Félreértés ne essék, ezek az imént említett idilli pillanatok igenis léteznek, csak lényegesen ritkábban történnek meg, mint ahogyan számítunk rá. Most nem szeretnék az esti rutin és az altatás körüli eseménysorozat részleteibe belemenni, maradjunk annyiban, hogy ennek legmélyebb bugyrai még a legerősebb idegzetű szülőket is próbára teszik.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a tapasztalatommal, hogy a lefekvés előtti utolsó óra legkellemesebb része mindenképpen az olvasás. Pont azért, mert kiragad a rutinból, kisimítja az ellentéteket, mindenki lenyugszik, ha korábban esetleg feszült lett volna, és lecseng a nap, már csak a happy end van hátra. Mesét se olvasni, se hallgatni nem lehet idegesen és frusztráltan. Olyan ez, mint egy elalvás előtti utolsó mély levegő, amire a gyereknek és a szülőnek is éppúgy szüksége van. De azért a dolog nem ilyen egyszerű.

Csúnya kislány végtelenítve

Sok kisgyerekkel kerültem közeli kapcsolatba, mielőtt sajátom született volna, úgyhogy azt hittem, kellő rutinnal rendelkezem az esti olvasás terén. Gyűjtögettem a címeket, kirajzolódott, mik a kedvenceim.  Meggyőződésem volt, hogy amikor majd anya leszek, sínen lesznek az esti meseolvasások, és ezek segítségével mélyül majd a kapcsolatom a gyerekemmel, miközben neki fejlődik a fantáziája és vele együtt megannyi más készsége is. Akkor még

fogalmam sem volt, hogy lesz olyan időszak, amikor hónapokig ugyanazt a mesét kell majd felolvasnom,

és még a hangsúlyomon és a hangszínemen sem változtathatok majd. Mint ahogy azzal sem számoltam, hogy lehetek én a felnőtt és lehet határozott elképzelésem arról, milyen könyveket fogunk olvasni, ezt még egy kétéves is képes lesz egy este alatt felülírni.

A kislányomnak volt egy olyan életszakasza, amikor kimondottan úgy viselkedett, mintha egyetlen célja az lenne az életben, hogy végig trollkodja az esti olvasásaimat. Mintha érezte volna, hogy bölcsész anyjának ez kiemelten fontos. Mert nekem tényleg nagyon fontos volt, én is könyveken nőttem fel, most is igyekszem sokat olvasni, és meggyőződésem, hogy ez nélkülözhetetlen tényező egy gyerek nevelkedésében.

Most már tudom, hogy a kisgyerekek szeretik tesztelni a szüleiket azokban a helyzetekben, amelyek ilyen fontosak számukra, de akkoriban még nagyon szívemre vettem ezt az egészet. Mi lesz így ebből a gyerekből? – siránkoztam magamban, és minél jobban próbálkoztam, annál nagyobb ellenállásba ütköztem.

Marék Veronika hozta meg az áttörést és a Csúnya kislány című klasszikusa.

Marék Veronika: Csúnya kislány (Móra)

A mai napig nagyon hálás vagyok neki ezért. A Csúnya kislány volt az a karakter, aki végül bevezette a gyerekemet az olvasás varázslatos világába. Már az sem zavart, hogy volt, hogy egy nap tízszer olvastam fel a mesét. Szétnéztem a kínálatban, és találtam egy hasonló felépítésű könyvet szintén Marék Veronikától, ez volt a Kavicsmese, és onnantól már szinte változatosnak érezhettem, hogy immáron nem egy, hanem két mesét olvasok fel a nap folyamán többször is.

Szerintem a gyereküknek olvasni vágyó szülők egyik legnagyobb megpróbáltatása, hogy nincsenek felkészülve arra, hányszor kell majd ugyanazt a szöveget felolvasniuk. Erre nem is lehet felkészülni. Nekem volt olyan időszak, hogy nemhogy vártam volna, előre lüktetett a halántékom lefekvés előtt, mert akkor épp a Pipp és Polli sorozatot kellett hosszú hetek óta felolvasnom.

Az is sokkoló a szülőnek, amikor van egy elképzelése arról, hogy életkora alapján milyen könyv lenne ideális, és a gyerek mindent akar, csak azokat nem. Ma már azt is tudom, hogy ha egy gyerek fáradt vagy túl van pörögve, akkor nem kudarc elővenni akár a bölcsiseknek íródott darabokat sem, mert az egyszerű szöveg és a könyv lapjainak minden apró részletre kiterjedő ismerete olyan stabilitást és biztonságot ad, amire épp akkor szükségük van.

Hétéves korára a kislányom nagy nehezen megismerte azokat a könyveket, amelyeket szerettem volna,

és ha jobban belegondolok, ez észrevétlenül történt. Valahogy sikerült megmutatni neki mindent, amit szerettem volna, és ő is látott olyanokat az óvodában és a barátainál, amiket aztán itthonra is beszereztünk. És gyakran jártunk könyvesboltba, együtt is nézegettük a kínálatot, sőt, ha valami speciális helyzet állt elő, például elvesztettünk valakit, akkor a pszichológusok által javasolt „terápiás” könyveket is megvettük.

Kapcsolódó: 3 remek, idei gyerekkönyv 3 különböző korosztálynak

A legkisebb zsűritag

Amikor megtudtam, hogy én leszek a Nők Lapja 100 Legjobb Könyv Díjának egyik zsűritagja, mégpedig a gyerekkönyvek kategóriájában, azonnal tudtam, hogy a kislányom segítségével fogok döntést hozni. Ami persze nem volt zökkenőmentes, mert rögtön az első jelölt, a Minden Gyerek Kicsi Kincs annyira tetszett neki, hogy napokon keresztül csak azt az egyet akarta, hogy felolvassam.

Gyurkó Szilvia – Palya Bea – Szabó T. Anna: Minden gyerek kicsi kincs (Lampion)

Aztán elkezdtünk haladni a többivel is, és szembesülhettem vele, mennyire más szempontok alapján nézünk a könyvekre. Én például imádom a Kuflikat, de mivel mesefilmen is néztük, ahol a fantasztikus Scherer Péter kölcsönzi a hangját minden karakternek, a saját felolvasásomat szánalmas próbálkozásnak éreztem az övéhez képest. Nem is kért belőle a gyerekem. A zsűrizés kapcsán megtapasztalhattam egy új élményt is a Vilkó Afrikában című könyv felolvasása közben. Ez egy több fejezetből álló, kalandos történet, ami – azt hiszem, az életben talán először – engem is igazán, őszintén érdekelt. Jó volt a kezembe venni. Minden este elolvastunk egy fejezetet, tehát haladtunk, nem a meglévőket ismételgettük, a történet tele volt fordulatokkal és fontos tanulságokkal is.

Az egyik fejezetben például annyira szépen és diszkréten jelenik meg, miért rossz dolog az idegengyűlölet, hogy az kimondottan hiánypótló. Olvasás közben el tudtam kezdeni beszélni egy olyan témáról a gyerekemnek, amihez eddig nem voltak ilyen jó eszközeim. Voltak könyvek, amelyekhez még kicsi a lányom, de tudom, hogy hamarosan nagyon jó szolgálatot tesznek majd.

Szabó T. Anna: Dudorászó (Magvető)

Szabó T. Anna Dudorászója titkos favoritom volt az első perctől, de a gyerek előtt nem mondtam. Weöres Sándor Ha a világ rigó lenne kötetéből gyakran olvasok neki, egyrészt mert abszolút időtálló klasszikus és már az én gyerekkoromban is mindenki ismerte, másrészt mert tökéletes gyűjtemény arra, hogy egy kisgyerek a költészettel is megismerkedjen. Szabó T. Anna Dudorászó című kötete – szerintem egyedülálló módon – ezt a hagyományt viszi tovább. A benne lévő versek egyrészt maiak, másrészt mintha mindig is ismertük volna őket. Jó őket felolvasni, és ami a legjobb, a kislányom is imádja őket. Néha azon kapom, hogy a versek hallgatása közben elmereng. És aztán jókat alszik. Azt kell, hogy mondjam, hatással van rá a költészet.

Olvasót nevelni nem is olyan nehéz feladat, mint amilyennek látszik. Sokan kárognak, hogy a jövő generációinak életéből el fog tűnni az irodalom, de ez nem igaz. Adatok is bizonyítják, hogy a fiatalok az egyik legaktívabban olvasó korosztály. Rengeteg eszköz vannak annak a szülőnek a kezében, aki szeretné az olvasás szeretetére nevelni a gyerekét. Többek között a világ összes könyve. Csak segíteni kell nekik odatalálni hozzájuk. A többi már menni fog magától.

Kiemelt kép: Getty Images

Rendeld meg ingyenes házhoz szállítással a Nők Lapja A 100 legjobb könyv bookazine-t, hogy megtudd, melyek voltak az elmúlt egy év legjobb regényei, gyerek- és ifjúsági könyvei!

Elindult a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk!