––– SZPONZORÁLT TARTALOM ———

Miért született meg a MI lesz velünk? – Talán rossztól félünk… És talán nem remélünk eléggé… című könyve?
2023 őszén meghívtak egy szülőknek szóló eseményre, hogy meséljek kicsit, mi lesz a jövőben. Már a készüléskor úgy éreztem, hogy ezt mélyebben körbe kell járnom a saját fiaim miatt is. Aztán az egyik apuka nagyon őszintén ezt kérdezte: „Mi van, ha engem ez nem lelkesedéssel tölt el, hanem inkább lebénít?” Azt hiszem, akkor dőlt el, hogy ebből könyvet szeretnék írni, mert sokan vannak ezzel úgy – joggal –, hogy túl sok az információ, túl nagy a zaj a témában és talán hátra kell lépni egy kicsit a megértés érdekében.

MI lesz velünk? (Partvonal Könyvkiadó)

Azzal a felütéssel kezdődik a könyv, hogy félünk az új technológiától: „Ne engedd, hogy a félelem eléd álljon és elvegye a kilátást!” Miért félünk a mesterséges intelligenciától?
Nagyon sok sci-fi történet jött hozzánk közel azzal, hogy ma már beszélgetni lehet a MI-val, hogy tényleg megérti, amit mondunk. Ahogy az előbbi példából is látszik, sokakat lebénít ez, nem sarkall cselekvésre, és nem engedi, hogy meg merjük látni a lehetséges pozitív oldalát is ennek a folyamatnak. Annyi rétegtörténet és annyi mítosz van e körül a technológia körül, hogy le kell fejteni néhányat ahhoz, hogy remélni tudjunk. Vagy legalább azt elérni, hogy csak olyantól féljünk, ami reális és ami ellen tehetünk.
Mivel győzné meg röviden az MI-fóbiásokat, hogy ne idegenkedjenek a modern technológiától?
Lehet, hogy az MI-fóbiásokat nem lehet meggyőzni. Egy hatalmas libikókához hasonlítanám a helyzetet: sokan úgy érzik, annyian vannak a pozitív oldalon (akik szerint szuper ez az mesterséges intelligencia), hogy a félőknek ki kell ülni a negatív oldal szélére ahhoz, hogy legalább esélyünk legyen az egyensúlyra. Szerintem ez jól is van így, nagyon sok a kockázat egyelőre, amelyekkel kezdenünk kell valamit. Talán nekik az egyetlen érv az lehet, hogy

 jobb közel menni az ellenséghez, hogy megértsük.

Azok között, akik idegenkednek ettől, sokkal több olyat ismerek, akik inkább attól félnek, hogy fel tudják-e venni az iramot az új technológiákkal, mint attól, hogy jaj ez konkrétan már a MI. Nekik talán az az üzenet, hogy már most is használnak MI-t (a keresőben, útvonaltervezőben, közösségi médiában), csak lehet, hogy nem tudnak róla. A többi fejlesztés is ilyen lesz, csak még szokatlan belegondolni. Azok is olyan megszokott eszközökké válnak majd, mint az appok az okostelefonon vagy az otthoni mosogatógép.

A ChatGPT-nek több mint 100 millió felhasználója van havonta. Miért azonosítja szinte mindenki a virtuális asszisztenst ezzel az egy márkával? Miért ez a legsikeresebb?
Mondhatnánk, hogy a ChatGPT vezeti a minőségmérési ranglétrákat a nyelvmodellek világában és ez többnyire igaz is. De igazából ők találták ki először, hogy hogyan lehet beszélgetős formában használni a nyelvmodelleket, és ingyenesen elérhetővé tették. Beszélgettem erről egy OpenAI-os kollégával, aki azt mondta, hogy higgyem el, hogy ők maguk is meglepődtek a hatáson, a ChatGPT volt az egyike a kutatási projekteknek, amelyeket indítottak.

A könyv szerzője, Szertics Gergely

A könyvben is említi, hogy a specializált virtuális asszisztenseké a jövő, milyenek lesznek ezek ön szerint?
Bár a könyvben még csak jövőbe tekintésként fogalmaztam meg ezeket, az elmúlt hetekben egyre-másra hozták ki a nagy fejlesztő cégek az asszisztensi vagy ügynöki keretrendszereiket. Az már látszik, hogy két jelentős speciális irányzat van kialakulóban: az egyik, ami személyesen engem segít – ismeri a leveleimet, a korábbi beszélgetéseimet, a feladataimat stb. A másik pedig egy szakterület specialistája – jól ismer szabályzatokat, remekül készít piackutatást vagy épp iskolai gyakorló feladatokat talál ki. Kicsit úgy kell elképzelnünk, hogy ha a ChatGPT (vagy más nyelvmodell) az okostelefon, akkor a virtuális asszisztensek rajta az appok. Ha ma jobban megnézzük, az applikációknak (a közösségi médiától az ételrendelésen át a szállásfogalásig) szinte nagyobb felforgató ereje volt, mint az okostelefonoknak.

A könyvben szó esik a MI-vezérelt személyes tanárról, a (politikai) képviselőről a randiasszisztensekről. Vajon mikor és mennyire merjük átadni a MI-nak az irányítást, hogy életünk egyes területeit megkönnyítse?
Ha valami megoldja a konkrét problémáinkat, akkor jellemzően inkább használjuk. Amint demisztifikálódik majd a mesterséges intelligencia, és eszközként gondolunk rá elvont entitások helyett,

szépen be fog épülni a hétköznapokba,

szerintem a legtöbben nem csinálnak majd elvi kérdést ebből. A használati elveket – ahogy más területeken is –, meghagyjuk majd a szabályozóknak és felügyelő szerveknek.

Van kollektív felelősségünk abban, hogy milyen, a magáncégek által fejlesztett MI technológiák kerülnek piacra? Kormányok, nemzetközi szervezetek, jogvédők kontrollálni vagy befolyásolni tudják ezt a gyors fejlődést? Az OECD iránymutatásai elegendőek?
Ez a következő néhány év nagy kérdése. Most még szinte vadnyugati állapotok vannak az MI szabályozásai vagy a minőségbiztosítási standardok körül, ebben az EU igyekszik előre menni az mesterséges intelligencia rendelettel. Bízom benne, hogy elkezdenek kialakulni olyan minőségi szabványok, amelyeket minden szolgáltatótól el lehet várni és amelyek mentén összehasonlíthatóvá, versenyeztethetővé válnak ezek a rendszerek.  Sokan naivnak tarthatják ezt a nézetemet, de volt idő, amikor elképzelhetetlen volt az is, hogy más mobilhálózat felé hívást indítsunk, nemhogy elérhetővé váljon a számhordozás.

Ezek nem technológiai újítások, hanem társadalmi innovációk. Ezekre óriási szükség lesz a közeljövőben.

Elméletben semmi akadálya sincs annak, hogy egy gép annyival intelligensebb legyen nálunk, mint mi vagyunk a tyúkokhoz képest, de lesz elegendő időnk emberként alkalmazkodni mindehhez? MI-val manipulált képek és videók árasztották el netet, sokan fel sem ismerik a csalást, és nem mérik fel ennek a megtévesztésnek a káros következményeit. Így hogyan bízhatunk abban, hogy az MI-t csak jó szándékkal, az ember segítésére fejlesztik, és nem származhat belőle bajunk, kárunk?
Egyenlőre még nem bízhatunk. Nagyon oda kell figyelni olyan korábban természetesnek gondolt dolgokra, mint például az, hogy higgyünk-e egy képnek vagy videónak, vagy hogy hogyan használjuk a beszélgető robotokat. Amit viszont fontos megértenünk, hogy ez nem a MI jó szándékán múlik.

A mesterséges intelligenciának nincsenek szándékai.

Az MI-t fejlesztő és használó embereknek vannak szándékai és van sok-sok jó szándéknak rossz mellékhatása vagy nem várt következménye is. Sokkal fontosabb ezekre figyelni. Bár a tyúk-ember intelligencia távolság bizony nagyon ijesztő perspektíva, szerintem ez az a félelem, ami a leginkább elveszi azt a bizonyos kilátást, amit a beszélgetés elején megemlítettünk. Érdemes vele reálisan szembe nézni, de aztán egy kicsit odébb tolni is, mert van ott még sok érdekes emögött a félelem mögött.

Hogyan legyünk naprakészek az új mesterésges intelligencia fejlesztésekkel kapcsolatban? Vannak olyan megbízható források, amiket ajánlana?
Én szeretem a heti videós hírösszefoglalókat, például Matthew Berman csatornáját és az AI Breakfast hírlevél is nekem megbízhatónak tűnik. Viszont azt hiszem, a naprakészség a legtöbbünknek hiú ábránd, ha dolgozni is akarunk valamit, mert nagyon gyorsan történnek fejlesztések. Sokan itt be is dobják a törölközőt, de szerintem meg lehet találni azokat a csatornákat, amelyek a saját témánk, igényeink alapján foglalják össze a híreket. De persze megkérdezhetjük néha ChatGPT-t és társait is, hogy meséljenek. Csak jól kell kérdezni!

Kiemelt kép: Getty Images