011-ben (Visual China Group via Getty Images)
