Keresem a lelki társamat – gazdagok lennénk, ha minden alkalommal, amikor ezt mondtuk vagy hallottuk, kaptunk volna egy húszezrest. Hiszen nem gyönyörű elképzelni, hogy létezik valaki az univerzumban, aki teljesen megért minket, szinte olvas a gondolatainkban és még a levegőt is imádja, amit kilélegzünk?
Dehogynem. Egészen addig csodálatos érzés, amíg valaki mindig leviszi a szemetet, szól Rozinak, a robotnak, hogy takarítson ki, és a gyerekek is hazajönnek az iskolából egyedül. Nem beszélve az együttéléssel járó feszültségforrásokról, a nem magától termelődő pénzről, na meg persze az emberi hiúságról. Hol van ilyenkor a lelki társ?
Ősidők óta keressük a másik felünket
A nagy ő varázsa évezredek óta létezik. Már Platón, az egyik legnagyobb görög filozófus arról írt, hogy Zeusz kettéválasztotta az embereket, akik azóta a Földön bolyongva keresik a másik felüket. Ez a gondolat a különböző történelmi korokban újra és újra előbukkant, hol rokokó parókában, hol forradalmi öltözékben, hol pedig kozmikus magányban.
Manapság pedig különösen azokban a napokban gondolunk a lelki társra (ha még nem találtuk meg), amikor nehéznek tűnik az élet. Amikor nem a tervek szerint mennek a dolgok.
Óriási a kísértés, hogy elhiggyük, valaki létezik számunkra,
akik mellettünk áll a kritikus pillanatokban. A valóság azonban az, hogy lelki társat mi teremtünk, nem pedig találunk.
Túl nagyok az elvárásaink
Bizonyos szempontból a modern kori lelki társ keresése sokkal idegőrlőbb, mint korábban. A tökéletes társ, aki érzelmileg, fizikailag és intellektuálisan is ránk van szabva – akár még egyszerű is lehetne, de a tapasztalat azt mutatja, nem az.
Napjaink nagy őjének nem csupán azt kell pótolnia, amit a szüleinktől nem kaptunk meg, de jó, ha tisztában van a bizonytalanul kötődés fogalmával is. Ezen kívül kifogástalanul értenie kell, hogy az üzenetek után melyik emojit miért használjuk. Továbbá legyen húsevő/vegán, konzervatív/liberális és nagyvonalúan bocsássa meg a kirohanásainkat/némasági rohamainkat. Ja, a 365 nap című filmet megszégyenítő szex is alap. És ha igény van rá, a lelki társ jól tűri az etikus nem monogámiát is.
Várakozás helyett lépjünk ki a komfort zónából (Fotó: Getty Images)
Kapcsolódó: Ha ezt az 5 kérdést fel meritek tenni egymásnak, akkor valóban stabil a párkapcsolatotok
A lelki társ csak a fejünkben létezik
A tökéletesen hozzánk illő partner egyszerűen nem létezik. Még a filmeken se, csak ott jobban el tudják adni ezt a gondolatot. Az emberi kapcsolat olyan, mint egy organizmus, ami folyamatosan változik, alakul. Számos külső és belső tényező befolyásolja, mint az egyéni fejlődés, a közös élmények, a kommunikáció, egy kóbor macska, kinevezés vagy a gyerekek.
A görcsös ragaszkodás az igazi eszményi képéhez
kizárja azt a sok embert, aki amúgy potenciálisan remek partner lehetne.
Beszélhetünk arról, hogy sorsszerű volt a találkozás a kantinban a gőzölgő lecsószagban, de ez nem az isteni közbeavatkozás eredménye. Jókor voltál jó helyen, hangzik a verdikt, de hogy mi történik az ételszag elpárolgása után, csak rajtatok múlik. Hogy sikerül-e jó alapokra fektetni a párkapcsolatot.
Hosszú távon a közös fejlődés az igazi
Nincsen kihívások nélküli kapcsolat, a tökéletes lelki társ fogalmával viszont felesleges nyomás alá helyezzük magunkat is. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy a társunk képes minden igényünket kielégíteni, nagyon hamar frusztráltak leszünk. Egy nap pedig arra ébredünk, hogy a kapcsolatunk mégsem elég jó nekünk.
Az irreális elvárások a kapcsolatok igazi sírásói.
Aki azt hiszi, hogy a másik simán megérti személyiségünk rejtettebb, számunkra is homályos rétegeit, megágyaz a katasztrófának. A jó párkapcsolat napi szinten igényli a munkát, kompromisszumot és hajlandóságot a közös fejlődésre. Nincs ember, aki az összes négyzetet kipipálná a listánkon. Olyan azonban létezik, akivel közös céljaink, terveink lehetnek, és kíváncsi arra is, amikor nem vagyunk jó formában.
Azok a legsikeresebb párkapcsolatok, ahol mindkét fél külön-külön, de együtt is fejlődik, és a változások ellenére tudnak egymáshoz alkalmazkodni. Épp ez a lelki társ létezésének az egyik legfontosabb ellenérve. Ahogyan a személyiségünk, úgy a kapcsolatunk se lehet statikus, mert a változás, a fejlődés állandó része.
A lelki társat nem találjuk, hanem mi teremtjük meg (Fotó: Getty Images)
Várakozás helyett menj elébe
Ha hiszel egy előre elrendelt lelki társban, akkor folyton őt fogod várni, kizárva ezzel az irányítást az életedből. A végén pedig addig fogsz várni, hogy a Kínából rendelt izzót kiszállító futárt is életed mosolyával díjazod majd.
A tudomány is arra biztat, hogy inkább tárd ki az ajtót a lehetőségek előtt, és lépj ki a való életbe, hogy megtaláld a neked való társat. Egy társkereső oldalon, egy véletlen randin, vagy az önkiszolgáló kasszánál.
Több tanulmány kimutatta, hogy nagyobb valószínűséggel alakítanak ki stabil és tartós kapcsolatot azok, akik
a lelki társ várása helyett a fejlődés potenciáljával közelítik meg a szerelem kérdését.
Akik energiát tesznek abban, hogy minőségi időt töltsenek együtt, legyenek jelen, elfogadják a párkapcsolattal járó felelősséget és kommunikálnak egymással.
Nem az univerzum fog segíteni, hanem te magad, aki a párkapcsolat mellett döntesz minden egyes nap. Tudatosan vállalod, hogy senki nem hivatott a tökéletes párod lenni, ahogy te sem lehetsz az másnak. A tökéletlen személy igazi társaddá tud válni, ha mindketten akarjátok, a nehezebb és a könnyebb napokon egyaránt.
Az univerzumot pedig nyugodtan hagyd békén, épp elég dolga van enélkül is.
Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!
Kiemelt kép: Getty Images
